A Cargo-kultusz és az ősi idegen technológiák emléke

"Egy fejlett technológiát nem lehet megkülönböztetni a varázslattól." Arthur C. Clarke

Mi is az a Cargo-kultusz? Ez egy néprajzi jelenség, amikor egy technológiailag primitív társadalom kapcsolatba kerül egy technológiailag fejlett társadalommal. A "cargo", mint szó rakományt jelent, a kultusz pedig, hogy egyfajta vallási imádat tárgyává lesznek a rakományok, vagy az azt hozó illetők.

Erre számtalan példa létezik a XIX. és XX. századból: az 1940-es években katonák érkeztek Vanuatura, a Csendes-óceán egyik szigetére. Az állomásozó emberek rakományaikat hol felrakták egy hozzájuk érkező repülőgépre, hol pedig lepakolták, ha éppen nekik hoztak valamit. Mindeközben a sziget bennszülött lakossága folyamatosan figyelte az eseményeket. Mivel a technológiát nem ismerték, így az az elképzelés alakult ki a fejükben, hogy ezek a repülő szerkezetek kapcsolatban vannak az Istenekkel, mert élelmet, ruhákat és egyéb szükséges tárgyakat hoznak magukkal, sőt, maguk a fehér emberek is valamiféle istenségek lehetnek, vagy legalábbis összeköttetésben vannak velük. Így hát elkezdték leutánozni őket és vallási ceremóniákat kezdtek el gyakorolni annak fényében, hogy ezért majd hamarosan ők is megkapják jutalmukat az Istenektől. Hihetetlen dolgok mentek végbe: a sziget primitív lakói lemásoltak szinte mindent, amit csak láttak a fehér ember körül. Ilyenek voltak például a zászlók, a fegyverek, az antennák, a repülőgép és annak kifutópályájának leutánozása, de még az U.S.A. felirat is. Ezeket fából, gyékényből és egyéb növényekből készítették el, de ettől függetlenül természetesen nem értették a technológiát, ugyanis a puskadurranásra is azt hitték, hogy valamiféle varázslat.

A repülőgép leutánozása

Akadnak más példák is. 1871-ben az orosz Mikluho Maklaj kutató az Új-Guineai Banguban kötött ki. A sziget lakói istenként kezdték el tisztelni őt és hajóját, a férfi hiába mondta, hogy csupán Oroszországból érkezett. Sőt, nevet is adtak neki, ami Tamu Anut néven vált később ismerté és a későbbi években odaérkező modern emberek is hallottak a történetről. A törzs még akkor is várta az orosz visszatérését, mert hittek abban, hogy istenük majd a jövőben újra meglátogatja őket.

Az egyik legismertebb eset John Frum kultusza, ami Vanuatuban, Tanna szigetén alakult ki a világháború idején. Az oda érkező expedíciók azt találták, hogy a sziget lakosai egy olyan embert imádnak, aki a leírás szerint amerikai és számtalan rakományt adott nekik ajándékba. Bizonyos helyszíneken megtalálták a keresztény vallás szimbolikáit is, amit a lakosok vettek át a férfitól. Akkora kihatással volt rájuk, hogy kultusza mind a mai napig tart.

Ajándék az "Istenektől"

A kora századbéli események közül kiemelkedő Hernando Cortez (1485-1547) és Francisco Pizzaro (1478-1541) konkvisztádorok esetei, akiket Istenként tiszteltek az akkori aztékok és inkák, amint meglátták közeledő hajóikat. Nagy balszerencséjükre az érkezésük akkor történt, amikor Quetzalcoatl és Viracocha istenek visszatérését várták ezek a mezo-amerikai népek, és ezt a két spanyol személyében látták meg. Mindkét civilizációnak ez lett a végzete és kegyetlenül kiirtották őket. Az érdekesség az, hogy a két ősi istenség az égből szállt alá, tanították az embereket és megígérték, hogy egyszer majd visszatérnek. Tehát kellett, hogy ezek az Istenek fizikailag tényleg létezzenek, de vajon kiket takar személyük?

Itt jönnek képbe a földönkívüliek, akik talán a régmúltban meglátogatták a Földet. Az ősi civilizációk természetesen istenekként tisztelhették őket, mert nem értették meg technológiájukat, hasonlóan a XX. századi modernizációtól elmaradt törzsekhez, akik a fejlettebb fehér embert tisztelték. Ha a cargo-kultusz a mai modern időkben megtörténhetett, akkor vajon miért ne történhetett volna meg a régmúltban is?

Vajon ezek az Istenek hogy nézhettek ki? Számtalan leírás és ábrázolás maradt róluk, amik igencsak érdekesek és mintha valami technológiára utalna leírásuk, ruházatuk és járműveik. Val Camonica az egyik legnagyobb völgy a Közép-Alpokban, mintegy 90 km hosszú. Valószínűleg már 15 ezer évvel ezelőtt is lakott volt  és mintegy 300 000 sziklarajzot, azaz petroglifát találtak itt. Az egyik leghíresebb két alakot ábrázol, kezükben ismeretlen eredetű tárgyakkal és fejükön olyan sugárzó "búra" van, mintha valamiféle szkafander lenne rajtuk. A testtartásuk is érdekes, mintha nem is állnának, hanem behajlított térdükkel lebegnének.

Furcsa sziklarajzok

Rengeteg megemlékezést olvashatunk a több ezer éves indiai iratokban. Rama istenségnek volt egy repülő szekere, amire egyszerre több ember is felfért. A repülést madarakkal ábrázolták és itt fontos megjegyeznünk, hogy a XX. században a bennszülött törzsek azt hitték a repülőgépekre, hogy óriási madarak.

A repülő szerkezet, ami utasokat szállít

A hinduk ezeket a "gépeket" Vimánáknak hívták és nagyon sokféle leírás található róluk, de egyetértenek abban, hogy ezek bizony repültek. Egyesek egy személyesek, mások több emelet magasak, de írnak égben lebegő városokról és anyahajókról is. Mayasura ősi királynak tizenkét könyök kerületű és négykerekű vimánája volt. Számtalan példát lehetne írni, mert a szent iratok tele vannak velük és többnyire égből érkező istenségekhez kötik őket. Bizonyos ábrázolásokon megfigyelhető, hogy nem a sima, földön használatos szekerek eltorzításáról és felcicomázásáról van szó, mert jól látszik a talajon és az égen használatos jármű is. Vajon ezek egy technológia emlékezetei?

Repülő vimana az égen

Más ősi kultúrákból is ismertek repülő szerkezetek ábrázolásai, holott állítólag ezek a népek nem rendelkeztek ezzel a tudással és technológiával. De akkor vajon hol látták ezeket a járműveket és kik használták őket? Csak nem az Istenek? Dél-Amerikából származnak azok az aranyozott tárgyak, amik i.e. 500 és 800 között készültek és meglepően hasonlítanak a modern repülőgépekre. Aerodinamikailag tökéletesek és repültek, ugyanis tervezőmérnökök elkészítették méretarányos modelljüket. Erről többet itt olvashattok, már írtam róla: - LINK -

Szintén modern hatása van egy másik aranyozott tárgynak, ami egy jet pack szerű technológiát ábrázol. A jet pack egy "rakétaöv", amit az ember a hátára erősíthet és a fúvókákon kiszabaduló gázok hatására felemelkedik a levegőbe. Ez a fajta koncepció már az 1920-as évek sci-fijeiben is szerepelt, de valósággá csak az 1960-as években vált. Vagy már korábban is létezett hasonló szerkezet? Az összehasonlítás magáért beszél!

Jet pack

A földönkívüliek többfélék is lehetnek. Talán egyeseknek megfelelő volt a földi környezet és levegő is, így nem kellett semmiféle védőruházatot hordaniuk az itt tartózkodásuk során. De lehettek olyanok is, akiknek viszont szükségük volt ilyesmire és csak így találkozhattak az emberekkel. Búvárruhához vagy űrhajós szkafanderhez hasonlító szobrocskákat Amerikában, Oroszországban, Japánban és Kínában is találtak. Nincs rá utalás, hogy ezek valamiféle egyszerű, hagyományos rituális öltözékek vagy maskarák lettek volna, mert ilyenekről nem tudunk, pedig ismertek a különböző törzsek és népek változatos ruházatai.

Megdöbbentő hasonlóság

Búvár- vagy űrhajósruha, esetleg valami más?

El Baúl egy régészeti lelőhely a Guetamalában. Városok, obszidián műhelyek, szobrok és sztélék találhatóak itt. Az egyik ilyen sztélén két alak látható: az egyikük a földön fekszik, mintha épp legyőzték volna, míg a másik büszkén áll. Ez utóbbinak igen érdekes a ruházata, ugyanis olyan, mintha bokszkesztyűt, sisakot és ahoz tartozó tartályt viselne a hátán, amit egy cső kapcsol össze. Ez vajon milyen öltözék lehet??

Tüzet okádó sisakos lény, csővel és tartállyal a hátán

A következő olmék szobrocska igen sokat vitatott. A hivatalos történészek úgy vélik, hogy valamiféle papi ruha ábrázolása lehetett, ám teljesen érthetetlen a hátán lévő szárnyszerű részlet, ugyanis még csak hasonló öltözéket sem találtak sehol ebben a kultúrában és máshol sem. Ugyanígy szóba hozhatjuk Bep-Kororoti legendáját, aki meglátogatta a kayapo indián népet furcsa ruházatában és végül visszatért nagy füst és tűz közepette az égbe. Ezt a bizonyos ruhát lemásolták az indiánok és azóta is ceremóniákra veszik fel. A ruha hasonlít egy szkafanderhez és erről is írtam már itt: -LINK-

Mi lehet a hátán?

Ugorjunk egy másik helyszínre, mégpedig Bolíviába. A Samaipata nevű falucska mellett található az El Fuerte-hegy, amin két nyílegyenes egymással párhuzamos barázda fut végig a hegy aljától a tetejéig és olyan, mint egy ég felé irányuló rámpa. A mainstream történészek nem tudják mire is használták, csak a sablonos ősi kultuszhelyet adták meg magyarázatul. Az ősi idegenek hívei viszont rámutatnak arra, hogy nagyon hasonlít arra, amikor a XX. században a törzsek leutánozták a repülőgépek kifutópályáját. Talán ez is az lenne, csak éppen több ezer évvel ezelőttről? Talán a rámpán lőtték ki a repülő szerkezetet az ég felé?

Repülőgép kifutópálya a XX.századból...

...és a múltból.

Az istenekről minden ősi nép megemlékezett. Legtöbbjük az égből szállt alá és oda is tért vissza, miután megalapították a kultúrákat, tanították az embereket és olykor feladatokat osztottak nekik, vagy egyszerűen csak találkoztak velük. Ezen Istenek technológiájáról is szó esik, mint ahogy említettem már a hindu mitológiánál. A Bibliában Ezékiel olyan repülő szerkezetet ír le, amit a NASA-nál dolgozó Josef Blumrich kielemzett és kiderült, hogy egy többpropelleres felderítő repülőhajóról van szó. A kínai istenek fémsárkányokon utaztak, a sumerek is különböző repülő alkalmatosságokat használtak. Joggal kérdezhetnénk, hogy a mindenható lényeknek mi szükségük van járművekre? Rengeteg istennek olyan fegyverei vannak, mintha csak a XX. századból szedték volna össze őket: könnygáz, elektromosság, rakétaszerű nyilak, kinetikus erősítő váz és még sorolhatnám, ráadásul nem is mindegyik lényt vélték örök életűnek, sőt, halandóak voltak. Meglepően hasonlóak ezek a megemlékezések a modern cargo-kultusz találkozásokra.

  Ha ezeknek semmi alapja nem lenne, akkor ugyan miért is sulykolták ezt az őseink? Nehéz életük lehetett azokban az időkben és jobb dolguk is volt annál, minthogy a tűz körül fölöslegesen találjanak ki olyan történeteket, amik nem is igazak és a mi modern szemünkkel technológiának tűnjenek. Minden mítosznak és legendának van valóságmagva, ezt már számtalanszor bebizonyult a történelem folyamán. Ez egy igazán komplex téma, de a cél az volt, hogy egy pár példát mutassak arra - a teljesség igénye nélkül - , hogy talán a cargo-kultusz már több ezer évvel ezelőtt "elkezdődött" és emlékük megmaradt a jövő számára...

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges a 1999. évi LXXVI. tv. 16. § szerint.

A blog posztjai, bejegyzéseinek linkjei megoszthatóak KÖZVETLEN módon.