Klónozások az indiai Mahabharátában

A Mahabharáta egy ősi, 3 ezer éves indiai eposz, mely szanszkrit nyelven íródott. Ez a hinduk egyik legfontosabb történelmi irata, melynek százezer versszaka is van és 18 könyvre osztják fel. Helyet foglalnak benne erkölcsi tanítások, harci történetek, szentek leírásai is. Rengeteg legenda és mítosz kapott helyet, amelyből az ősi földönkívüli elmélet hívei könnyedén csemegézhetnek. Találkozhatunk modernnek tűnő fegyverekkel és repülő szerkezetekkel is. Ám a legutóbb egy indiai biotechnikus tett meglepő kijelentéseket egy történet kapcsán.

A Kauravák és Drona világra jötte

Gandhari volt a felesége Dhritarashtra-nak, a vakon született királynak. Mindkettejük vérvonala visszavezethető királyokra, majd pedig istenekre a történetek alapján. A nő nagyon szeretett volna fiúgyermekeket szülni, akik olyan erősek lesznek majd, mint férje is. Meglátogatta őket Vjásza, a Mahabharata írója, hogy mindenben támogassa őket és áldását adja rájuk. Egyébként úgy gondolták, hogy Vjásza nem más volt, mint Vishnu isten reinkarnációja.

Gandhari hamarosan terhes lett, ám a gyermek kilenc hónap után sem született meg. Hamarosan egy élettelen testet adott ki magából és a nő szörnyen csalódott volt. A test kemény volt és olyan, akár egy labda. Vjásza megvigasztalta, hogy áldása nem volt hiába való és tegye meg a következő lépéseket: vágja szét 100 darabra a halott testet, melyeket helyezzen el tégelyekbe, amikben "ghí" is van, ami valamilyen olaj. Gandhari azonban még egy darabot kiakart vájni, mert szeretett volna egy lányt is magának. Így összesen 101 tégelybe tették a húst, mindegyik tégelybe egy darabot. Vjásza azt mondta, két évig ne nyissa ki őket és a türelmes várakozás után majd az üvegek készen állnak a felnyitásra.

Miután a két év letelt felnyitották a tégelyeket és megszületett a 100 fiú és 1 lány is. Természetesen mind a 101 gyermek neve fellelhető az eposzban, de azt itt kicsit hosszú lenne felsorolni... Minden esetre az utódok mire felnőttek hatalmasak és erősek lettek, hősök és királyok váltak belőlük. Csatáikat és trónralépésüket megismerhetjük az eposz folytatásában.

Egy másik történet Drona születéséről szól. Egyszer Sage Bharadwaja, hindu bölcs meglátott egy gyönyörű apsarát - ami egy természetfeletti női lélek a hinduknál - fürdés közben a Gangesznél, akinek a neve Ghritachi volt. Az apsarák az égben élnek, akik általában szórakoztatják az embereket. Hasonlóak a keresztények angyalaihoz, de egyben szexuális töltetűek is. Ghritachi testének szövetéből Bharadwaja készített egy reproduktív, szaporító folyadékot amit egy tartályba helyezett el, melyben különböző folyadékok, valamint gyógynövények voltak. Egy idő után "megszületett" belőle Drona. Kezdetben szegénységgel kezdődött a sorsa, de felnőttként királyi guru lett belőle. Sokszor dicsekedett azzal, hogy nem egy anya méhében született meg.
 

A biotechnikus kijelentése

Az úr neve B.G. Matapurkar, indiai tudós és sebész, aki elsőkként határozott meg tényeket munkája során a szervregeneráció kapcsán, valamint egy amerikai szabadalmat - felnőtt őssejtek használatát szervregenerációra -  is elnyert. Nem csak Indiában, de Amerikában is publikált már számtalan tudományos folyóiratokban és munkáját több tudományos intézet is elismerte. Új Delhiben - hazájában -  gurunak, az őssejt kutatás úttörőjeként nevezik. Jelenleg a Maulana Azad Orvostudományi Kollégiumban dolgozik.

2001-ben az egyik biotechnológiai kongresszuson meglepő kijelentéseket tett. Szerinte a klónozási eljárást már több ezer éve ismerték az ősi indiában, de nem tudja megmondani (vagy nem merte kijelenteni), hogy ez hogyan is lehetséges. A nyomokat a Mahabharátában az előbb leírt Kauravák történetében találta meg. Még a pontos helyét is megadta - mert ugye százezer versszakot tartalmaz az eposz, ami nem kevés - és az első könyvben, azaz a Adi Parva-ban található, a 114 fejezetben, a 17.-ik shlokánál, azaz versnél a Kauravák születése. Míg Drona születése ugyanitt, a 131.-ik fejezetben olvasható.

Az eposz eme versszakait modern nyelvünkre és ismereteinkre lefordíthatjuk. Logikailag kikövetkeztethető, hogy egy nő sem tud 101 gyermeket szülni, sőt, úgy hogy mindegyikük egykorú volt. A tégelyek a lombikokat jelentik. Tudományos tény, hogyha a magzat meghűl az anya méhében, az "megkeményedik", ahogy az eposz is írja. A jegyzetekből kiderül, hogy a halott testet hideg vízzel is lelocsolták, amit ma hűtési eljárásnak, hypothermiának nevezünk. A hideg víz arra utal, hogy megpróbáltak létrehozni egy kellemes feltételt az embrionális őssejtnek a magzatok fejlesztésre. A szöveg folytatásában folyamatosan kezelik és figyelik őket két éven keresztül egy kamrában, majd megszületnek a gyermekek.
A doktor nem tudja megmondani, hogy a húst, a testet klónozták-e akkor vagy a sejtekkel játszottak?

Kitalált eposz vagy tudomány?

Vajon csak mese lenne az egész? Túl részletesen van leírva a történet és az eljárás. Ha puszta meséről lenne szó, nem kellene éveket várni és különböző módszereket "bevetni" ahoz, hogy sikeres legyen a gyermekek megszületése. Miért nem elég 1 napot várni vagy csettinteni egyet - mint ahogy tényleg a mesékben szokták - és már kész is vannak a gyerekek? Miért kell lépésről-lépésre haladni, mint egy nagyon is jól ismert, eljárási folyamatnál?

Magzatokat már mi is tudunk sokszorosítani, amire csak 1970-ben jöttünk rá. 

Az állatoknál már bevett módszer az embriófelezési technológia. Az embriót több részre hasítják, leggyakrabban négy, két sejtből álló darabra. A módszer is innen kapta a nevét: embrióosztás. A nyolcsejtes állapotig még nem indul meg a sejtek differenciálódása, s az így kapott embriók genetikailag teljesen azonosak lesznek egymással. Ez a módszer tehát nem mondható igazi klónozásnak, inkább „mesterséges ikerkészítésnek”. Nem a szülőkre fognak hasonlítani a csemeték, hanem egymásra.

A kérdés csak az, hogy hasonló módon jöttek-e létre a Kauravák és Dona is? Vagy egy fejlettebb klónozási technológiával, ami nekünk még a jövőben lesz csak ismert?

És ha igen, honnan tudhattak erről az ókori indiában? Földönkívüli isteni segítőktől vagy egy ősi fejlett civilizációtól, akikkel érintkeztek valamikor? Vagy maguktól jöttek rá a módszerre és ez a tudás elveszett az utókor számára? De ha igen, akkor hogyan?

Igazán elgondolkodtató, hogy nem egy laikus, hanem egy tudós szakember olvasott a sorok között és felfedezte eme leírásokat - főleg, hogy a biológia a szakterülete.
Megannyi kérdés van, de válasz sajnos nincs, csak az emberiségre maradt ősi történetek.

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges.

Az írások saját szerzemények, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.