2014. február 21., péntek

Piri Reis térképe


1513-ban egy török tengernagy és kiváló térképész, Piri Reis (Hadji Muhiddin Piri Ibn Hadji Mehmed, 1465–1554/1555) az Újvilágot is ábrázoló világtérképet szerkesztett. 
Muhiddin Piri a Dardanellák európai partján, Geliboluban született valamikor 1465 és 1470 között.  Fiatalon elszegődött nagybátyjának, Kemal Reisnek, a szultán admirálisának hajójára. A kalandos tanulóévek alatt útjairól feljegyzéseket és rajzokat készített, leírta a megtett távolságokat, a kikötők jellemzőit, közben pedig megtanult görögül, olaszul, spanyolul és portugálul. 1526-ban hajózási könyvet állított össze, amely 215 kisebb térképen kívül egyebek mellett addigi élettörténetét is tartalmazta. 1528-ban készítette el második világtérképét. A szultán szolgálatában több hajós ütközetben is részt vett, egyre magasabb rangot elérve.1553-ban a Perzsa-öböl bejáratánál lévő Hormuz-szigetről kísérelte meg elűzni a portugálokat, ám visszavonulót fújt, amikor az ellenség felmentő hajóhada megérkezett. Az ütközet elkerülése miatt később halálra ítélték, amit 1554-ben Egyiptomban végre is hajtottak.



Piri Reis


Az Újvilágot ábrázoló térképről csak az Atlanti-óceánt ábrázoló része maradt fenn. A világtérképen olvasható magyarázat szerint Piri Reis több művet használt forrásként: nyolc Ptolemaiosz-térképet, négy korabeli portugál térképet, egy Dél-Ázsiát ábrázoló arab térképet (Caferiye) és egy Kolumbusz által készített Újvilág-térképet, amelyre a mai napig nem bukkantak rá.
A vázolt terület nagysága és a korabeli világtérképek vizsgálata alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy Piri Reis atlasza eredetileg valószínűleg négy szelvényből állt.


Reis világtérképének feltételezett darabjai


A térképre, a kétségtelenül izgalmas leletre, a Topkapi palota Oszmán Birodalmi Irattárában dolgozó kutatók 1929-ben bukkantak, miközben múzeummá alakították át. A mappa, amely azóta számtalan találgatásnak szolgált alapul, az Oszmán Birodalomban, a XVI. század elején készült, 1513-ban. A felfedezésről Paul Kahle német orientalista adott hírt először 1931-ben, Hollandiában, az orientalisták 18. kongresszusán. Ám utána csönd következett. Az 1950-es években a térképet a világ legnagyobb földrajztudósai - köztük Charles Hapgood, Arlington Mallery, Walther, D. Lineham - is megvizsgálták. Először is a térképről és érdekességeiről:
 
A 65×90 cm nagyságú, őz- vagy gazellabőrre festett térkép Közép- és Dél-Amerikát, az Ibériai-félszigetet és Afrika nyugati részét ábrázolja, s egyes elméletek szerint az Antarktisz partvonala is megjelenik a térképen. Viszont Amerika partjai az ázsiai partokat mutatják, abból az időből, amikor a tenger vízszintje 90 méterrel alacsonyabb volt! A térkép még számos érdekességet tartalmaz: különböző ábrákat, rajzokat és szöveges kiegészítéseket, ismereteket állatokról, ásványkincsek lelőhelyiről, valamint elsőként mutat be Közép- és Dél-Amerika partjain olyan szigeteket és helyeket, amelyeket addig csak felületesen ismertek. A térképen igen pontosak a szélesség és a hosszúság méretei - Afrika és Dél-Amerika közt. A pontosságra jellemző, hogy Afrika és Brazília közötti távolság meglehetősen pontos, annak ellenére, hogy Piri Reisz soha nem járt ezeken a területeken. Továbbá az ő idejében még nem léteztek olyan műszerek, amivel a hajósok bemérhették volna a hosszúságot. A XVI. században, amikor a térkép készült, becslések szerint jelölték a földrajzi hosszúságot. Amikor Kolumbusz először hajózott az Újvilágba, egyszer sem mérte be a földrajzi hosszúságot, s a földrajzi szélességet is csak háromszor kísérelte meg és mindannyiszor tévedett. Csak kétszáz évvel később állapították meg pontosan a két földrész közötti földrajzi hosszúságkülönbséget.


Az ominózus térkép


És most jöjjön a térkép leghihetetlenebb részlete: ábrázolja az Antarktiszt, amit elméletileg csak 300 évvel később fedeztek fel, ráadásul azt az állapotát, amikor még nem borította jég! Térjünk vissza a kutatásokhoz: 1956-ban egy török tengerésztiszt másolatot ajándékozott az amerikai haditengerészet washingtoni Térképészeti Hivatalának.
1958-ban világossá vált, hogy a térképet olyan rendkívüli pontosság jellemzi, amit a modern tudomány és technika csak a légifényképezés bevezetésével ért el.
A másik bomba akkor robbant, amikor kiderült: a térkép ennek ellenére több helyen „hibás”, a valóságtól eltér. Például az Antarktisz egyik csücske összeér a dél-amerikai Tűzfölddel: Piri Reis egy földnyelvet rajzolt oda; ahol ma tenger hullámzik. És több antarktiszi parti ponton szárazföldet ábrázol ott, ahol ma másfél kilométeres jégtakaró található. Tévedésről van szó tehát? Nem – és ez az igazi szenzáció! A geológusok földtörténeti és egyéb adatok összevetése után kijelentették: a térkép a valóságot ábrázolja – de nem az 1513-as, hanem a 9000-11 000 évvel ezelőtti valóságot! A térkép ezen részének forrása akkoriban készülhetett, amikor egy átmeneti globális felmelegedés során a jégtakaró felolvadt, legalábbis az akkori körülményeket ábrázolja. Az 1949-es brit-svéd-norvég expedíció méréseinek eredményei alátámasztották, hogy a Piri reisz térképén ábrázolt partvonal azonos az Antarktisz jégtakaró alatti partvonalával.

Egyesek úgy gondolták, hogy a térképnek vetülete van. Ezért láthatók észak-déli irányban a Mexikói-öböl és annak szigetei, és ezért olyan nyújtott a dél-amerikai kontinens. Magyarázatként egy érdekes kísérletet említ, melynek során egy rácsos sablon segítségével a térképet egy üres földgömbre másolták át, majd az eredményt aprólékosan összevetették a mesterséges holdak Földről készült felvételeivel. A végkövetkeztetés: Piri Reis egy igen nagy magasságból készített felvétel alapján dolgozott. Képzeljük el, hogy egy űrhajó lebeg magasan Kairó fölött, és fotólencséjét pontosan lefelé irányítja. Mivel bolygónk gömbölyű, minél messzebb van egy táj az optika Földre vetített középpontjától, annál nagyobb torzulás lép fel. Dél-Amerikánál az imént vázolt esetben egy sajátos, hosszanti torzulás lenne megfigyelhető, pontosan úgy, ahogy a török admirális lerajzolta.

Hogyan lehetséges ez? Több megoldást is feltételeztek.  A híres alekszandriai és pergamoni könyvtárak pusztulása hatalmas történelmi amnéziát okozott az utókornak. Tudva levő, hogy számos itt őrzött és elveszettnek hitt ókori mű bukkant fel később arab közvetítéssel. Charles H.Hapgood professzor szerint - 1979-ben megjelent Maps of the ancient sea kings c. könyv írója - cseppet sem elképzelhetetlen, hogy olyan munkák jutottak el Piri Reishez, amelyek a föníciaiak vagy még régebbi idők hajósainak utazásairól szóltak. Ezek az őskori utazók a professzor szerint még jég nélküli állapotában találkozhattak a legdélibb kontinens partjaival. Azonban az eredeti térképek minden bizonnyal megsemmisültek. Hapgood még azt is mondja, hogy szerinte folyamatos póluseltolódás történt több ezer évvel ezelőtt, és bizonyos szigetek, kontinensek pár fokkal arrébb terültek el, mint jelenlegi elhelyezkedésük.
Mások szerint viszont egy előző, fejlett civilizáció hagyatéka volt az eredeti térkép, amiről Reis másolt. Szóba jött Atlantisz és más legendákban szereplő civilizációk is, akik pusztulásuk és hanyatlásuk után a jövőre hagyták "örökségüket".

Az utóbbi években a szkeptikusok is felütötték a fejüket és véleményt nyilvánítottak: szerintük ugyanis nem az Antarktisz látható a térképen a Dél-Amarikai földrész déli részét torzította és nyújtotta el Piri Reis...mások azt mondják, csak egy fantáziaföldrész látható lerajzolva és a torzulás is csak látszólagos. Szóval Hapgood, a Térképészeti hivatal összes dolgozója és a többi tudós aki megvizsgálta a térképet az tévedett volna? Kétlem...pusztán még mindig vannak olyanok, akik nem akarják elfogadni, hogy valami nagyon nincs rendben a múltunkkal való ismeretekkel kapcsolatban...

Miskolci László
A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges.
Az írások sajátok, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.