Egy XVIII. századi földönkívüli kapcsolat

Nem csak a kőkorszaki, valamint ókori időszakból kapunk furcsa leírásokat földönkívülinek tűnő lényekről és kapcsolatokról, de ezek később is fellelhetőek, már a korai újkorban is.

Ekkor élt ugyanis Emanuel Swedenborg (1688-1772), aki korának egy ismert filozófusa, teológusa és tudósa is volt egyben. Állítása szerint szellemi lényekkel tartott fent kapcsolatot, akik olykor fizikailag is megjelentek előtte. Ha modern szemmel olvassuk el leírásait, azon nyomban egyezéseket találhatunk a földönkívüli beszámolókkal. Ettől eltekintve Swedenborg egy igencsak furcsa figura volt...

Emanuel Swedenborg

Az előzmények

Swedenborg Stochkholmban született és már apja is nagy hírnévnek örvendett. Húszas és harmincas éveiben járva fizikát, filozófiát és mechanikát tanult. Folyamatosan ide-oda költözött, de végül 1715-ben visszatért hazájába, és természettudományi dolgok iránt kezdett el érdeklődni. Finanszírozta azt is, hogy egy obszervatórium épüljön az országban. A férfi dadogott és ezért nem is nagyon beszélt a nagy nyilvánosság előtt, ám éppen ezt kompenzálta bőséges írásaival. Pár évvel később már szaklapokban tette közzé mechanikai tanulmányait és okfejtéseit. Füzetében megtalálhatjuk egy repülő masina vázlatrajzát is. Érdeklődése az anatómia és élettan felé irányult és elsőként írta le a neutron fogalmát. Különböző előrelátó ötletei voltak az idegrendszerrel kapcsolatban, amik később igaznak bizonyultak. A tudományosság után a lelki dolgok is érdekelni kezdték és megpróbálta megmagyarázni, hogy hogyan kapcsolódik a lélek a szervezethez anatómiai szempontból. Ezen kutatásai végett újra külföldre kellett utaznia. 
 

A repülő alkalmatosság vázlata a füzetből

1743-ban éppen Londonban tartózkodott, amikor privát szobájában szemei elé sötétség borult, majd a szoba sarkában egy alakot látott. Ugyanez a férfi megjelent az álmában, aki azt mondta, hogy ő maga az Úr, aki felnyitja majd lelki szemeit és ezentúl majd kommunikálni tud a szellemi és angyali lényekkel. Később néha kellemes, ám olykor zavaró álmok jelentkeztek nála. Swedenborg belevetette magát a teológiába és spirituálisan kezdte értelmezni a Bibliát, majd a teremtésről és egyéb teológiai témákról írt több kötetnyi könyvet. Élete végéig hasonló tanulmányokat tett közzé és az utókor számára ezekkel is vált híressé. Azt állította, hogy a spirituális és tudományos ismereteit részben az angyaloktól és szellemektől szerezte, akikkel kommunikált.

Nem sokkal később prófétai látomásai is voltak, amik tényleg igazolhatóak a korabeli levelezéseiből és más beszámolókból. 1758-ban meglátogatta Louisa Ulrika királynőt, aki arra kérte, hogy mondjon valamit az elhunyt testvérével kapcsolatban. Ekkor Swedenborg odasúgott valamit a királynőnek, aki megrémült és később elmondta, hogy olyan információt említett a teológus, amit csak ő és bátyja ismerhetett, senki más nem. 1759. július 19-én egy jól dokumentált tűz ütött ki Stockholmban és legalább kétszáz ház égett porrá. Ekkor azonban Swedenborg a több mint 400 km-re lévő Götenborg városában tartózkodott barátaival. Hirtelen izgatott lett és úgy érezte, hogy tűz ütött ki szülővárosában. Pár nappal később a hírek és egy futár is megerősítette, hogy igazat beszélt. Swedenborg 1772-ben levelet írt John Wesley teológusnak, hogy a "lelkek világában" azt mondták neki, hogy beszélni akar vele. Wesley megijedt, mert ezt soha senkinek nem említette, de tervbe volt véve a hat hónapos utazása után, hogy majd felkeresi Emanuelt. Erre azt a választ kapta, hogy az már túl késő lesz, mert Ő maga utoljára március 29-én fogja meglátogatni a spirituális világot. Igaza volt, és halálát napra pontosan megjósolta.

Kapcsolat a földönkívüli szellem lényekkel

Mint láthattuk, Swedenborg nem egy hétköznapi figura volt és számos megmagyarázhatatlan tapasztalat lengte körül. A mi témánk szempontjából az a fő érdekesség, hogy olyan szellemi és angyali lényekkel állt kapcsolatban, akik földönkívüliek voltak. Igen, ugyanis Swedenborg azt állította, hogy ezek a lények a Holdról, a Vénuszról, a Szaturnuszról, a Marsról, a Jupiterről, a Merkúrról és a Naprendszeren kívülről érkeztek hozzá. A férfi hitt a túlvilágban, a különböző szférákban, mégis elvonatkoztat ezektől és azt mondta, hogy a látogatók a világűrből érkeztek hozzá. Különbséget tesz a földi és a földönkívüli szellemek között.

A "Földek a Világegyetemben" című munkájában részletesen leírja tapasztalatait ezzel kapcsolatban. 

Ezek a lények spirituálisan magasan fejlettek voltak. Így írja:

"Vannak szellemek, amelyeknek egyetlen ténykedése az, hogy maguk számára tudást szerezzenek, mert csupán a tudás okoz nekik örömet. Ezért e szellemeknek megengedtetett, hogy bejárják ezt a naprendszert, sőt még az is, hogy innen más naprendszerekbe eljussanak. Ők kijelentették, hogy nem csupán ebben a naprendszerben vannak emberekkel lakott földek, hanem az azon túli csillagos égen, végtelen mennyiségben.„ 

 Ez egy az egyben annak a leírása, hogy a földön kívül van élet és számos más Naprendszer is lakott, valamint, hogy egyes lakókkal még kapcsolatot is ápol. Mindez, egy 18. századi férfi tollából származik, nem pedig egy modern ufó beszámolóból. 

Ha tovább böngésszük leírásait más meglepetéseket is találhatunk:

"Érkezésük után rögvest kutatni kezdtek az emlékezetemben, hogy mit tudok. A szellemek ezt nagyon ügyesen képesek csinálni, mikor az emberhez jönnek, látnak minden dolgot, amit az emlékezete tartalmaz. „ 

Bizonyos modern XX. századi földönkívüli élményeknél, amikor beszélgetés folyt az emberek és az idegen lények között, érdekes módon az idegenek mindent tudtak az illetőről. Ez megfigyelés alapján történt, azaz nem csak találomra választották ki az illetőt, hanem mintha már minden emlékét ismerték volna. Nagyon érdekes hasonlóság ez Swedenborg leírásával. 

De hogyan is kommunikáltak egymással? Teológusunk a következőt írja le számunkra, de mintha csak a telepátiáról olvasnánk: 

„Ezek irtóztak a kimondott beszédtől, mert az testi; ennek okáért csak egyfajta aktív gondolkodással tudtam velük beszélni. Emlékezetük, mely nem puszta anyagi dolgok képeiből áll össze, a tárgyakat a hozzájuk közelálló gondolattal helyettesíti.” 

Azaz, ha valaki egy almára gondol, akkor az alma képe jelenik meg előtte, hiába mondja más nyelven az angol, a német, a magyar, az alma szót, a gyümölcs közös képe megegyező mindenkinél. Olykor hallotta ezeket a lényeket beszélgetni egymás között, de azt egyetlen egy földi nyelvhez sem tudta hasonlítani.

Egyfajta közlekedésről is kaphatunk leírást, amit ma már biztosan ufónak hívnánk:

„Egyszer a Merkúr szellemei balra jelentek meg egy gömbben, majd a tömeg oldalirányban kiterjedt. Csodálkoztam, hogy hova akarnak menni, e földre vagy talán másfelé?”

Tehát ezeknek a "szellemi" lényeknek olykor valamiféle járműre is szükségük volt a közlekedéshez.
És ha még ez nem lenne egyértelmű leírása annak, hogy a csillagok között közlekedtek, akkor itt egy másik idézet a könyvből:

"Azt, hogy a dolgok tudását keresve vándorolnak az univerzumon át, azáltal is megismerhettem, hogy egyszer, mikor nagyon messze tűntek fel előttem, és onnan társalogtak velem, azt mondták, hogy éppen akkor gyűltek egybe, és indulóban vannak e földkerekségről a világűrbe."

 De itt még nem érnek véget a hasonlóságok és utalások! Ugyanis egy különös megnyugtató érzésről is beszámol Swedenborg, ami ismételten visszaköszön a mostani idegen beszámolókban.

Ha a találkozás nem telepatikusan és nem szellemi szinten folyt, akkor ezek a lények fizikailag is megjelentek a számára. Ugyanis Swedenborg szerette volna tudni, hogy azért pontosan hogy is néznek ki azok, akikkel társalog. Kívánságára megjelent előtte egy nő és egy férfi. A leírásuk pontosan ugyanolyan, mint az 50-es évektől kezdődő kapcsolattartók (contactees) beszámolóinak földönkívülijei. A leírásban feltűnik a testhezálló ruha is, ami egyáltalán nem volt divat Swedenborg idejében, hogy esetleg onnan kapta volna az ihletet - sőt, a kor divatja a csipkés, fodros ruhák voltak.
Könyvében azt írja: 

„Megjelent egy nő, aki pontosan a mi földünkön élő nőkhöz hasonlított.  Gyönyörű arca volt, de kisebb volt, mint a mi földünk asszonyaié, alakja is vékonyabb, de magassága ugyanaz volt. A férfi alakja vékonyabb volt, mint a mi földünkön élő férfiaké. Szorosan testhezálló, sötétkék ruhát viselt, mindenféle díszek és hajtókák nélkül.". 

Összehasonlításként itt egy modern leírás az 1950-es évekből Howard Menger tollából, de ez a leírás számtalan más esetnél is ugyanilyen: 

"Ott, a csermely melletti sziklán, a leggyönyörűbb nő ült, akit csak rövid életemben láttam. A meleg napfény megcsillant aranyló haján, mely vállára omolva keretezte arcát. Testének valamennyi porcikája finoman megformázva – melyeket kiemelt a leginkább síruhára emlékeztető öltözet áttetsző anyaga… Szinte sugárzott és izzott, ahogyan ott ült a sziklán, én pedig eltűnődtem azon, hogy ez ruházatának szokatlan anyagának köszönthető-e, a fénylő szövetnek, mely nem hasonlított, csak távolról emlékeztetett a nylonra. Az öltözéken nem volt gomb, kapocs vagy illesztés, amennyire meg tudtam ítélni. Nyomát sem láttam sminknek, mely egyébként is szükségtelen lett volna finom, kaméliaszerű bőrének törékeny áttetszőségére…”

Swedenborg lényeinek leírása erősen hajaz a későbbi északi típusú földönkívüliek megjelenésére

Ezután írásában sorolja a többi naprendszerbéli lakókat, pl. a Holdlakók alacsonyak és hosszúkás arcúak, míg másokat szintén emberszerűnek ír le, bár néha abszurdabb környezettel. A Holdlakók nem a tüdejükből beszélnek, mint a többi föld lakosai, hanem a hasukból, és így a levegőt odagyűjtik, azért, mert a Holdat nem veszi körül olyan légkör, mint a többi Földet. Ami igaz is. Majd részletezni kezdi, hogy a test elhagyható, azaz testen kívüli élménye is volt! Szelleme így tudott eljutni a Naprendszeren kívüli bolygókra is, vagy ott találkozni földönkívüliekkel, míg fizikai teste a helyén maradt. Állítása szerint ebben az állapotban nincsenek távolságok és idő, mint a mi fizikai terünkben, hanem a lelkünk állapotától és fejlettségétől függ, hogy hová tudunk eljutni és kikkel tudunk beszélni. Öt Naprendszeren kívüli helyet is meglátogatott más szellemi lények segítségével, de a helyüket nem tudtam pontosan meghatározni. Itt a lakosok vallását, építészetét, és társadalmát beszéli el, valamint e bolygók kinézetét. Olykor gyönyörű tájakat ír le, hogy az ott lakók ligetekben laknak, vagy óriási fák törzseit alakítják át, amiket hídként egybe kötnek. 

Idézzünk egy ilyen leírást: 

"Megmutatkozott előttem egy lakó arról a földről. Valójában nem egy ottani lakó volt, hanem olyan, mint egy közülük. Az arca hasonlított a mi földünk lakóiéra, de az arc alsóbb része fekete volt, de nem szakáll miatt, mert az nem volt neki, hanem a feketeség miatt annak a helyén. Ez a feketeség mindkét oldalra kiterjedt, egészen a fülekig. Az arc felső része sárgás volt, mint a mi földünk azon lakóinak, akik nem teljesen fehérek. Ezek a szellemek még azt is elmondták, hogy ők a földjükön fák gyümölcseit fogyasztják, főként egy bizonyos kerek gyümölcsöt, mely a talajból nő ki, valamint hüvelyes növényeket is. Ott ruhát viselnek, melyet egy fa kérgének rostjaiból készítenek. Ennek olyan állaga van, hogy szőni lehet, és egy bizonyos fajta mézgával össze is ragasztják, mely náluk van." 

Máskor pedig elmondja, hogy a Napjuk kisebb, mint a miénk, de két Holdja is van a bolygónak, vagy hogy egy évük 200 napból áll, egy nap pedig 16 órának felel meg átszámítva. Olyan, mintha különböző exobolygókról hallhatnánk tudósításokat!
 

Képzeletbeli látvány egy exobolygóról

Végkövetkeztetések

A testen kívüli utazás megtalálható mind az ősi indiai védákban, mind a modern földönkívüli beszámolóknál. A védák más rezgéstartományú világokat is leírnak, azaz azt lehet mondani, hogy párhuzamos univerzumokat. Ha a mi fizikai világunkban a Holdon nincs élet, attól még más rezgéstartományú világokban igenis lehetséges. Talán ilyen helyeken "járt" Swedenborg is? Talán a modern földönkívüliek is ilyen helyekről érkeznek hozzánk? Úgy látszik, hogy itt nagyon sok minden összefügg egymással. De talán Swedenborg a mi fizikai világunkban is járhatott "szellemével", ugyanis számtalan idegen jelenlétre utaló jel található a Naprendszerünk bolygóin és holdjain.

Pár anomália a több százból

Összességében hihetünk Emanuel Swedenborg tapasztalatainak, hisz korának egyik nagy tudósa volt, de akár el is utasíthatjuk őket és rámondhatjuk, hogy mindezt csak kitalálta. Azonban ne feledkezzünk meg arról a rengeteg egyezésről, csodás leírásról, amire felhívtam a figyelmet és aligha mondható puszta véletlennek.

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges a 1999. évi LXXVI. tv. 16. § szerint.

A blog posztjai, bejegyzéseinek linkjei megoszthatóak KÖZVETLEN módon.