A baalbeki trilithonok rejtélye építész szemmel

Mivel magasépítészeti technikusként végeztem, így mindig is érdekesnek találtam az ősi építményeket; és azok mozgatásáról szóló hipotéziseket. A legtöbb ember elámul tőlük, és a legsúlyosabbak a Közel-keleten található, Libanontól nem messze lévő baalbeki trilithonok. Ezek nem mások, mint egymás mellett szorosan elhelyezkedő kőtömbök, amik közé még egy fecni papírt sem tudunk betenni.

A trilithonok az emberekhez képest

A helyet néhány asszír és egyiptomi tekercsen is említik, ám valószínűleg nem lehetett túl fontos, ugyanis alig esik róla szó. Már ekkor is lehettek ott kisebb települések, de végül csak a kr.e. 330-as években vált népszerűbbé, amikor a rómaiak elfoglalták. Ők egy óriási templomkomplexumot emeltek a trilithonokra, amit Jupiter istennek szenteltek. Az építkezés i.u. 161 körül fejeződött be és a várost Héliopolisznak nevezték el. A területe viszont csatatérré vált, mert a kereszténység terjedni kezdett és vallási háborúkat vívtak egymással az emberek. A későbbiekben a görögök foglalták el, de éltek itt föníciaiak is; majd a 600-as években muszlimok. 

A trilithonok adatai a következőek: a három vízszintes kőből álló csoport darabja 70 méter hosszú, 14 láb magas, 10 láb vastag és egyenként 800 tonnát nyomnak. Az ókori világban ezek a legsúlyosabb tömbök, amiket valaha emberek – ha egyáltalán ők voltak – a helyükre vittek valamilyen módon. Ezektől 900 méterre fekszik egy 1000 tonnás tömb is, de hogy miért nem vitték a helyére, az már rejtély. A területtől nem messze találtak egy kőbányát, ahol szintén egy újabb tömb került elő befejezetlenül, ami már 1200 tonnát nyomott. 

Ezt a tömböt már nem vitték a helyére

A trilithonok platformján pedig a templom áll, egy belső udvarral és oszlopokkal, amik 30 méter magasak. A templom tartóinak blokkjai is „csak” 100 tonnásak egyenként, tehát bőven alulmaradnak a 800 tonnától. Vajon hogyan hurcolhatták a helyükre ezeket az óriási tömböket? Bár régóta régészeti lelőhely Baalbek, azonban mélyebb tudományos kutatás nem történt a trilithonok ügyében; s a legtöbb tudós Jean-Pierre Adamra hivatkozik; mint aki megoldotta a „rejtélyt”. Pierre az 1970-es években írt egy könyvet a témáról, amiben rajzokkal szemlélteti, hogy szerinte darukkal és görgőkkel mozgatták a 800 tonnás tömböket. [1][2] Az ő írásán kívül szinte semmilyen szakirodalommal nem találkozhatunk, így ezt vélik autentikusnak a szkeptikusok. 

Pierre illusztrációi a könyvében

A gond az, hogy a bányászati lelőhely és a trilithonok között több száz méter a távolság, s az út göröngyös, dombos, és ekkora súlyt ilyen körülmények között biztosan nem tudtak volna mozgatni. Pierre rajzai nem ezt szemléltetik, hanem mintha csak sík terepen dolgoztak volna elődeink. A szkeptikusok rámutatnak, hogy a rómaiak használtak darukat is, amikről több ábrázolás is fennmaradt, amikor a Jupiter templomot építették - így szerintük rejtéllyel sem állunk szemben. Igen ám, viszont ezek a daruk is maximum 100 tonnát bírtak el - mint az előbb írtam a templom blokkjaival kapcsolatban -, s annyi daru nem fér el egymás mellé a göröngyös talajon sem, hogy a trilithonokat elbírják. [3]

Gondoljunk bele, "csak" 100 tonnáról beszélünk, holott a trilithonok nem kétszer, vagy háromszor ekkora súlyúak, hanem legalább nyolcszor! Nincs nyoma sem ekkora építkezésnek.

Egy római relief a daruról

A görgők is – statika ide vagy oda – ekkora súly alatt, bármennyit is tesznek alájuk, összeroppantak volna. Pierre rajzai is elnagyoltak, már alapból nem olyan arányú tömböket illusztrált a könyvében a figurákhoz, mint amekkorák azok a valóságban. A másik probléma az, hogy a rómaiak csak ráépítették a Jupiter templomot a trilithonokra, ugyanis sehol sem említik, hogy azokat ők vitték volna a helyszínre. Egy ilyen megalomániás projectnél ez alapvető lenne, ugyanis a templom építéséről, az oszlopok daruval történő szállításáról és minden egyébről tesznek említést, de a tömböket meg sem említik. Ez logikátlan lenne a részükről és valószínűsíthető, hogy azok már akkor is ott voltak a helyszínen, hogy elfoglalták azt. A föníciaiak és a görögök sem teszik szóvá és nem is tulajdonították a Római Birodalom alkotásának. Én legalábbis egyetlen egy hiteles, kételkedőktől származó, történelmi forrásanyagot nem láttam arra vonatkozólag, hogy lenne bármilyen bizonyíték is a római eredetre. A római templom tehát messze elmaradt a trilithonoktól, így ez is utal rá, hogy nem a templom számára készültek, hanem jóval megelőzték azt.

A templom oszlopai

Vajon hogy kerültek a helyükre a masszív tömbök?

Az ősi idegen hívők úgy vélik, hogy egy platform lehetett eredetileg, amire a földönkívüliek leszálltak az űrhajóikkal. Ezt az elképzelést Matest M. Agrest orosz matematikus hintette el a tudományos körökben, majd Zecharia Sitchin vette át tőle és népszerűsítette későbbi könyveiben.  [4] Én kételkedek abban, hogy a trilithonok fel- illetve leszálló helyek lettek volna, ugyanis az űrhajó súlyától beszakadhatott volna a platform, és egy csillagközi utazásra alkalmas fajnak felesleges lett volna egy ilyet kiépítenie egy puszta leszálláshoz. Csak a mi "kezdetleges" Saturn V rakétánk is már eléri a 2800 tonna súlyt. Valószínűsíthető, hogy az idegenek csillagközi űrhajója még nehezebb lenne. Bár kisebb leszálló egységeket is küldhettek a Földre az "anyaűrhajóból", de még így sem látom értelmét a leszálló platform érvnek. Akkor ilyen platformokkal lenne tele a világ, de sem az indiai vimánáknál, sem az egyiptomiak égi bárkáinál nem találunk ilyeneket.

A platform elképzelés illusztrációja

Összességében tehát sem a hivatalos mainstream-, sem az alternatív verzió nem túl kielégítő, és megvannak a hibáik; így a baalbeki trilithonok mozgatásának rejtélye talán örökre megoldatlan marad. Egyáltalán nem vetem el, hogy a helyszínen ne lett volna valamilyen földönkívüli tevékenység, viszont az is belátható, hogy akik a blokkokat mozgatták, azoknak megvoltak a saját korlátjaik is: hiszen az 1000-1200 tonnásakat már nem tették a helyükre. Jó kérdés, hogy vajon azért, mert nem bírták el vagy azért, mert valami közbejött az építkezés során? Tehát nem tudjuk, hogy miért építették őket; nem tudjuk, hogy pontosan kik is mozgatták; és azt sem tudjuk, hogy egészen pontosan mikor.

Végül gondoljunk bele: egyetlen egy tömb súlya, akkora, mint három, mai Boeing 747 utasszállító repülőgépé.

Miskolci László

 Források:

[1] http://drmsh.com/transporting-trilithon-stones-baalbek-applied-physics-ancient-aliens/ 

[2] http://www.persee.fr/doc/syria_0039-7946_1977_num_54_1_6623

[3] https://en.wikipedia.org/wiki/Treadwheel_crane#Ancient_Rome
[4] https://en.wikipedia.org/wiki/Matest_M._Agrest

Ősi űrhajósok a Tassili barlangok falán

A Tassili barlang- és sziklafal rajzok Dél-Algériában találhatóak, azaz a Szahara száraz sivatagában. A hely teljes neve Tassili n' Ajjer" (Tasszilin-Ádzser) melynek jelentése "A folyók fennsíkja". Sűrű sziklaoszlopok, szurdokok, meredek sziklák - leginkább ez jellemző a környékre. Az utolsó jégkorszak idején azonban még egy lakható szavanna volt, ahol őseink hosszú ideig éltek. Emlékeiket és mindennapi tevékenységüket aztán felfestették a sziklák falaira. Nem aprózták el, ugyanis legalább 5000 ábra található itt és a legrégebbiek 12-15 000 évesek, de találhatunk i.e. 200 körüli festményt is. Vadászattal kapcsolatos jeleneteket, állatokat és embereket is ábrázoltak; s ezeket bárki képes felismerni, annyira egyértelműek. Az őslakosok tehát azt festették fel a falra, amit láttak. Íme két példa is: antilopok és emberek ábrája.

Csakhogy vannak olyan festmények is, amikkel aztán végképp nem lehet mit kezdeni. Ha a hagyományos nézőpontokat követjük, akkor teljesen egyértelmű, hogy ilyen lényeket nem láthattak az őseink. Viszont tudjuk, hogy ők nem fantáziáltak, nem találtak ki semmit; hanem mint írtam, azt festették le, amit a két szemükkel láttak. Az ősi űrhajósok elmélet képviselők azt mondják, hogy ezek bizony földönkívüliek lennének, akik meglátogatták bolygónkat a régmúltban. Terence McKenna etnobotanikus szerint viszont a festmények készítésének időszakában bizonyos gombafajták megtalálhatóak voltak a környéken, s a gyűjtögető társadalmak használták is őket. Egyszóval hallucinogén szer hatására láttak ilyeneket és végül felfestették a falakra. Igazából nem tudhatjuk, hogy melyik verzió lehet igaz.

Ennél az ábrázolásnál viszont én már elvetném McKenna véleményét. Az ősök egyáltalán nem hordtak ilyen ruházatot, már pedig egyértelmű, hogy a képen az látható. Az alakokon van lábbeli - csizma -; valamiféle öv; oldalt lógó ismeretlen dologgal; és sisak is. Még ha hallucinálnak is a gombáktól, ilyen "modern" ruházatot hogyan sikerült nekik elképzelni, ha akkor még nem is létezett? Valószínűleg ezek az alakok tényleg előttük állhattak, s olyan nagy benyomást tehettek rájuk, hogy megörökítették őket a falon. Márpedig vagy olyan ősi civilizáció látogatta meg őket, akikről csak halvány elképzeléseink vannak - bár minek nekik szkafander/sisak? -; vagy tényleg földönkívüliek landoltak a planétánkon űrhajós öltözékben. 

Az 1930-as években kezdték el őket dokumentálni, majd kutatni Henri Lhote (1903-1991) néprajzkutató vezetésével és egy francia antropológiai múzeum támogatásával. Lhotet nagy dicséret övezte több éves munkája miatt, azonban meggyőződésévé vált, hogy egyes rajzok az ősi paleo-kontakt bizonyítékai.

Akárhogy is, ezek a festmények az érdeklődés középpontjában állnak, s máig vita tárgyát képezik. A kételkedők kézlegyintéssel elintézik, hogy csak valamilyen vallási rajzról és rituális öltözetekről van szó (holott ilyen öltözetről máig nem tudunk a korszakból), míg mások szerint egyértelműen egy történelmi anomáliával állunk szemben. A sziklarajzok annyira értékesek, hogy felkerültek a Világörökség listájára.

Miskolci László