Középkori lények és ufonauták kapcsolata

Tündérek és ufók

Banshee, Finn, Fairy, Pixie, Kelpie, - és még sorolhatnánk. Mind-mind különböző megnevezések a tündérekre. Megemlíthetnénk még a koboldokat és a törpéket is. De honnan származnak ezek a csodás lények? Honnan ered a nevük? Ezeket biztosra senki sem tudja, csak azt, hogy a világon mindenhol ismertek voltak, nem csak Angliában és Írországban, ahol a leggyakoribbak az ezen lényekről szóló mesék és legendák. Felbukkannak a franciáknál, germánoknál, szerbeknél, horvátoknál, bolgároknál és a magyaroknál is. Szinte minden népnél megvan a maguk kinézete és formája. És hogy mi közük van a tündéreknek a modern földönkívüliekhez? Lehetséges, hogy nagyon is sok!

A tündérek és hasonló szerzetek virágkorukat a középkorban élték, ekkor bukkantak fel először a krónikákban, különféle írásokban és feljegyzésekben. Természetesen volt már szó különféle természetfeletti lényekről az ókorban is, amikkel kapcsolatba hozhatóak a tündérek, manók és istenségek, mint például Ishtar a babilóniaiaknál - más néven Innana -, akit szárnyakkal ábrázoltak és a szex, szerelem istennője volt. Ilyen "csábító" lények tele vannak a mítoszokkal és legendákkal. Ott van Zeusz, aki néha embereket rabolt el. A paleoasztronautika alaptétele, hogy bizonyos istenségek földönkívüliek lehettek.

Térjünk vissza a középkorba: a közhiedelemmel ellentétben, nem csak piciny testű és szárnyakkal rendelkező tündérekről olvashatunk a feljegyzésekben, hanem ember nagyságú és fizikai testtel rendelkező lényekről is, akik kapcsolatot teremtettek az emberrel. Ilyen találkozásokról elég nagy számban olvashatunk a középkori iratok között egészen a 18.század végéig, majd egyszer csak a tündérek és hasonló lények csak nagyon ritkán jelentek meg, aztán egyszer csak végleg eltűntek a színről. De mi történhetett?

Dimenziók közt tengődő tündérek az ablaknál

Helyettük új(?) teremtények jelentek meg az emberiség történelmében: az ufonauták, földönkívüliek. Már az 1800-as években számoltak be különféle repülő objektumokról az égen, amikor még az ember nem talált fel repülésre alkalmas gépeket, majd az évtizedek múlásával egyre több ismeretlen objektumot figyeltek meg az égbolton, hiába ismertük jobban és kémleltük az eget. Aztán feltűntek az ismeretlen helyről érkező gépek utasai: modern szóhasználatban az ufonauták. Több feltételezés is napvilágot látott, miszerint másik bolygóról érkeztek - máig ez a legelterjedtebb elmélet róluk - , vagy pedig egy párhuzamos világból. Hamarosan egyre több elképesztőbb történet és beszámoló látott napvilágot az ufó-kutatás terén; egyesekkel baráti kapcsolatot teremtettek az idegenek, másokat elraboltak és kísérleteztek velük, míg valakivel szexuális aktust is folytattak. Nos, itt jön képbe a tündérek és az ufonautákkal kapcsolatos párhuzam!

A középkori lények és a modern ufonauták külső megjelenése

A modern ufó-észleléseknél jó pár fajról adnak leírást, de kettőről kiemelkedően sokat: a kis szürkékről és a magas szőkékről. A kis szürkék általában 110-140 cm magasak, nagy szemeik vannak és testük vékony, szürke színű. A magas szőkék pedig szinte Adonisz külsejűek, ragyogó fehér bőrrel és szép, hosszú szőke hajjal, valamint androgün arcukkal azonnal magukra csábítják az eltérített ember tekintetét. Öltözékük legtöbbször testhezálló overáll, néha övvel a deréknál átkötve. Ha áttanulmányozzuk a középkori lényekről szóló feljegyzéseket erős külső hasonlóságokat fogunk felfedezni köztük és az állítólagos földönkívüliek között. A közepes és apróbb termetű tündéreket nagyjából ugyanilyen magasságúnak írják le, de talán még ide sorolhatók a koboldok és tündérek is, akinek a ruhája pontosan megegyezik az ufonautákkal a testhez simuló öltözékkel és az övvel együtt.

Egy 1970-as évekbeli földönkívüli észlelésének szemtanúi rajza. A középkori lények is ilyen ruhát viseltek

Mindkét lény feje "túlméretezett". Véletlen lenne? Nem hiszem. A magas szőkék pedig azokhoz a tündérfélékhez hasonlóak, akik az emberekkel teremtettek szoros kapcsolatot, házasodtak velük, majd esetleg háltak is egymással. Szintén gyönyörű külsejük van, hosszú hajjal és mesebeli arccal.  Itt tehát ismét visszaköszön a szexualitás a két faj között, ami nem lehet véletlen egybeesés. Sok ilyen tündért azonban nem ábrázoltak szárnyakkal - de a modern rajzoknak és gyerek meséknek hála ez ragadt meg a köztudatban - egyszerű emberi külsejűek voltak, pusztán "természetfeletti" kisugárzásuk volt. Az is lehetséges, hogy még a Bibliában felbukkanó angyalokat is ide sorolhatjuk, ugyanis csak a templomos ábrázolásokon tűnnek fel szárnyakkal, a Biblia és apokrif iratok pedig sosem említik, hogy ezek az égi lények rendelkeztek volna velük. Lehetséges, hogy nem azért ábrázolták őket szárnyakkal,mert valóban volt nekik, hanem mert repülni tudtak?

A modern magas szőke földönkívüliek, a középkori adonisz tündérek és az angyalok külsejének hasonlósága meglepő

Az emberek kapcsolata a titokzatos lényekkel

A tündérek rendszeresen kapcsolatot teremtettek az emberekkel a középkorban. Nagyon sok történet maradt fent, ami megragadta az írók fantáziáját is és számtalan mesét, regényt vagy musicalt írtak ezzel kapcsolatban. Minket azonban a valódi történetek érdekelnek, amikből kiderül, hogy nem egyszer a tündérek saját világukba ragadták el az embert. A világuk Tündérország néven köszön vissza, ahol a lakók sokszor csak akkor engedik be a látogatót, ha összeházasodik a tündérrel. A házasság legtöbbször női tündér és emberférfi között alakul ki. Az érdekessége ennek az "országnak", hogy az idő teljesen másképp telik, mint az emberek világában. Voltak történetek, amikor az emberek arról számoltak be, hogy haza akartak térni a tündérek világából, ami sikerült is, csak hogy a saját világukban már sokkal több idő telt el - akár 100 év is -, mint amennyit a másik világban érzékeltek. Ezt idődilatációnak nevezik, ami megfigyelhető az űrhajózáskor és a modern ufó beszámolókban is. A középkor embere ezt nem ismerhette! Tételezzük fel, hogy elrabolnak minket az idegenek és űrhajójukkal kivisznek minket az űrbe huzamosabb időre, akkor a Földön sokkal több idő telik el, mint az űrben, mert odakint lassabban telik az idő. Ha egy órát is viszünk magunkkal és másodpercre pontosan elindítunk vele egy másikat, amit a Földön hagyunk, akkor a visszatérésünkkor nem fog megegyezni az órán lévő eltelt idő. Korunkban számtalan elrabolt arról számol be, hogy míg ő a repülő csészealj fedélzetén azt érezte, hogy csak pár órát töltött ott, addig a Földön akár több nap is eltelt, míg vissza nem hozták az idegenek. A tündértörténetekben akkor is visszaköszön ez a jelenség, ha valakit becsábítanak az úgynevezett "tündérkörbe", amin keresztül Tündérországba jutnak. A tündérkör hol kőből van kirakva, hol pedig a fűben, mezőkön alakítják ki a mintáját. Talán nem lesz meglepő, hogy a kör szinte tökéletes mása a modern gabonaköröknek, amiket hozzá kötnek az ufójelenséghez.



Tündérkör, középkori fametszet

Térjünk vissza a két faj szexuális kapcsolatához: nemcsak a magas szőke földönkívüliek, de a tündérek is háltak emberekkel. Ezekből utódok születtek, amiket a középkori emberek csak tündérfattyaknak neveztek, míg modern korunkban hibrideknek hívják őket. Az utódok leírása is tökéletesen egyezik, ugyanis azok sokszor véznák, gyenge fizikumúak, kopaszak és csúnyák. Ha egy ember hált egy tündérrel, akkor annak hamarosan meg kellett látogatnia a fattyát Tündérországban. Érthetetlen módon a szülők azonnal felismerik gyermeküket, az érzékük megsúgja, hogy melyik az övék. Foglalkozni kell vele, dajkálni és néha szoptatni is. Szóról szóra ez köszön vissza a XXI. században is az elrablásos eseteknél. Spermamintát vesznek a földönkívüliek a férfitől vagy esetleg közösülésre kényszerítik. A nőket teherbe ejtik valamilyen módon, amit az eltérített ki is hord, vagy egy bizonyos hónap után a magzat eltűnik a hasából és nem tudja megmagyarázni hova lett. Ezután eltelik pár hónap és az idegenek visszajönnek a személyért, majd ismét felviszik az űrhajóra. Itt elmondják neki, hogy gyermeke született, akit meg kell tekintenie és végül odavezetik hozzá. Ekkor dajkálnia és foglalkoznia kell vele, amitől a hibrid megnyugszik. Fennmaradt az utókorra olyan feljegyzés is a középkorból, hogy a tündérek emberi csecsemőket loptak el és helyükbe fattyaikat helyezték el, mindezt éjjel, így az elképedt szülő reggelre csak gyermeke hűlt helyét találta, míg helyette a csúnya emberinek nem mondható lény hevert a mózeskosárban. Szerencsére ilyen cserebere nem történik mostanában, azonban az űrhajón megtekintett hibrideket sosem vihette haza a másik fél. Vajon mit akarhatnak ezzel elérni? Olyan ez, mintha valamiféle génmanipulációs kísérlet folyna és a két fajt szeretnék keresztezni, hogy egy újat és tökéleteset hozzanak létre, azonban a kísérlet nem sikerül túl jól, mert az utódok abnormálisak és torzszülöttek.
Személy szerint úgy gondolom, hogy sok esetben nem történik közösülés a másik fajjal hanem valamilyen speciális eszközzel kényszerű ejakulációra kerül sor, hogy spermát nyerjenek ki, majd hamis emlékképeket táplálnak be az illető fejébe, hogy azt higgye közösült valakivel.
Egy másik középkori lény a succubus, ami akkoriban démonnak számított és szexuális kapcsolatot létesített az emberrel. Manapság úgy magyarázzák, hogy csak a korai magömlést jelenítették meg vele, de nagyban hasonlít a földönkívüli szexuális kapcsolatokra is.

Tündérfatty kicserélése, gyermekek elrablása (középkori fametszet)

Egyébként a modern idegen elrablások színhelyei is megegyeznek a középkori tündér elrablásokkal. Az elrabolt vagy éjszaka találkozik az idegen lényekkel a házában, vagy pedig kietlen helyeken, erdősségekben, erdős és elhagyatott utakon.

Az egyik legfontosabb motívuma ezeknek a történeteknek a kiesett, elveszett idő. Számtalan modern ufó elrabolt arról számol be, hogy nem tud elszámolni órákkal és nem emlékszik semmire. Az egyik leghíresebb ilyen eset a Barney és Betty Hill elrablása, ami 1961-ben történt. Épp hazafelé tartottak autójukkal egy elhagyatott autóúton, amikor egy ufót vettek észre az égbolton. Kicsivel később ez már leszállt eléjük, majd megtörtént a házaspár elrablása. Egy középkorból származó walesi népmese, aminek szereplői Rhys és Llewellyn, azt mondja el, hogy a két férfi épp hazafelé tartott a munkából amikor Rhys meghallott egy édes dallamot - amit akkoriban tündérekhez kötöttek - és úgy döntött megkeresi a forrását. Ám Llewellyn úgy találta, hogy inkább hazamegy. Azonban hónapok teltek el, és Rhys nem került elő, így barátja, Llewellyn végül úgy döntött, hogy felkeresi a helyszínt ahol eltűnt. Meg is találta a férfit egy tündérkörben állva. Rhyms feleszmélt és azt érzékelte, hogy csak 5 percig tartózkodott a körben, hiába mondta barátja hogy már hónapok óta keresték.

Ezekhez az elrablásokhoz hozzákapcsolódnak még a fennmaradt, megmagyarázhatatlan nyomok a testen. Háromszögek, körök és különös foltok. A Hill házaspár és még sok elrabolt is tapasztalt ilyet magán, míg a tündér folklórban is megtalálható ez "tündér heg" (fairy bruising) néven.

A technológiailag fejlett tündérek

Hogy a földönkívüliek hogyan jönnek el ide hozzánk azt biztosra senki sem tudja. Ha más planétákról érkeznek, akkor minden bizonnyal fejlettebbek az embernél, mert nekünk huzamosabb ideig tartana eljutni egy másik bolygóra, így tehát olyan technológiát használnak, amit mi még nem ismerünk.  Az ufológusok többsége erősen kételkedik abban, hogy akár több évig vándorolnának, csak hogy eljussanak a Földünkre. Egyesek felvetették, hogy féreglyukakon keresztül érkeznek, így lerövidítik a távolságot két pont között és az utazás idejét így jelentősen lecsökkentik. Mások úgy gondolják, hogy nem a világűrből érkeznek, hanem egy másik dimenzióból, egy másik térből, egy multiverzumból, így nekik "csak" a dimenziók közti "falakat" kell áthidalniuk, tehát itt élnek velünk együtt, csak mi nem látjuk őket, mert egy másik létsíkon vannak. Lehet, hogy ez a másik tér nem más, mint "Tündérország"? A középkori ember számára a tündérek néha láthatatlanná tudtak válni és egy másik síkon rejtőztek el, éteri lények voltak. És ismét itt kereszteződnek a tündérek és az ufonauták útjai. A középkor tündére kénye-kedve szerint járkálhatott az emberek házaiban és rabolhatta el őket saját országába, ugyanis átlebegtek a falon, nem volt fizikai akadály előttük. A földönkívüliek általában éjszaka ragadják el az eltérítettet, legtöbbször otthonából és mindig leküzdik a fal akadályait, hiába van zárva az ajtó és az ablak is. Hogy hogyan csinálják az egyelőre az emberek számára felfoghatatlan, minden esetre nem ez az egyetlen technológiai (?) vívmányuk.

Éjszakai tündér elrablás ábrázolása egy festményen

Érthető okokból az ember nem szeretné, ha elrabolnák az idegenek, mert elkapja az ismeretlentől való félelem és rettegés. Őket ez azonban mégsem érdekli és hogy a kiszemelt személy ne tudjon ellenállni lebénítják, blokkolják valamilyen módon vagy a tudatukra hatnak ismeretlen pszichológiai módszerrel és megnyugtatják, de sok beszámolóban ismeretlen eszközt vetnek be, aminek sokszor pálcaszerű kinézete van és egy fajta abból jövő sugárral bénítják le az embert. Csodálatos módon a középkori krónikák lapjain ezt olvashatjuk vissza, itt ezeket a fegyvereket "tündérsugárnak" vagy "tündérlövedéknek" hívják, ami kék színű fényt vet az áldozatra és belső sebeket okoz, de a bőrt nem szakítja fel! Ugyanezeket használják a nem kívánatos szemtanúk likvidálására is. Azonban halálesetről nem sűrűn találunk feljegyzéseket, inkább csak elkábították az embereket.

Valami érdekes dolog lehet még a repülő csészealjakkal kapcsolatban is. Ezek általában kör alakúak, tengely körül gyorsan forgó gépeknek írják le, amivel az idegenek utaznak. A középkori tündérköröket, amivel a lények országába lehetett jutni szintén kör alakúnak mondják el amiben a tündérek a tengelye mentén, gyorsan és forogva táncoltak, hogy átjussanak a birodalomba. Kell hogy legyen kapcsolat a kettő között. Lehet, hogy a repülő csészealj a világ közti átjárásra való és nem a csillagközi utazásra? (Teljesen "véletlenül" a modern elraboltak azt mondják repülő csészealjakon, az égben találkoznak az idegenekkel, míg a reneszánsz időkben ugyanez történt, csak ördöggel való találkozásnak vélték.)

Modern "gabonakör", 1970-es évek. A fűben is találtak már
 ilyet, nem csak gabonában

Tündérkör

Mit akarhatnak és kik is ők?

Ennyi véletlen egybeesést nem lehetséges semmi képen sem. A szkeptikusok azt állítják, ezek csak éjszakai alvásparalízisek vagy szándékos csalások. Csakhogy a több évtizednyi tapasztalattal rendelkező Don Crosbie Donderi kanadai professzor azt mondja, hogy ez nem igaz és meg lehet különböztetni a két jelenséget, amit alá is támasztott tanulmányaival és publikációival.

Sajnos az idő folyamán a tündérek képe eltorzult. Romantikus motívumok lettek, egyre több fajtát és torzított képet alakítottak ki róluk, ami már nagyban eltért az "eredeti" tündérektől.

Ha ezek a lények ugyanazok - márpedig nagyon úgy tűnik - akkor vajon mit akarhatnak tőlünk? Mi a céljuk? Egy közös faj létrehozása? A középkorban elfnek nevezték bizonyos helyeken a félig tündér és félig ember gyermekeket. Teljesen mindegy, hogy minek nevezzük ezeket a lényeket, a középkor embere beültette a folklórba és korszakához híven nevezte el őket tündéreknek, míg mi, akik a csillagokat és bolygókat derítjük fel más élőlények után kutatva a földönkívüli, ufonauta megnevezést nevet adtuk nekik. A név korszakkal és nézetekkel együtt változik, ám a lények ugyanazok maradnak. Lehet a valóság és az akkori értelem miatt népmesei és folklorisztikai elemként végezte a történelemben...
A legfontosabb kérdés, hogy honnan jönnek? Lehet mégsem a csillagokból, hanem egy másik létsíkból? Ezzel megoldódna a szkeptikusok által hangoztatott "áthidalhatatlan távolságok" kérdése is. A különböző párhuzamos világokkal pedig már a neves fizikus, Michio Kaku is foglalkozott...

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges.

Az írások sajátok, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.