Aztlan - az azték nép ősi hazája

Az aztékok egy etnikai csoport volt Mexikóban, akik a 14.-16. században uralták a környéket. A Nahuatl nyelvet beszélték és nevük jelentése "emberek Aztlanról" vagy "akik Aztlanról származnak". Ez egy állítólagos mitológiai hely volt, ahonnan az ősök érkeztek majd telepedtek le Amerikába, Mexikó környékén. Aztlánt számos etnográfiai forrásban megemlítik és minden ilyen etnográfiai munka, különböző listákról ír, azok is különböző törzsi csoportokról, akik részt vettek eme ősi helyről a közép-Mexikóba történő vándorlás során. A mexika törzset, amelyik megalapította a híres Tenochititlan-t, azaz az azték fővárost, mindegyik ilyen iratban megemlítik. Valószínűleg a szigethez csatlakozott több csatorna, mesterséges úszó szigetecske is. Korunk tudósai úgy gondolják, hogy a főváros a Texcoco tó egyik kis szigetén terült el kb.1519 körül. Mára a tó nagy része eltűnt, lecsapolták és csak pár mocsaras rész, vízelvezető csatorna veszi körül.

Az állítólagos elhelyezkedése a tónak, valamint Tenochititlan elhelyezkedése (katt a nagyobb felbontásért)

A legendás hely leírása és története

 Egy nahuatl legenda szerint 7 törzs élt Chicomoztoc-ban - ez szintén egy ismeretlen mitikus hely -, vagyis ott, "ahol számos barlang van". Minden barlang egy-egy törzset szimbolizált; a Xochimilca, Tlahuica, Acolhua, Tlaxcalan, Tepaneca, Chalca és a Mexika törzseket. Mivel nyelveik eredete közös volt, ezért ezeket a törzseket együtt "Nahuatlaca"-nek nevezték. Később elhagyták a barlangokat és Aztlanhoz, vagy más néven Aztatlanhoz közel telepedtek le.  

Chicomoztoc ábrázolása, a hét barlang hét törzsével

Cristobal del Castillo megemlíti a "Fragmentos de la Obra General Sobre Historia de los Mexicanos" című könyvében, hogy az Aztlan szigete körül lévő tavat a Hold tavának nevezik, azaz Metztliapan-nak.

Különböző fennmaradt kódexek számolnak be a helyről. Az iratokban ellentmondásokat is találhatunk. Egyes leírások paradicsomi helyként jellemzik, míg mások - köztük az Aubin kódex - úgy írják le mint, ahol az aztékok az elit réteg, azaz az Azteca Chicomoztoca zsarnoksága alatt éltek. Mindenesetre egy idő után a nép papjuk vezetésével elmenekült hajókkal, és útjuk során istenségük, Huitzilopochtli megtiltotta nekik, hogy "azteca"-nak nevezzék magukat. Parancsa szerint népüket ezentúl "mexica" néven nevezzék, mert hamarosan Mexikó körzetében fognak letelepedni útjuk végeztével. 

(Irónikus módon 19. századi tudósok - kiváltképp Alexander von Humboldt és William H. Prescott - nevezték el ezt a népet aztéknak. Humboldt javasolta, hogy különítsék el a "modern" és a "honfoglalás kori" embereket, amit igen sok szakmabéli támogatott.)

A folytatásban az olvasható, hogy a dél felé tartó vándorlás Krisztus után 1064. május 24.-én vette kezdetét. 1064 egy vulkán kitörés időpontja is, ami az Arizónában lévő Sunset kráternél történt, és május 24.-e a kezdete az azték Nap évnek, így valamiképp kapcsolat is lehet a két esemény között. A menekülők végül a cikk elején is említett Tenochtitlán-ban telepedtek le. Az érdekesség az, hogy Aztlán kisebb jelentőségű az azték legendákban, mint a Tenochtitlán-ba való vándorlás maga.

Mind a hét csoport (akik elhagyták a barlangokat és Aztlant), alapított egy-egy városállamot közép Mexikóban, amiknek a neve Tepaneca és Matlatzinca volt. Ezek a városállamok a közép-Amerika időszámításnak a késői poszt-klasszikus periódusa alatt alakultak ki, azaz kb. 1300-1521 környékén.

Utoljára a Mexica törzs vándorolt ki a szigetről. Amikor megérkeztek jelenlegi hazájukba, a Mexikó-völgybe, már az összes helyet elfoglalták a korábban beözönlő, előző hullámban érkező népek, és így arra kényszerültek (a mexica törzs tagjai), hogy a Texcoco tó partján szoroskodjanak, ugyanis kicsi volt a terület.

A boturini kódex egy ábrázolása Aztlanról, és annak elhagyásáról

Valós vagy kitalált hely?

Sokan úgy gondolják, hogy ez a hely soha nem létezett, pusztán a mitológia része. Ám akadnak olyanok is, akik próbálták elhelyezni, hogy hol is terülhetett el.

Általában vagy észak-nyugat Mexikóba, vagy észak Amerika dél-nyugati részére helyezik a hivatalos történészek. Diego Duran szerzetes (1537-1588), aki feljegyezte az aztékok történelmét, megpróbálta megtalálni Aztlant, bár a pontos helyet neki sem sikerült felfedeznie. 

1887-ben Alfredo Chavero antropológus úgy gondolta, hogy Aztlan nem más, mint Nayarit, ami a Csendes óceán partján található. Ezt vitatták a korabeli tudósok, de volt aki elfogadta ezt az elméletet is.

Eduardo Matos Moctezuma mexikói régész úgy vélte, hogy a hely valahol a mostani államok, Guanajuato, Jalisco és Michoacán környékén volt. Tanulmányozta a spanyol hódítók által írt jegyzeteket és szerinte a Cerro del Culiacan vulkanikus hegy közeléből menekülhettek el az aztékok ősei, aminek a közelében még egy tó is található. 

Az alternatív nézetek szerint nem erről van szó, hanem hogy a hely megfeleltethető Atlantisszal, az elsüllyedt birodalommal, vagy legalábbis valahol az óceánon terülhetett el. Az Aztlan és Atlantisz nevek olyannyira hasonlítanak egymásra, hogy közös gyökereket feltételeznek. Hasonlóan valamilyen katasztrófa és belső viszály vetett véget mindkettőnek, így talán ugyanarról a helyről beszélhetünk. Szóba került ugye a Sunset vulkán kitörése és a dátumok egyezése, ám ez a kráter teljesen máshol helyezkedik el, mint ahová gondolják a maják korabeli településeit, ugyanis nincs ott sem tó, sem víz, sem pedig városok nyomai, mint ahogy a fennmaradt szövegekben olvasható. Lehet, hogy egy másik vulkán kitörése okolható a menekülés miatt? Ha valamikor a régmúltban tényleg történt egy óriási katasztrófa a Földön - amire minden ősi nép megemlékezik -, akkor joggal feltételezhető az, hogy egyszerre több vulkán is kitört és megemelkedett a vízszint is. Egy meteor becsapódása előidézheti mindkét természeti katasztrófát. Mivel a hagyományok beszámolnak az égből hulló kövekről, ez a feltételezés nem is hangzik olyan meredeken.

 A túlélők hajóikkal több irányban is szétözönlöttek a világ minden tája felé, így egy csoportjuk megérkezhetett Amerika, Mexikó területére is. Ráadásul a különböző népek istenségei, bizonyos ábrázolásai és reliefjei is hasonlítanak egymásra. Az aztékok lépcsős templomai és piramisai szinte megegyeznek a sumerek zikkurat lépcsős építményeivel, valamint az egyiptomi Dzsószer fáraó lépcsős piramisával. Ezek az egyezések egy közös őskultúrára utalnak.

Egy fizikai bizonyíték örök elvesztése

A régészek nem fogadják el bizonyítéknak a legendákat és mítoszokat, legtöbbjük úgy vélekedik róla, hogy csak mese, kitaláció vagy szimplán nem szabad szó szerint értelmezni. Számukra csak a fizikai bizonyíték létezik: a térképek, a csontvázak, az edények, a megtapintható reliefek.

Teoberto Maler (1842-1917) is az ilyen emberek közé tartozott és nem foglalkozott eltűnt civilizációk meséivel. Német származású családtól származott és 21 évesen Bécsbe költözött. Világéletében foglalkoztatta a mezoamerikai kultúra, Mexikóban szolgált katonaként, majd később megszerezte magának az állampolgárságot is. Az ő idejében még kevésbé voltak feltárva a romok a dzsungelben ezért elhatározta, hogy felkeresi a legfontosabb helyeket és részletesen dokumentálni fogja őket. Fotósnak állt és felkereste Chunlimónt, Palenquét, Tikalt és Mitrát, hogy fotózza és felfedezze őket. Még a helyi indiánokat is felbérelte, hogy macsétájukkal tisztítsák meg a környéket a burjánzó növényzettől. Később Párizsba kellett utaznia, de ekkor is folyamatosan képezte magát és rengeteg könyvet olvasott a témában. Hamarosan kisebb vagyont örökölt, amiből újra visszatért Amerikába és letelepedett Yucatánban. Elődeinél részletesebben feltárt rengeteg helyet és könyveket is publikált róluk. Fotóit múzeumok vásárolták meg.

Teoberto Maler

A XX. század korai éveiben foglalkozott részletesen Tikallal, az egyik legfontosabb várossal. Számtalan frízt - ami az építészetben a klasszikus oszloprendek és párkányzatok egyik része - fotózott le, amiket domborművek díszítették. Egyszer azonban olyan ábrázolást talált, ami romba döntötte az eltűnt civilizációkhoz viszonyuló szkepticizmusát. A lelet eredetileg egy hosszú fríz része volt, ami egy Akropoliszon húzódott végig és a maják történelmének pillanatait örökítette meg. A fríz elején egy megdöbbentő ábrázolás volt látható: egy óriási áradást és vulkánkitörést örökítettek meg. A kép bal sarkában az látszódik, amint egy lépcsős piramis összeomlik, míg az előtérben egy hosszú, világos hajú férfi fuldoklik a vízben. Előtte egy csónakban evező ember menekül el a helyszínről. Akkoriban a leletek még átszállíthatóak voltak más országokba, így Maler leválasztotta ezt a részletet az épületről és Ausztriába szállíttatta. Ott kiállították megannyi lelettel együtt a Vöelkerkunde Múzeumba és 1945-ig megtekinthető volt. Ám a második világháború vége közbeszólt: ebben az évben ugyanis a szovjet csapatok kifosztották Bécset, s vele együtt a múzeumot. Számtalan más lelettel együtt a relief örökre eltűnt és talán már nem is létezik. Egyedül Maler rajzai maradtak meg és sejtetik, hogy mennyire egyértelmű utalás volt a jelenet a katasztrófára. Így tehát egy rendkívülien fontos kézzelfogható bizonyíték veszett oda az Aztlan, Atlantisz hívők pechjére.

A híres relief, mely örökre eltűnt

Az ősök eredeti hazája

Létezett-e valaha Aztlan? Vagy tényleg csak kitaláció volna, mint ahogy a többi nép is kitalált magának egy olyan helyet, ahonnan aztán egy katasztrófa miatt elmenekülnek? Ezek a kultúrák miért egyeznek meg egymással annyira minden téren? 

Míg a "hivatalos" régészek a véletlen szót rebesgetik, addig az alternatív nézeteket képviselő kutatók kitartanak az mellett, hogy ezek nem alaptalan mesék, hanem történelmünk elveszett részének kollektív ősemlékezete.

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges a 1999. évi LXXVI. tv. 16. § szerint.

A blog posztjai, bejegyzéseinek linkjei megoszthatóak KÖZVETLEN módon.