Bep-Kororoti, avagy a kayapo indiánok űrhajóslegendája

 A kayapok

 Brazíliában, a Felső-Amazonas parjtján élő Kayapo indiánokkal először 1950-es években vették fel a kapcsolatot az odaérkező kutatók, modern emberek. Szétszórt falvakban élnek, valamelyikben 100, valamelyikben viszont 1000-en is élnek. A kayapók kunyhókban laknak a dzsungelben és falvaikat többnyire hegyek és mellékfolyók választják el. Az itt élők saját maguk termesztik és termesztették is mindig az élelmiszerüket mezőgazdaság útján. Fontos élelmük a jamgyökér, burgonya, papaja és több mint 650 gyógynövényt ismernek. Ennek a felsorolásnak még lesz jelentősége a későbbiekben.

A Bep-Kororoti mítosz

Egy fantasztikus mítoszról lebbent le a fátyol az etnológia kutatók szeme előtt amikor elsőként meglátogatták a törzset. A kayapók úgy gondolják, hogy fent az égben több másik világ is létezik. Sőt, maguk is úgy vélik, hogy az egyik világból származnak ők is, míg őseik fent laknak az égben. Az egyik ehez kapcsolódó legenda így szól, ami a Gorotire falucskában játszódott le:

Valamikor a múltban az este eljött, a napot felváltotta az éjszaka. Bep-Kororoti a Pukato-Ti hegyről érkezve először jött el a faluba. Egy bo volt rajta (ennek a ruhának a másolata látható a képeken), amely tetőtől talpig befedte őt. A kezében egy kopot tartott, ami egy mennydörgős fegyver volt. A falusiak megijedtek tőle, ki a házakba bújt el, ki pedig a sűrű bozótosba. Néhány bátor falusi férfi megkísérelte megtámadni őt botokkal, dárdákkal és kezdetleges fegyvereikkel, de semmit se használt ellene. A fegyverek semmivé lettek és Bep-Kororoti jóízűt nevetett. A harcos, aki a világmindenségből, az égből érkezett felemelte a koptját egy fára mutatott vagy egy kőre és elpusztította azt. Ezután is többször próbálták megtámadni, de mindhiába. Bep-Kororoti sosem használta a fegyverét a falusiakra, így szépen lassan megértették, hogy nem akarja bántani őket. Fokozatosan összebarátkoztak egymással, mert mindenki biztonságban érezte magát tőle.

Hamarosan Bep megtanulta hogyan használja a falusiak fegyvereit és a legjobb vadász lett belőle, jobb mint a törzs vadászai. A törzs felvette harcosként, majd egy fiatal lánnyal is összeházasodott és gyermekeik lettek ( nem kell csodálkozni, hisz a legenda szerint az őseik közül való ), az egyikük neve Nio-Pouti volt. Mindezek után Bep Kororoti tanította a falusiak vadonatúj dolgokra. Épített velük többféle házikót, amiket iskolának használtak és a helyes viselkedésre, a szervezettségre, a fegyverek készítésére tanította őket. Röviden a törzs életét megkönnyítette, fejlesztette.

Ha a vadászat nehezen ment, akkor Bep a koptjával ölte meg az állatot, aminek a testén semmilyen seb nem látszódott(!). Ilyenkor az volt a szokás, hogy aki leöli az állatot, az veszi el belőle a legjobb részét. Bep azonban sosem tette ezt, meghagyta a falusiaknak, amit ők furcsállottak és nem néztek jó szemmel. Az idő múlásával elkülönült a falusiaktól a jövevény: nem ment velük vadászni, a kunyhójában maradt és csak néha, a közeli Pukato-Ti hegyre ment fel, majd egy idő múlva visszatért. Mivel egyre kevésbé érezte magát jól egy napon összegyűjtötte családját - kivéve az előbb említett Niot, ugyanis a lány ekkor távol volt a falutól -, felment a hegyre és eltűnt. Senki nem találta meg. De hirtelen megint megjelent a faluban és szörnyű zajt hallatott. A falusiak azt hitték megőrült és megakarták nyugtatni. De amint közel kerültek hozzá a harcos férfiak mindegyikük holtan rogyott össze a földre, annak ellenére hogy Bep nem használta a fegyverét. A férfiak nem haltak meg, csak eszméletüket vesztették és egy idő múlva felkeltek és újra "letámadták" a jövevényt ismét sikertelenül. Ez folytatódott tovább mígnem elindult a hegylánc felé, ahonnan érkezett. Elővette koptját és egy "lövéssel" utat tört magának. A föld porrá lett, a fák megperzselődtek, a levelek elégtek. A falusiak nem merték követni annyira féltek. A hegy tetején hirtelen hatalmas robaj hallatszott ami megrázta az egész környéket majd, füst, égő felhők és mennydörgés közepette Bep-Kororoti eltűnt a levegőben.

A hegy környékén az állatok elpusztultak, a veteményes és a növények termése tönkrementek, a cserjék gyökerei kiszakadtak a földből. A törzs kezdett éhezni. Nio, Bep lánya ugye itt maradt és egy harcoshoz ment feleségül. Azt mondta férjének, hogy ő tudja hol van megfelelő mennyiségű élelmiszer, de követnie kell őt a Pukato-Ti hegyhez. A férj megtette a kívánságát és a vidéken az asszony kiválasztott egy különleges fát, aminek a neve Mem-Baba-Kent-Kre volt. Azt mondta, hajlítsa le az ágait amíg le nem ér a földre, majd a nő ráült a fára. A férj lehajlította az ágat, majd szörnyű füstöt és mennydörgést hallott és az asszony eltűnt. Nem tudta mi történt, napokat várt, kétségbeesett mígnem nagy zörgés és villámlás közepette Nio Pouti, oldalán Bep Kororotival visszatért tele élelmiszerrel pakolt kosarakat, amit eddig nem látott és nem ismert a férj. Bizonyos idő után Bep ismét beleült a fába, megparancsolta hogy az ágait hajlítsák le a földig. Mikor ez megtörtént egy robbanást követően a fa eltűnt a levegőben.

Nio ott maradt férjével, visszatért a faluba és elmondta mit kért tőlük Bep: hagyják el a falut, költözzenek el a Mem-Baba-Kent-Kre helyére, ahonnan az élelmet kapták adományul. A törzs így is tett és azóta jött létre náluk a mezőgazdaság...

Az örökség és cargo kultusz

A legenda óta, némely időközönként rendeznek egy ünnepséget Bep-Kororoti tiszteletére. Ekkor ruhájának másolatát felveszik, amit szalmából készítettek el és a törzs tagjai táncolásba, ünneplésbe kezdenek. A képeken tökéletesen látszik, hogy nincs se orr-,szem- és szájnyílás a sisakon, a testen az öltözék olyan, mint egy kezeslábas. Természetesen elkészítették a fegyver utánzatát is. A paleoasztronautika hívők rámutatnak arra, hogy ez a ruha kinézet tökéletesen ráillik a mi asztronauta ruhánkra és a történet sem mindennapi, nyíltan leírja az érkezést és a távozást is, ami a füst és hasonló dolgok leírásából könnyedén kikövetkeztethető, hogy valamiféle űrhajóról van szó.

Még ma is előfordul hogy technológiailag primitív törzsek tagja szívesen imitálnak olyan tárgyakat, ruházatot és magatartásformákat, amelyeket egy velük kapcsolatba került és többnyire technikailag fölöttük álló civilizáció tagjainál láttak. Ezt nevezik cargo kultusznak. cargo= rakomány,élelem, amit a primitívebb törzsek úgy hisznek, hogy istenektől kaptak. Számos népnél, nem egyszer fordult elő a történelem folyamán. Volt hogy a bennszülöttek rádiót, repülőgépet stb. másoltak le. Egyébként nemcsak a kayapo törzs rendelkezik ilyen szalmaruhával, hanem több Amazonas mentél elterülő faluk is, hasonló történetekkel.

Íme egy videó a szóban forgó ruháról és ünnepségről:

A cáfolat és a cáfolat cáfolata 1.

A szkeptikusok azon nyomban letámadták ezt a történetet és azzal érveltek, hogy a kayapók a mai modern űrhajós öltözéket másolták le. Ez az állítás kapásból bukta. Ugyanis az etnológusok által készített 1952-es képeken már ott szerepel a Bep-Kororoti ruha, míg Jurij Gagarin csak 1961-ben indult el az első űrutazásra. Természetesen az űrruha szerepelhetett újságokban, esetleg könyvekben de ezek aligha juthattak el a törzshöz az afrikai dzsungelbe, esetleg az '50-es évek végén. A szkeptikusok ezzel nem csak a ruhát, de az egész mítoszt és kayapo törzset akarják meghazudtolni. A kayapok még 1980-ban sem tudják mi is az az űrruha és nem is tudnak róla, hogy van ilyen. Az etnológusok pedig elmondták, hogy ez a hagyomány és ruha már régóta él a törzsek között.

A cáfolat és a cáfolat cáfolata 2.

Miután ez a cáfolat "nem vált be" teljesen a szkeptikusok gondolkozóba estek. Újabb cáfolatokat találtak ki!

Először is a fegyverre kerestek megoldást, amit a konkvisztádorok puskájában találtak meg, akik ugye 16-17.-ik századi spanyol hódítók voltak. Már itt látszik, hogy a szkeptikusok maguknak mondanak ellent, hisz az előző cáfolatukban azt hangoztatták, hogy a ruha és a mítosz csak az '50-es években jött létre. Szóba jött még az inka dárda/nyíl is. Hogy egy inka, hogy tévedhetett át több ezer kilométeren keresztül a kayapókhoz és fegyvere hogy tudott a leírtak szerint viselkedni azt nem tudni. Természetesen sem előbbi- sem utóbbi kultúra ruhája nem egyezik meg Bep-Kororotiéval. A konkvisztádorok egyébként is halomra ölték volna a bennszülött törzseket, ugyanis többnyire erről és hódításaikról voltak híresek. Kétlem, hogy egy ilyen embert tiszteltek volna a békés kayapo bennszülöttek. Ha valakinek felötlött a fejében, hogy egy ilyen ember tévedt arra felé ( netán eltévedt, száműzték, itt ragadt ) annak idején és a történet szerint a kayapok fegyvereitől védett maradt, máris felejtse el, ugyanis a hódító páncélját simán átütik a dárdák és íjak becsapódásától függően. A másik, hogy több törzsnél is él egy hasonló legenda az Amazonason, csak más névvel és más érkezéssel, de mindegyik legendabéli alak az "égből jött" és a ruhák is nagyon hasonlítanak egymásra. Ez arra mutat rá, hogy nem lehetett egyetlen eltévedt alak aki egy törzshöz csapódott, mert az nem történhetett volna meg a többi törzsnél is, akkor ilyen alapon az "eltévedteknek" tömegével kellett volna érkezniük, minden faluba egy-egy. Ha viszont a törzsek egymástól veszik át a legendát ekkora különbség - névvel, hellyel, eseményekkel - nem lett volna, hiába hogy szájról szájra hagyományozzák át, ezek teljesen más történetek. A kor ruházata pedig mint írtam, nem hasonlít a szalmaöltözékre sem. Azt meg gondolom nem kell részleteznem ( hogyha ragaszkodunk a történethez ) hogy konkvisztádor barátunk aligha tért volna vissza pajtásaival élelmiszert osztogatni.

Természetesen maguk a szkeptikusok sem egyeztek meg egymással, míg egyesek előbb leírt teóriákkal álltak elő, mások azt mondták, hogy Bep, csak egy elhunyt sámánt testesíti meg, aki minden bizonnyal fontos tagja volt a törzsnek. Sámánunk miért akarta elhagyni a saját törzsét és miért őrjöngött a falu közepén? Megint más azt állította, hogy ez egy méhészruha mása. Tudtommal a kayapok nem foglalkoznak méhészettel, a bejegyzés elején utaltam a fontosabb élelmiszerükre, ráadásul a ruha nem is teljesen egyezik. A hordó test teljesen más, mint a méhészruha "köpenye", amit a kayapok könnyű szerrel elkészíthettek volna, ha teljesen leakarják másolni ezt a fajta öltözetet. Ha viszont nem a régi fajta méhészruhát vesszük alapul, hanem a moderneket, akkor a test öltözéke már hasonló, azonban itt meg a fejnél nincs egyezés, ugyanis az újak csak hálóból és kalapból állnak, azaz az egész arc látható. A "fegyver" itt viszont megint nem hasonlít a méhészek kosarára.

A mítoszra egyáltalán nem koncentráltak, csak a ruhára, hogy honnan jött a füst, a villám, égből jövetel-és menetel, miért estek össze a visszatérésnél a falusiak bep ruhájának közelében és egyéb "nyalánkságok" azt még mindig nem tudták megmagyarázni, de gondolom csak a mesékhez akarták sorolni. Ha igazat akarunk adni a szkeptikusoknak, akkor körülbelül mindenüket össze kell mixelnünk, hogy kijöjjön a helyes eredmény Bep-Kororoti ruhájára és fegyverére, úgy, hogy az adott korokkal és évszámokkal nem is foglalkozunk.

Saját vélemény

Aki figyelemmel kíséri az oldalt és elolvasta a korábbi bejegyzéseket, az láthatja, hogy ha az ősi űrhajós hívőknek nincs igaza valamiben, azt megcáfolom és le is írom, hogy miért. Itt azonban csak azt látom, hogy a szkeptikusok kézzel-lábbal kapkodnak valami után kutatva, amivel bizonyítani próbálják igazukat, amit valljunk be most nem sikerült túl jól. Véleményem szerint a paleoasztronautika bizonyítékai között, igencsak ez a Bep-Kororoti legenda az egyik legerőteljesebb és egyben legérdekesebb is.

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges.

Az írások sajátok, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.