2015. november 26., csütörtök

A szakkarai madár - famodell másolat

A szakkarai madárról már két éve írtam a blog oldalára, ami a következő linken elolvasható: - LINK - 
A története röviden annyi, hogy találtak egy famodellt Egyiptomban, aminek bár madárszerű volt a feje, a teste mégis nagyban hasonlított egy modern repülőgépére. Miután ezt felismerték, több aerodinamikai szakértő és egyiptológus is megvizsgálta, és repülésre alkalmasnak találta! Ha bele gondolunk ez egy óriási felfedezés az ókori egyiptomiakkal kapcsolatban! Ez egy különleges tárgy, ami egy nagy kérdőjel a történelmünkben.
Novemberben tartottam egy előadást, mely érintette ezt a különös leletet is. Hogy feldobjam a prezentációt, ezért elkészítettem rá a szakkarai madár mérethű famodelljét.
Az interneten megtalálhatóak a "madár" eredeti méretei, és ezt vágtam ki fából. Végül segítőtársammal csiszoltuk, vágtuk, ragasztottuk.
A posztban ennek mozzanatait és végeredményét láthatjátok.






2015. október 6., kedd

Millió éves kalapács a homokkőben?

1936 júniusában egy furcsa leletet találtak a Texas állambéli Londonban, Amerikában. (Nem összekeverendő az angliai Londonnal.) A tárgy egy kalapács volt, így a későbbiekben a "Londoni kalapács" néven híresült el. A lelet érdekességét az adja - és így került be az időn kívüli tárgyak listájába is -, hogy a tárgy egy homokkőbe volt beágyazódva, ami viszont több millió évesre datálható! Ez azonban nem illik a hivatalos régészet kronológiájába. Egy helyi házaspár talált rá, név szerint Max Edmond Hahn és felesége, Emma Zadie, amikor a helyi Vörös-pataknál sétáltak. Ekkor vettek észre egy furcsa laza sziklarészt, egy párkányt, amiből kilógott a kalapács nyele. Hazavitték, és később a fiuk, George törte szét azt, így látták meg a kalapácsot beágyazódva. 


A kalapács méretei a következőek: 15,24 cm hosszú, átmérője egy hüvelyk. A fémfeje 96,6% vasból, 2,6% klórból és 0,74°% kénből áll. Ezeket az adatokat az ohiói Batelle Laboratórium tette közzé.
Végül a leletről megjelent egy cikk a Bible-Science Newsletter lapban, és itt hallott róla egy Carl Braugh nevű úr. Carl kreacionista - azaz, hogy mindent Istent teremtett, valamint, hogy a Föld csak pár ezer éves -, és ezzel a lelettel is akarta bizonyítani hitét, hogy a Bibliába szereplő özönvíz igaz. 1983-ban megvásárolta és később a Creation Evidence Múzeumban állította ki.




A vizsgálatok során kimutatták, hogy a kalapács fanyele nem kövült meg teljes mértékben, holott meg kellett volna. Ráadásul a feje sem kezdett el rozsdásodni az évtizedek alatt. Viszont a belső fém az analízis szerint nem buborékos, hanem nagyon tiszta kohászati remekmű - amit viszont a mi modern iparunkban sem nagyon tudunk elérni.
A szkeptikusok szerint valamikor, úgy 200 évvel ezelőtt elhagyta egy bányász, majd pedig az évek folyamán a körülötte lévő homokkő körbeölelte - aztán az megkeményedett. Míg a hívők úgy gondolják, hogy a kalapács igen is régi, ugyanis a réteg, amiben találták, az a Kréta időszakból való és még egy kagyló is rákeményedett (ezt törték le később róla). Ezen időszak intervalluma a 66-145 millió évig terjed. Tehát már vagy előttünk is voltak itt emberek, így az evolúciós elmélet nem teljesen igaz vagy pedig a korábban élőknek is kezében volt már fejlettebb technológia.
A vita azóta sem dőlt el és mindenki a saját igazát mondja...

2015. augusztus 18., kedd

Wandjina - az ausztrál bennszülöttek földönkívüli ábrázolása?


Az ausztrál bennszülött törzseknek számtalan mítoszuk és legendájuk maradt fenn az utókor számára. Az egyik ilyen az "Álomidő", ami a világ teremtésének az idejére esik. Az "álmodás"-ként ismert történetek az ősök cselekedeteit beszélik el.[1] Az álmodó ősöknek azokat a lényeket nevezik, akik még a kezdeti időkben aludtak, majd amikor felébredtek megalkották a tájakat és az embereket. Szájhagyományok és sziklarajzok elevenítik fel ezeket a históriákat. Bizonyos történetek több tízezer évre visszamenőleg is nyúlhatnak. Ezek közül jó néhány érdekes lehet az ősi idegenek, a paleoasztronautika téma szempontjából.
Már az 1800-as években is fedeztek fel barlangrajzokat, de csak az 1900-as évek közepe táján kezdték el sokkal többen tanulmányozni a műveket. A legtöbb sziklarajz és történet körül heves viták alakultak ki az antropológusok, történészek között értelmezésük, idejük és származásuk kapcsán. [2] Úgyhogy nem feltétlenül igazak a jelenleg elfogadott nézetek sem és folyamatosan változhatnak az információk.
A szellemi lények leghíresebbike a Wandjinák. Az őket ábrázolós festmények többnyire Ausztrália nyugati régiójának barlangfalain találhatóak meg. Ezek szürkés, fehéres, sárgás és pirosas festékekből tevődnek össze. A Wandjinák jelen voltak az Álomidőkben, és hozzájuk kapcsolják a tájon élő emberek létrehozását, teremtését, valamint az időjárást. Tisztelték őket, mert szellemi tanítók voltak, és akik megszegték a törvényt azokra árvizet bocsájtottak. Ez nagyon hasonlít az Özönvíz mítoszokra, amikor az istenek megbüntetik a bűnös embereket. Egy ilyen árvíz után új embereket hoztak létre, és segítették az új társadalmak létrehozását. Szájuk nincs, mert olyan erősek, hogy nem igényelnek beszédet. Egyik külső jellemzőjük még az óriási fekete szemeik. Testük hol vékonyan van ábrázolva, hol pedig tömzsin, ez elég változó. A fejüket egy halo-jelenség szerű fejdísz veszi körbe, amire szintén töménytelen mennyiségű "tipp" van, hogy mit is akarna jelenteni.

Barlangrajzok
Az "űrhajósként, szkafanderesként" is emlegetett festmény
Wandjina ábrák megnyúlt fejű alakokkal
Egy modern Wandjina festőművész
A paleoasztronautika számtalan ősi barlangfestményt felsorakoztat, amik furcsák és talán idegen lények ábrázolásai is lehetnek. Ide tartoznak ezek a Wandjina rajzok is, melyek olyanok, mintha valamiféle szkafandert vagy idegenszerű ruhát viselnének. Mint említettem az ábrák körül vannak viták, így nem lenne szabad ezt a hipotézist sem elvetnie a tudományos közösségnek. Már csak azért sem, mert a Wandijának arculata nagyban hasonlít a modern UFO beszámolók és elrablások lényeire. [3] Ezeket a földönkívülieket általában "kis szürkéknek" hívják, mert bőrük olykor fehéres, vagy inkább szürkés volt a beszámolók alapján. Fejük, koponyájuk nagy és óriási fekete szemekkel rendelkeznek, akárcsak ezeknek az ősi sziklafestményeknek a lényei. Ez talán véletlen lenne? Vagy az akkori istenségek, szellemi tanítók megegyeznek a kis szürkékkel? Erre nem tudhatjuk biztosan a választ, de a hasonlóság viszont magáért beszél. A sors fintora, hogy a festmények első felfedezője George Grey volt. A Grey magyarul szürkét jelent...

Egy ősi Wandjina festmény és a XX. századi kis szürke lények illusztráció a szemtanúk beszámolója alapján

Egy másik isteni-szellemi lény neve Wallungunder. A Tejútrendszerből érkezett és megteremtette a Földet, valamint az emberiséget - természetesen az Álomidőkben. A Tejutat egyébként egyfajta létraként ábrázolták, mint a Föld és az ég összekötéseként. Wallungunder az egyik legfőbb lény az ausztráliai bennszülöttek számára. A későbbiekben visszatért a Tejútrendszerbe és segítséget hívott a teremtésben: az előbb említett Wandjinákat. Együtt jöttek el a Földre és segítették az embereket.
Természetesen az égből való alászállás és az emberek teremtése sok ősi kultúránál és népnél előfordul, így ez a leírás is átfedést mutat más mitológiákkal. [4] Meglepő hasonlóságot mutatnak még ezek a mítoszok a Bibliában szereplő Figyelőkkel, Őrzőkkel (Watchers) is. Ott is lények szállnak alá az égből, akik figyelik és segítik az emberiséget.

Wallungunder
Összességében elgondolkodtatóak ezek a több ezer éves történetek, amik megmaradtak az utókor számára. Az égből, a csillagokból jövő lények, akik megteremtik és segítik is az emberiséget. A leírásuk és ábrázolásaik hasonlítanak a modern földönkívüli beszámolók idegenekre. Mindenki döntse el maga, hogy ez véletlen egybeesés-e avagy sem...

Miskolci László

Források, amik alapján megírtam a bejegyzést:

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges a
1999. évi LXXVI. tv. 16. § szerint.
A blog posztjai, bejegyzéseinek linkjei megoszthatóak KÖZVETLEN módon.

2015. július 19., vasárnap

Egy XVIII. századi földönkívüli kapcsolat

Nem csak a kőkorszaki, valamint ókori időszakból kapunk furcsa leírásokat földönkívülinek tűnő lényekről és kapcsolatokról, de ezek később is fellelhetőek, már a korai újkorban is.
Ekkor élt ugyanis Emanuel Swedenborg (1688-1772), aki korának egy ismert filozófusa, teológusa és tudósa is volt egyben. Állítása szerint szellemi lényekkel tartott fent kapcsolatot, akik olykor fizikailag is megjelentek előtte. Ha modern szemmel olvassuk el leírásait, azon nyomban egyezéseket találhatunk a földönkívüli beszámolókkal. Ettől eltekintve Swedenborg egy igencsak furcsa figura volt...
Emanuel Swedenborg
Az előzmények
Swedenborg Stochkholmban született és már apja is nagy hírnévnek örvendett. Húszas és harmincas éveiben járva fizikát, filozófiát és mechanikát tanult. Folyamatosan ide-oda költözött, de végül 1715-ben visszatért hazájába, és természettudományi dolgok iránt kezdett el érdeklődni. Finanszírozta azt is, hogy egy obszervatórium épüljön az országban. A férfi dadogott és ezért nem is nagyon beszélt a nagy nyilvánosság előtt, ám éppen ezt kompenzálta bőséges írásaival. Pár évvel később már szaklapokban tette közzé mechanikai tanulmányait és okfejtéseit. Füzetében megtalálhatjuk egy repülő masina vázlatrajzát is. Érdeklődése az anatómia és élettan felé irányult és elsőként írta le a neutron fogalmát. Különböző előrelátó ötletei voltak az idegrendszerrel kapcsolatban, amik később igaznak bizonyultak. A tudományosság után a lelki dolgok is érdekelni kezdték és megpróbálta megmagyarázni, hogy hogyan kapcsolódik a lélek a szervezethez anatómiai szempontból. Ezen kutatásai végett újra külföldre kellett utaznia. 
 
A repülő alkalmatosság vázlata a füzetből
1743-ban éppen Londonban tartózkodott, amikor privát szobájában szemei elé sötétség borult, majd a szoba sarkában egy alakot látott. Ugyanez a férfi megjelent az álmában, aki azt mondta, hogy ő maga az Úr, aki felnyitja majd lelki szemeit és ezentúl majd kommunikálni tud a szellemi és angyali lényekkel. Később néha kellemes, ám olykor zavaró álmok jelentkeztek nála. Swedenborg belevetette magát a teológiába és spirituálisan kezdte értelmezni a Bibliát, majd a teremtésről és egyéb teológiai témákról írt több kötetnyi könyvet. Élete végéig hasonló tanulmányokat tett közzé és az utókor számára ezekkel is vált híressé. Azt állította, hogy a spirituális és tudományos ismereteit részben az angyaloktól és szellemektől szerezte, akikkel kommunikált.
Nem sokkal később prófétai látomásai is voltak, amik tényleg igazolhatóak a korabeli levelezéseiből és más beszámolókból. 1758-ban meglátogatta Louisa Ulrika királynőt, aki arra kérte, hogy mondjon valamit az elhunyt testvérével kapcsolatban. Ekkor Swedenborg odasúgott valamit a királynőnek, aki megrémült és később elmondta, hogy olyan információt említett a teológus, amit csak ő és bátyja ismerhetett, senki más nem. 1759. július 19-én egy jól dokumentált tűz ütött ki Stockholmban és legalább kétszáz ház égett porrá. Ekkor azonban Swedenborg a több mint 400 km-re lévő Götenborg városában tartózkodott barátaival. Hirtelen izgatott lett és úgy érezte, hogy tűz ütött ki szülővárosában. Pár nappal később a hírek és egy futár is megerősítette, hogy igazat beszélt. Swedenborg 1772-ben levelet írt John Wesley teológusnak, hogy a "lelkek világában" azt mondták neki, hogy beszélni akar vele. Wesley megijedt, mert ezt soha senkinek nem említette, de tervbe volt véve a hat hónapos utazása után, hogy majd felkeresi Emanuelt. Erre azt a választ kapta, hogy az már túl késő lesz, mert Ő maga utoljára március 29-én fogja meglátogatni a spirituális világot. Igaza volt, és halálát napra pontosan megjósolta.

Kapcsolat a földönkívüli szellem lényekkel
Mint láthattuk, Swedenborg nem egy hétköznapi figura volt és számos megmagyarázhatatlan tapasztalat lengte körül. A mi témánk szempontjából az a fő érdekesség, hogy olyan szellemi és angyali lényekkel állt kapcsolatban, akik földönkívüliek voltak. Igen, ugyanis Swedenborg azt állította, hogy ezek a lények a Holdról, a Vénuszról, a Szaturnuszról, a Marsról, a Jupiterről, a Merkúrról és a Naprendszeren kívülről érkeztek hozzá. A férfi hitt a túlvilágban, a különböző szférákban, mégis elvonatkoztat ezektől és azt mondta, hogy a látogatók a világűrből érkeztek hozzá. Különbséget tesz a földi és a földönkívüli szellemek között.
A "Földek a Világegyetemben" című munkájában részletesen leírja tapasztalatait ezzel kapcsolatban. 

Ezek a lények spirituálisan magasan fejlettek voltak. Így írja:

"Vannak szellemek, amelyeknek egyetlen ténykedése az, hogy maguk számára tudást szerezzenek, mert csupán a tudás okoz nekik örömet. Ezért e szellemeknek megengedtetett, hogy bejárják ezt a naprendszert, sőt még az is, hogy innen más naprendszerekbe eljussanak. Ők kijelentették, hogy nem csupán ebben a naprendszerben vannak emberekkel lakott földek, hanem az azon túli csillagos égen, végtelen mennyiségben.„ 

 Ez egy az egyben annak a leírása, hogy a földön kívül van élet és számos más Naprendszer is lakott, valamint, hogy egyes lakókkal még kapcsolatot is ápol. Mindez, egy 18. századi férfi tollából származik, nem pedig egy modern ufó beszámolóból. 

Ha tovább böngésszük leírásait más meglepetéseket is találhatunk:

"Érkezésük után rögvest kutatni kezdtek az emlékezetemben, hogy mit tudok. A szellemek ezt nagyon ügyesen képesek csinálni, mikor az emberhez jönnek, látnak minden dolgot, amit az emlékezete tartalmaz. „ 

Bizonyos modern XX. századi földönkívüli élményeknél, amikor beszélgetés folyt az emberek és az idegen lények között, érdekes módon az idegenek mindent tudtak az illetőről. Ez megfigyelés alapján történt, azaz nem csak találomra választották ki az illetőt, hanem mintha már minden emlékét ismerték volna. Nagyon érdekes hasonlóság ez Swedenborg leírásával. 

De hogyan is kommunikáltak egymással? Teológusunk a következőt írja le számunkra, de mintha csak a telepátiáról olvasnánk: 

Ezek irtóztak a kimondott beszédtől, mert az testi; ennek okáért csak egyfajta aktív gondolkodással tudtam velük beszélni. Emlékezetük, mely nem puszta anyagi dolgok képeiből áll össze, a tárgyakat a hozzájuk közelálló gondolattal helyettesíti.” 

Azaz, ha valaki egy almára gondol, akkor az alma képe jelenik meg előtte, hiába mondja más nyelven az angol, a német, a magyar, az alma szót, a gyümölcs közös képe megegyező mindenkinél. Olykor hallotta ezeket a lényeket beszélgetni egymás között, de azt egyetlen egy földi nyelvhez sem tudta hasonlítani.

Egyfajta közlekedésről is kaphatunk leírást, amit ma már biztosan ufónak hívnánk:

Egyszer a Merkúr szellemei balra jelentek meg egy gömbben, majd a tömeg oldalirányban kiterjedt. Csodálkoztam, hogy hova akarnak menni, e földre vagy talán másfelé?”

Tehát ezeknek a "szellemi" lényeknek olykor valamiféle járműre is szükségük volt a közlekedéshez.
És ha még ez nem lenne egyértelmű leírása annak, hogy a csillagok között közlekedtek, akkor itt egy másik idézet a könyvből:

"Azt, hogy a dolgok tudását keresve vándorolnak az univerzumon át, azáltal is megismerhettem, hogy egyszer, mikor nagyon messze tűntek fel előttem, és onnan társalogtak velem, azt mondták, hogy éppen akkor gyűltek egybe, és indulóban vannak e földkerekségről a világűrbe."

 De itt még nem érnek véget a hasonlóságok és utalások! Ugyanis egy különös megnyugtató érzésről is beszámol Swedenborg, ami ismételten visszaköszön a mostani idegen beszámolókban.

Ha a találkozás nem telepatikusan és nem szellemi szinten folyt, akkor ezek a lények fizikailag is megjelentek a számára. Ugyanis Swedenborg szerette volna tudni, hogy azért pontosan hogy is néznek ki azok, akikkel társalog. Kívánságára megjelent előtte egy nő és egy férfi. A leírásuk pontosan ugyanolyan, mint az 50-es évektől kezdődő kapcsolattartók (contactees) beszámolóinak földönkívülijei. A leírásban feltűnik a testhezálló ruha is, ami egyáltalán nem volt divat Swedenborg idejében, hogy esetleg onnan kapta volna az ihletet - sőt, a kor divatja a csipkés, fodros ruhák voltak.
Könyvében azt írja: 

„Megjelent egy nő, aki pontosan a mi földünkön élő nőkhöz hasonlított.  Gyönyörű arca volt, de kisebb volt, mint a mi földünk asszonyaié, alakja is vékonyabb, de magassága ugyanaz volt. A férfi alakja vékonyabb volt, mint a mi földünkön élő férfiaké. Szorosan testhezálló, sötétkék ruhát viselt, mindenféle díszek és hajtókák nélkül.". 

Összehasonlításként itt egy modern leírás az 1950-es évekből Howard Menger tollából, de ez a leírás számtalan más esetnél is ugyanilyen: 

"Ott, a csermely melletti sziklán, a leggyönyörűbb nő ült, akit csak rövid életemben láttam. A meleg napfény megcsillant aranyló haján, mely vállára omolva keretezte arcát. Testének valamennyi porcikája finoman megformázva – melyeket kiemelt a leginkább síruhára emlékeztető öltözet áttetsző anyaga… Szinte sugárzott és izzott, ahogyan ott ült a sziklán, én pedig eltűnődtem azon, hogy ez ruházatának szokatlan anyagának köszönthető-e, a fénylő szövetnek, mely nem hasonlított, csak távolról emlékeztetett a nylonra. Az öltözéken nem volt gomb, kapocs vagy illesztés, amennyire meg tudtam ítélni. Nyomát sem láttam sminknek, mely egyébként is szükségtelen lett volna finom, kaméliaszerű bőrének törékeny áttetszőségére…”

Swedenborg lényeinek leírása erősen hajaz a későbbi északi típusú földönkívüliek megjelenésére
Ezután írásában sorolja a többi naprendszerbéli lakókat, pl. a Holdlakók alacsonyak és hosszúkás arcúak, míg másokat szintén emberszerűnek ír le, bár néha abszurdabb környezettel. A Holdlakók nem a tüdejükből beszélnek, mint a többi föld lakosai, hanem a hasukból, és így a levegőt odagyűjtik, azért, mert a Holdat nem veszi körül olyan légkör, mint a többi Földet. Ami igaz is. Majd részletezni kezdi, hogy a test elhagyható, azaz testen kívüli élménye is volt! Szelleme így tudott eljutni a Naprendszeren kívüli bolygókra is, vagy ott találkozni földönkívüliekkel, míg fizikai teste a helyén maradt. Állítása szerint ebben az állapotban nincsenek távolságok és idő, mint a mi fizikai terünkben, hanem a lelkünk állapotától és fejlettségétől függ, hogy hová tudunk eljutni és kikkel tudunk beszélni. Öt Naprendszeren kívüli helyet is meglátogatott más szellemi lények segítségével, de a helyüket nem tudtam pontosan meghatározni. Itt a lakosok vallását, építészetét, és társadalmát beszéli el, valamint e bolygók kinézetét. Olykor gyönyörű tájakat ír le, hogy az ott lakók ligetekben laknak, vagy óriási fák törzseit alakítják át, amiket hídként egybe kötnek. 
Idézzünk egy ilyen leírást: 

"Megmutatkozott előttem egy lakó arról a földről. Valójában nem egy ottani lakó volt, hanem olyan, mint egy közülük. Az arca hasonlított a mi földünk lakóiéra, de az arc alsóbb része fekete volt, de nem szakáll miatt, mert az nem volt neki, hanem a feketeség miatt annak a helyén. Ez a feketeség mindkét oldalra kiterjedt, egészen a fülekig. Az arc felső része sárgás volt, mint a mi földünk azon lakóinak, akik nem teljesen fehérek. Ezek a szellemek még azt is elmondták, hogy ők a földjükön fák gyümölcseit fogyasztják, főként egy bizonyos kerek gyümölcsöt, mely a talajból nő ki, valamint hüvelyes növényeket is. Ott ruhát viselnek, melyet egy fa kérgének rostjaiból készítenek. Ennek olyan állaga van, hogy szőni lehet, és egy bizonyos fajta mézgával össze is ragasztják, mely náluk van." 

Máskor pedig elmondja, hogy a Napjuk kisebb, mint a miénk, de két Holdja is van a bolygónak, vagy hogy egy évük 200 napból áll, egy nap pedig 16 órának felel meg átszámítva. Olyan, mintha különböző exobolygókról hallhatnánk tudósításokat!
 
Képzeletbeli látvány egy exobolygóról
Végkövetkeztetések
A testen kívüli utazás megtalálható mind az ősi indiai védákban, mind a modern földönkívüli beszámolóknál. A védák más rezgéstartományú világokat is leírnak, azaz azt lehet mondani, hogy párhuzamos univerzumokat. Ha a mi fizikai világunkban a Holdon nincs élet, attól még más rezgéstartományú világokban igenis lehetséges. Talán ilyen helyeken "járt" Swedenborg is? Talán a modern földönkívüliek is ilyen helyekről érkeznek hozzánk? Úgy látszik, hogy itt nagyon sok minden összefügg egymással. De talán Swedenborg a mi fizikai világunkban is járhatott "szellemével", ugyanis számtalan idegen jelenlétre utaló jel található a Naprendszerünk bolygóin és holdjain.

Pár anomália a több százból
Összességében hihetünk Emanuel Swedenborg tapasztalatainak, hisz korának egyik nagy tudósa volt, de akár el is utasíthatjuk őket és rámondhatjuk, hogy mindezt csak kitalálta. Azonban ne feledkezzünk meg arról a rengeteg egyezésről, csodás leírásról, amire felhívtam a figyelmet és aligha mondható puszta véletlennek.

Miskolci László
A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges a
1999. évi LXXVI. tv. 16. § szerint.
A blog posztjai, bejegyzéseinek linkjei megoszthatóak KÖZVETLEN módon.