A Tassili barlang- és sziklafal rajzok Dél-Algériában találhatóak, azaz a Szahara száraz sivatagában. A hely teljes neve Tassili n' Ajjer" (Tasszilin-Ádzser) melynek jelentése "A folyók fennsíkja". Sűrű sziklaoszlopok, szurdokok, meredek sziklák - leginkább ez jellemző a környékre. Az utolsó jégkorszak idején azonban még egy lakható szavanna volt, ahol őseink hosszú ideig éltek. Emlékeiket és mindennapi tevékenységüket aztán felfestették a sziklák falaira. Nem aprózták el, ugyanis legalább 5000 ábra található itt és a legrégebbiek 12-15 000 évesek, de találhatunk i.e. 200 körüli festményt is. Vadászattal kapcsolatos jeleneteket, állatokat és embereket is ábrázoltak; s ezeket bárki képes felismerni, annyira egyértelműek. Az őslakosok tehát azt festették fel a falra, amit láttak. Íme két példa is: antilopok és emberek ábrája.
Csakhogy vannak olyan festmények is, amikkel aztán végképp nem lehet mit kezdeni. Ha a hagyományos nézőpontokat követjük, akkor teljesen egyértelmű, hogy ilyen lényeket nem láthattak az őseink. Viszont tudjuk, hogy ők nem fantáziáltak, nem találtak ki semmit; hanem mint írtam, azt festették le, amit a két szemükkel láttak. Az ősi űrhajósok elmélet képviselők azt mondják, hogy ezek bizony földönkívüliek lennének, akik meglátogatták bolygónkat a régmúltban. Terence McKenna etnobotanikus szerint viszont a festmények készítésének időszakában bizonyos gombafajták megtalálhatóak voltak a környéken, s a gyűjtögető társadalmak használták is őket. Egyszóval hallucinogén szer hatására láttak ilyeneket és végül felfestették a falakra. Igazából nem tudhatjuk, hogy melyik verzió lehet igaz.
Ennél az ábrázolásnál viszont én már elvetném McKenna véleményét. Az ősök egyáltalán nem hordtak ilyen ruházatot, már pedig egyértelmű, hogy a képen az látható. Az alakokon van lábbeli - csizma -; valamiféle öv; oldalt lógó ismeretlen dologgal; és sisak is. Még ha hallucinálnak is a gombáktól, ilyen "modern" ruházatot hogyan sikerült nekik elképzelni, ha akkor még nem is létezett? Valószínűleg ezek az alakok tényleg előttük állhattak, s olyan nagy benyomást tehettek rájuk, hogy megörökítették őket a falon. Márpedig vagy olyan ősi civilizáció látogatta meg őket, akikről csak halvány elképzeléseink vannak - bár minek nekik szkafander/sisak? -; vagy tényleg földönkívüliek landoltak a planétánkon űrhajós öltözékben.
Az 1930-as években kezdték el őket dokumentálni, majd kutatni Henri Lhote (1903-1991) néprajzkutató vezetésével és egy francia antropológiai múzeum támogatásával. Lhotet nagy dicséret övezte több éves munkája miatt, azonban meggyőződésévé vált, hogy egyes rajzok az ősi paleo-kontakt bizonyítékai.
Akárhogy is, ezek a festmények az érdeklődés középpontjában állnak, s máig vita tárgyát képezik. A kételkedők kézlegyintéssel elintézik, hogy csak valamilyen vallási rajzról és rituális öltözetekről van szó (holott ilyen öltözetről máig nem tudunk a korszakból), míg mások szerint egyértelműen egy történelmi anomáliával állunk szemben. A sziklarajzok annyira értékesek, hogy felkerültek a Világörökség listájára.
Miskolci László