Az ősi földönkívüliek téma írói, avagy Daniken "elődei" és "utódai" #2.

Az ősi idegen teória legismertebb embere mára Erich von Daniken lett, azonban már előtte is többen elmélkedtek azon, hogy meglátogatták-e a Földünket idegen lények; és hagytak-e nyomot maguk után?

Egy három évvel ezelőtti bejegyzésemben már ismertettem ezeknek az embereknek egy részét, amit a következő linken el is olvashatsz: - LINK -

Azonban a lista korán sem teljes és most bemutatok még több érdekes kutatót, akit megfogott ez a téma és utána is járt annak...

Robert Dione (1922-1996) egy connecticuti tanár volt, aki nem csak ufós, de ősi asztronautika témájú könyvet is publikált. 1969-ben jelent meg az "Isten vezeti a repülő csészealjat" könyve, amelyben többnyire bibliai történeteket elemez. Felveti, hogy Gabriel arkangyal hipnotizálta Szűz Máriát és egy injekción keresztül mesterségesen megtermékenyítette, így született meg Jézus. Dione szerint a Mennyország egy szupertechnológiai társadalom és az ufók Isten hírnökei. Természetesen a betlehemi csillag is egy világító ufó volt, ami aztán vezette a három királyt az éjszaka. Azt is írta, hogy az idegenek és Isten rádiófrekvenciás hullámokkal irányítja és befolyásolja az emberek agyát, ami képes befogadni az elektromágneses jeleket. Jézus sem csodákat művelt, hanem ezekkel az elmemanipulációkkal ámította el az embereket.

Hasonló gondolatai voltak Paul Misrakinak (1908-1998) is. Misraki valójában egy francia zeneszerző volt, aki több tucat filmhez készített zenét. Azonban nagyon érdekelték az ufók és álnévvel - ami a Paul Thomas volt - 1965-ben kiadta a "Repülő csészealjak korszakokon keresztül" című könyvét. Féltette zenés karrierjét, ám később kiderült, hogy valóban ő írta a könyvet, ami azonban igen szépen fogyott és több utánnyomást is megélt. Előtte azonban még 1962-ben "A Földönkívüliek" című könyvét is publikálta Franciaországban, de az igen átütő siker csak a három évvel később megjelent könyv volt. A férfi szerint a bibliai angyalok valójában földönkívüli lények és az emberiség egész történelmét végigkísérik az ufók. Sőt, úgy vélte, hogy bizonyos jelenések - például Mária és a testen kívüli élmények is - lehetnek ufókkal kapcsolatosak.

A szintén francia származású Henri Lhote (1903-1991) felfedező és néprajzkutató volt, aki számos barlangrajzot fedezett fel és tanulmányozott. Többnyire a Szaharát járta újabb rajzok után, mert úgy vélte, hogy ezek bizonyítékai egy ősi földönkívüli látogatásnak.1958-ban írta meg a "Kutatás a Tassili barlang freskói után" című könyvét, amiben már feltételezi, hogy bizonyos figurák idegenek, sőt, egyet ki is emelt, hogy az biztosan a nagy Mars istenség, aki egy asztronauta. A mainstream tudomány képviselői persze nem értettek egyet vele és úgy vélték, hogy amiket idegeneknek vél Lhote, azok csak maszkokat viselő emberek. Ennek ellenére a Tassili Nemzeti Park két területét is róla nevezték el.

Hogy egy különleges férfit is említsünk, felhoznám Matest M. Agrestet (1915-2005) is, akitől Zecharia Sitchin számos elméletet átvett a későbbi években. Agrest egy zsidó matematikus volt, aki 1938-ban fizikából és matematikából doktorált, majd az 1970-es években az egyik egyetem laboratóriumában dolgozott. Legalább 100 cikket írt, ami érintette a csillagászatot és az idegenek ittjártának a lehetőségét. 1961-ben megjelent egy "Hajdani űrhajósok" c. írása Moszkvában, amit számos nyelvre lefordítottak. Ebben felvetette, hogy a libanoni Baalbek kőteraszok lehettek az űrhajók leszállópályái, valamint, hogy a bibliai Szodoma és Gomora egy nukleáris robbanás során pusztult el, amit az E.T.-k okoztak.

És végül egy olyan személyt is bemutatunk, aki azért bőven Daniken után jelentette meg az ősi idegen hipotézisre utaló munkásságát, ám mégis érdekes, ugyanis egy pap. Salvador Freixedo egy 1923-ban született spanyol pap, aki több könyvet is írt paranormális és ufó témákról. Vizsgálja a földönkívüli lények és a vallás kapcsolatát is. 1953-ban szentelték pappá és a jezsuita rend tagja lett. Végül filozófiát, teológiát és pszichológiát tanult az egyetemen. Mivel azonban olyan könyvei jelentek meg, ami nem tetszett a katolikus egyháznak és jezsuita rendjének, így több országból is kiutasították. Ekkor szentelte figyelmét a földönkívüli téma irányába és 1971-ben megjelent a "Földönkívüliek és a vallás" könyve, majd ezt több olyan írás is követte az évtizedek során, ami már az ókori látogatás esélyeit is latolgatta és hogy az ufók teljes mértékben befolyásolják az emberiség történelmét.

Természetesen a lista még így sem teljes és még számos neves kutató állította azt, még Daniken előtt is, hogy földönkívüliek látogattak meg minket a régmúltban..

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges.

Az írások sajátok, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.

Kis szürke idegen ábrázolása egy afrikai barlang falán

A világ számos pontján megtalálhatjuk őseink petroglifáit, azaz barlangrajzai és ez alól nem kivétel Afrika sem. Számos barlangrajzot tudtak értelmezni a kutatók, de máig több száz olyan van, aminek nem tudjuk a megfejtését és különbözőképen világítják meg azt, hogy mit is akarnak ábrázolni és jelenteni. Sok esetben egyáltalán nincs egyetértés a rajzokkal kapcsolatban, így akár egyetlen egy rajz esetében is több tucat feltételezés lát napvilágot. Ez alól nem kivétel a következőekben bemutatott ábra sem, ami a Junction-sziklamenedékben, Drakensbergben található. Ez egy 1000 km-en elnyúló hegység Afrikában, ahol bushmanok és sámánok tevékenykedtek évezredekkel ezelőtt.  Rengeteg rajz található itt és a legtöbbjük a hétköznapi élet eseményeit ábrázolja, mint például a vadászat és rituálék, de antropomorf festményeket is megtekinthet az, aki ellátogat a helyszínre. [1] Az alkotások kora a négyezer évtől a negyvenezer évig is visszanyúlhat. Nem csak realisztikus ábrákkal, de olyanokkal is találkozhatunk, amiket vélhetőleg transzállapotban készítettek, azaz módosult tudatállapotban. A kutatók között nincs egyetértés abban, hogy ezeket kizárólag hallucinogén szerekkel érték el vagy természetesen úton az emberek; azaz erőltetetten, tánccal, dobokkal és nem kellett hozzá semmilyen anyag. [2] A sámánok a transz során azt próbálták elérni, hogy átkerüljenek egy másik világba, amit ők Szellemvilágnak neveztek. Ez a Szellemvilág megfeleltethető egy párhuzamos világnak, mondhatni egy multiverzumnak, ha modern szemlélettel vizsgáljuk a dolgot. A lényeg, hogy a sámánok ezt a birodalmat a létezés egy másik fokának tekintették. A két világ közötti átkelést egy híddal szimbolizáltak, ahol nem átsétálnak, hanem átlebegnek egyik oldalról a másik oldalra. Abban mára egyetértés született, hogy nem fizikailag létező hidat láthatunk az alábbi képen sem, ami igen vitatott volt még pár évtizeddel ezelőtt. [3]

A világokat összekötő hídon már várja egy Lény a sámánokat

Ami a mi szempontunkból érdekes az az, hogy az átkelőket már várja valaki, egy alak, ami látszik, hogy egyáltalán nem ember. Nagy feje van és az álla vékony, eléggé hegyes. A teste is igen vékonyka a hozzá áthaladó sámánokhoz képest. Az ilyen alakokról a sámánok úgy számoltak be, mint Tanítószellemek, akik a másik világban már előre tudták, hogy ők hozzájuk érkeznek és információkat adtak át a számukra. Egyértelműen látszik, hogy a figura nagyon hasonlít a mai UFO élmények kis szürke földönkívülinek nevezett lényeire. Persze szeretik elsöpörni az egészet azzal, hogy csak egy antropomorf figura és kész. Viszont hasonló lényekről láthatunk ábrázolásokat Indiában, Franciaországban és még számos más helyen. Véletlen lenne ennyi egyezés? Aligha!

A petroglifa és a modern kis szürke összehasonlítása

Graham Hancock, a népszerű író, ő maga is kipróbálta egyszer az ayahuascanak nevezett szert, amit a múltban rendszeresen használtak a sámánok a Szellemvilágba való utazásaikhoz. Hancock azt állította, hogy mindig is szkeptikus volt a kis szürkéket illetően és sosem hitt bennük, azonban a szer elfogyasztása után, mikor átkerült abba a bizonyos világba; egy ugyanilyen lényt látott maga előtt, aki éppen várta őt. Miután belefolyt a kutatásokba, meggyőződött róla, hogy az egész folyamat nem csak hallucináció, hanem valami több van mögötte, egy másik világ, de továbbra sem értett azzal egyet, hogy ezek a lények földönkívüliek lennének. Ugyanerre a következtetésre jutott Rick Strassmann orvos is, miután két évtizednyi szakmai kutatás és kísérletezés után kimerte jelenteni, hogy nem lehet visszavezetni mindent az agy aktivitására és írt is erről egy könyvet a "Lélek Molekulája" címmel. [4] Sajnos a "kedves" materialista kollégái eme kijelentés után sarlatánnak mondták Strassmannt. Pedig ezek a kutatások nagyon jól szemléltetik azt, hogy a mi világunkon kívül is létezik egy tőlünk független valóság, bármennyire is fáj ezt egyeseknek beismerni. A hatvanas években hasonló gondolatai voltak Jacques Valléenek is, aki az ufó jelenséget kutatta. Végül arra a következtetésre jutott, hogy "interdimenzionális" dologról lehet szó, azaz az ufók egy másik világból jönnek. Összességében tehát látható, hogy az egymástól független kutatások ugyanarra lyukadtak ki.

Kitudja, talán a kis szürkék tényleg egy másik valóságból érkeznek hozzánk és nem pedig több fényévnyi távolságból. Ezek a kapcsolatok pedig - az emberekkel és az idegenekkel -, mint láthatjuk már több ezer éve fennáll.

[1] http://www.southafrica.net/za/en/articles/entry/article-southafrica.net-drakensberg-rock-art
[2] https://www.bookdepository.com/Images-Mystery-David-J-Lewis-Williams/9781919930060
[3] https://www.nightjartravel.com/rock-art/junction-shelter
[4] https://en.wikipedia.org/wiki/Rick_Strassman 

Ufó észlelés az ókori Egyiptomban - A Tulli Papirusz

Az ufó jelenség nem modern dolog, hanem eredete a múlt homályába vész. Feljegyzéseket találhatunk repülő tárgyakról és ragyogó fénygömbökről számtalan ősi népnél. Egy érdekes látványt ír le egy egyiptomi papirusz, ami III. Thotmész - vagy Tutmózisz/Thutmoszisz - uralkodásának idején történt, azaz i.e. 1480 környékén.

III. Thotmész

A papirusz a következőket tartalmazza:

" A 22. év telének harmadik hónapjában, a nap hatodik órájában az írnokok levéltárosai vagy évkönyvírói . akik az Élet Házában dolgoztak, felfedeztek egy égből érkező tűzkört... de nem volt irányítója. A szájából bűzös lehelet áradt. Teste egy rúd hosszú és egy rúd széles volt, ugyanakkor hangtalan. Rémület és zavar költözött az írnokok szívébe, majd hasra vetették magukat...majd elmentek a királyhoz, hogy jelentsék a látottakat.  Őfelsége megparancsolta, hogy vizsgálják meg azokat..és rámeditált arra, hogy mi történhetett.

Miután néhány nap eltelt újra látták őket az égen és többen voltak. Fényük még a napot is felülmúlta s határaik az égbolt négy határáig is elértek. A tűzkörök az égboltot uralták és az egészet végigszemlélte a fáraó a seregével. Mindez vacsora után történt. Ezután a magasba emelkedtek a tűzkörök és délnek indultak. Ekkor halak és szárnyal állatok estek le az égből. Ilyen csoda nem volt ismert az országunk fennállása óta. A fáraó pedig tömjént gyújtott, hogy békét hozzon a Földre. Elrendelte, hogy a történteket foglalják bele az Élet Házának évkönyvébe, hogy mindörökké emlékezzenek rájuk."

A feltételezett papirusz hieroglifjei

Fontos megemlítenünk, hogy az ókori egyiptomiak kiváló csillagászok voltak, így nemigen keverhették össze a látottakat például üstökösökkel. A tüzes körök vagy lemezek pedig irányt váltottak az égen, ami szinte kizárja a természetes magyarázatokat. 

És hogy mi a története a papirusznak? 1933-at írunk és helyszínünk Kairó. Alberto Tulli, az egyiptomi Vatikáni múzeum igazgatója egy érdekes papiruszra lett figyelmes az egyik antik boltban. Mivel az ára túl magas volt, így ábráit lemásolta, hogy a későbbiekben majd lefordítsa a szöveget - ami egyébként bizonyos helyeken hiányos volt. Így az irat "Tulli papirusz" néven vált ismerté. A későbbiekben az olasz Boris de Rachewiltz (1926-1997) egyiptológus megtalálta az eredeti tekercset és ennek fordítását leközölte egy 1953-as magazinban. Rachewiltz egyébként korának igen nagy tekintélye volt a szakmában, a fordítás után mégis megosztónak vélték személyét. Egyesek úgy vélték, hogy a fordítása pontos, míg mások úgy gondolták, hogy a papirusz nem is létezik és egy átverésről van szó. Hogy ezt mi okból gondolták, arról nem szól a fáma. Amikor nyomozni kezdtek az irat ügyében, a Vatikán tagadta, hogy a tulajdonában lenne. Időközben Tulli is meghalt és nem tudták hol lehet a papirusz. Dr. Walter Ramberg római tudós végül kiderítette, hogy a férfi testvérére hagyta a holmijait, aki a lateráni palotában volt pap. Sajnos időközben ő is meghalt és tulajdonait szétszórták az örökösök között. Így a nyomok elvesztek és máig nem tudni, hogy hol lehet az eredeti papirusz. A Tulli Papirusz sajnos úgy néz ki örökre elveszett, így a tudomány nem tudja azt behatóbban megvizsgálni. 

A lehetséges opció az maradt, hogy vagy hiszünk a két egyiptológus fordításának vagy nem.

Nem meglepő azonban, hogy fontos régészeti leletek vesztek el, ugyanis nem először fordult elő: Teoberto Maler a mezoamerikai kultúra elismert fotósa volt és számtalan régészeti műemléket örökített meg képein. Egyszer rátalált egy frízre, aminek egyik részletén az volt látható, amint egy vulkánkitörés hatására a maják kontinense elsüllyed és hajóval elmenekülnek. Maler lefotózta a vésetet, majd azt Ausztriába szállította, ahol egy múzeumba került. (A teljes történetről írtam: ITT a LINK) A második világháborúban azonban kifosztották a múzeumot és vele együtt a relief is örökre eltűnt. Egyedül a fénykép maradt bizonyítékul, hogy valaha tényleg létezett. Talán hasonló cipőben járunk a Tulli papirusz terén is és ez lehetne egy erős bizonyítéka annak, hogy idegenek már jártak az ókor Egyiptomban vagy olyan jelenséget láttak, amelyet a tudomány nem tud meghatározni.

Miskolci László

Források és fordítások alapjai:
https://en.wikipedia.org/wiki/Tulli_Papyrus 
https://en.wikipedia.org/wiki/Boris_de_Rachewiltz
http://boldognapot.hu/blog/rendkivuli-egi-jelenseget-figyeltek-meg-az-okori-egyiptom-egen/

A Hold Démonok és a földönkívüliek

Manapság már mindenki hallott földönkívüliekről és a hozzájuk kapcsolódó észlelésekről.

Több fajt is megneveznek az emberek, akik állításuk szerint a Földet látogatják, sőt, egyesek még az idegenek lakhelyét is megnevezik. Ezek egyes része távoli csillagok bolygóiról jönnek, míg mások Naprendszerbéli helyeket, sőt, párhuzamos világokat említenek meg.

Egyesek a Holdat is említik, ahol az idegen lények élnek vagy bázisokat is létrehoztak megfigyelő központként. A Holdról már írtam egy nagy összefoglaló bejegyzést, ami végig tárgyalja a furcsa anomáliákat, a vele kapcsolatos mítoszokat és az onnan érkező Istenségeket. Katt ide, aki nem olvasta volna: - LINK - 

A tény az, hogy maga Carl Sagan népszerű csillagász - de ufókban szkeptikus - is azt hangoztatta, hogy a Hold tökéletes megfigyelő hely lenne az idegenek számára, amennyiben a Földet és annak lakosait szem előtt tartják.

Viszont pár új információt is találtam, amivel ezt a témát ki lehet egészíteni. A legendák szerint a Hold démonok a Hold sötét oldalán élnek, akik szerepet játszanak a kozmosz körforgásában és segítik a lelkeket az emberek halála után. Azonban bármikor betörhetnek a földi valóságba, méghozzá rosszindulatú törpék képében. Magasságuk akkora, mint egy 6-7 éves gyermeké és nagy, hipnotikus szemeik vannak. Olykor még fülsüketítő hangot is hallatnak, amitől bármelyik ember halálra rémülhet és megfagy a vér az ereiben. Általában akkor erősebbek, amikor Holdfogyatkozás van. 

Sok középkori lény, akik általában alacsonyak és embereket rabolnak el, a barlangok mélyén, a föld gyomrában, vagy pedig a Hold sötét oldalán laktak. Sőt, egyesek egy másik valóságban tevékenykednek, ahová az embereket elragadják. Ha onnan vissza hozzák a mi világunkba, kiderül, hogy sokkal több idő telet el, mint ahogy azt érzékelték.

Ebben a leírásban felismerhetjük a modern földönkívülieket, azon belül is a kis szürkék archetípusát, leírását. Azok, akik azt mondják, hogy elrabolták őket a szürke idegenek, mind egyöntetűen úgy írták le őket, hogy alacsonyak és körülbelül 140 centiméter magasak. A jellegzetes óriási fekete szemüket pedig nem lehet nem megemlíteni, amiket "soha nem lehet elfelejteni" - állítják a szemtanúk. A származási helyüket általában a Zeta Reticulinak vélik - az 1961-es Betty és Barney Hill elrablása óta - azonban sokan azt említik, hogy a szürkék a Holdon is tevékenykednek. Majd végül visszakanyarodunk a titokzatos holdbéli anomáliákra is: az Apollo 11 űrhajósai egy furcsa hangot hallottak az űrben, amikor is a Hold sötét oldalánál tartózkodtak és hirtelen megszakadt a rádiókapcsolatuk a Földdel. Bár "űr-zenének" nevezték el, valójában teljesen megrémültek tőle és csak "Wooooo!!"-ként emlegették. A NASA évekkel később rádió-interferenciaként magyarázták a dolgot, de pár asztronauta cáfolta ezt az elképzelést és nem értettek egyet. Kitudja...talán a Hold démonjainak fülsüketítő hangját hallották?...

Miskolci László

Források:

http://www.amazon.com/Secret-History-World-Mark-Booth/dp/1590201620

https://www.youtube.com/watch?v=bjLZBrQ-Oq4

https://en.wikipedia.org/wiki/Grey_alien

http://www.huffingtonpost.com/entry/apollo-10-astronauts-reported-unexplained-music-at-moon_us_56c80662e4b0928f5a6c0679

Egy XVIII. századi földönkívüli kapcsolat

Nem csak a kőkorszaki, valamint ókori időszakból kapunk furcsa leírásokat földönkívülinek tűnő lényekről és kapcsolatokról, de ezek később is fellelhetőek, már a korai újkorban is.

Ekkor élt ugyanis Emanuel Swedenborg (1688-1772), aki korának egy ismert filozófusa, teológusa és tudósa is volt egyben. Állítása szerint szellemi lényekkel tartott fent kapcsolatot, akik olykor fizikailag is megjelentek előtte. Ha modern szemmel olvassuk el leírásait, azon nyomban egyezéseket találhatunk a földönkívüli beszámolókkal. Ettől eltekintve Swedenborg egy igencsak furcsa figura volt...

Emanuel Swedenborg

Az előzmények

Swedenborg Stochkholmban született és már apja is nagy hírnévnek örvendett. Húszas és harmincas éveiben járva fizikát, filozófiát és mechanikát tanult. Folyamatosan ide-oda költözött, de végül 1715-ben visszatért hazájába, és természettudományi dolgok iránt kezdett el érdeklődni. Finanszírozta azt is, hogy egy obszervatórium épüljön az országban. A férfi dadogott és ezért nem is nagyon beszélt a nagy nyilvánosság előtt, ám éppen ezt kompenzálta bőséges írásaival. Pár évvel később már szaklapokban tette közzé mechanikai tanulmányait és okfejtéseit. Füzetében megtalálhatjuk egy repülő masina vázlatrajzát is. Érdeklődése az anatómia és élettan felé irányult és elsőként írta le a neutron fogalmát. Különböző előrelátó ötletei voltak az idegrendszerrel kapcsolatban, amik később igaznak bizonyultak. A tudományosság után a lelki dolgok is érdekelni kezdték és megpróbálta megmagyarázni, hogy hogyan kapcsolódik a lélek a szervezethez anatómiai szempontból. Ezen kutatásai végett újra külföldre kellett utaznia. 
 

A repülő alkalmatosság vázlata a füzetből

1743-ban éppen Londonban tartózkodott, amikor privát szobájában szemei elé sötétség borult, majd a szoba sarkában egy alakot látott. Ugyanez a férfi megjelent az álmában, aki azt mondta, hogy ő maga az Úr, aki felnyitja majd lelki szemeit és ezentúl majd kommunikálni tud a szellemi és angyali lényekkel. Később néha kellemes, ám olykor zavaró álmok jelentkeztek nála. Swedenborg belevetette magát a teológiába és spirituálisan kezdte értelmezni a Bibliát, majd a teremtésről és egyéb teológiai témákról írt több kötetnyi könyvet. Élete végéig hasonló tanulmányokat tett közzé és az utókor számára ezekkel is vált híressé. Azt állította, hogy a spirituális és tudományos ismereteit részben az angyaloktól és szellemektől szerezte, akikkel kommunikált.

Nem sokkal később prófétai látomásai is voltak, amik tényleg igazolhatóak a korabeli levelezéseiből és más beszámolókból. 1758-ban meglátogatta Louisa Ulrika királynőt, aki arra kérte, hogy mondjon valamit az elhunyt testvérével kapcsolatban. Ekkor Swedenborg odasúgott valamit a királynőnek, aki megrémült és később elmondta, hogy olyan információt említett a teológus, amit csak ő és bátyja ismerhetett, senki más nem. 1759. július 19-én egy jól dokumentált tűz ütött ki Stockholmban és legalább kétszáz ház égett porrá. Ekkor azonban Swedenborg a több mint 400 km-re lévő Götenborg városában tartózkodott barátaival. Hirtelen izgatott lett és úgy érezte, hogy tűz ütött ki szülővárosában. Pár nappal később a hírek és egy futár is megerősítette, hogy igazat beszélt. Swedenborg 1772-ben levelet írt John Wesley teológusnak, hogy a "lelkek világában" azt mondták neki, hogy beszélni akar vele. Wesley megijedt, mert ezt soha senkinek nem említette, de tervbe volt véve a hat hónapos utazása után, hogy majd felkeresi Emanuelt. Erre azt a választ kapta, hogy az már túl késő lesz, mert Ő maga utoljára március 29-én fogja meglátogatni a spirituális világot. Igaza volt, és halálát napra pontosan megjósolta.

Kapcsolat a földönkívüli szellem lényekkel

Mint láthattuk, Swedenborg nem egy hétköznapi figura volt és számos megmagyarázhatatlan tapasztalat lengte körül. A mi témánk szempontjából az a fő érdekesség, hogy olyan szellemi és angyali lényekkel állt kapcsolatban, akik földönkívüliek voltak. Igen, ugyanis Swedenborg azt állította, hogy ezek a lények a Holdról, a Vénuszról, a Szaturnuszról, a Marsról, a Jupiterről, a Merkúrról és a Naprendszeren kívülről érkeztek hozzá. A férfi hitt a túlvilágban, a különböző szférákban, mégis elvonatkoztat ezektől és azt mondta, hogy a látogatók a világűrből érkeztek hozzá. Különbséget tesz a földi és a földönkívüli szellemek között.

A "Földek a Világegyetemben" című munkájában részletesen leírja tapasztalatait ezzel kapcsolatban. 

Ezek a lények spirituálisan magasan fejlettek voltak. Így írja:

"Vannak szellemek, amelyeknek egyetlen ténykedése az, hogy maguk számára tudást szerezzenek, mert csupán a tudás okoz nekik örömet. Ezért e szellemeknek megengedtetett, hogy bejárják ezt a naprendszert, sőt még az is, hogy innen más naprendszerekbe eljussanak. Ők kijelentették, hogy nem csupán ebben a naprendszerben vannak emberekkel lakott földek, hanem az azon túli csillagos égen, végtelen mennyiségben.„ 

 Ez egy az egyben annak a leírása, hogy a földön kívül van élet és számos más Naprendszer is lakott, valamint, hogy egyes lakókkal még kapcsolatot is ápol. Mindez, egy 18. századi férfi tollából származik, nem pedig egy modern ufó beszámolóból. 

Ha tovább böngésszük leírásait más meglepetéseket is találhatunk:

"Érkezésük után rögvest kutatni kezdtek az emlékezetemben, hogy mit tudok. A szellemek ezt nagyon ügyesen képesek csinálni, mikor az emberhez jönnek, látnak minden dolgot, amit az emlékezete tartalmaz. „ 

Bizonyos modern XX. századi földönkívüli élményeknél, amikor beszélgetés folyt az emberek és az idegen lények között, érdekes módon az idegenek mindent tudtak az illetőről. Ez megfigyelés alapján történt, azaz nem csak találomra választották ki az illetőt, hanem mintha már minden emlékét ismerték volna. Nagyon érdekes hasonlóság ez Swedenborg leírásával. 

De hogyan is kommunikáltak egymással? Teológusunk a következőt írja le számunkra, de mintha csak a telepátiáról olvasnánk: 

„Ezek irtóztak a kimondott beszédtől, mert az testi; ennek okáért csak egyfajta aktív gondolkodással tudtam velük beszélni. Emlékezetük, mely nem puszta anyagi dolgok képeiből áll össze, a tárgyakat a hozzájuk közelálló gondolattal helyettesíti.” 

Azaz, ha valaki egy almára gondol, akkor az alma képe jelenik meg előtte, hiába mondja más nyelven az angol, a német, a magyar, az alma szót, a gyümölcs közös képe megegyező mindenkinél. Olykor hallotta ezeket a lényeket beszélgetni egymás között, de azt egyetlen egy földi nyelvhez sem tudta hasonlítani.

Egyfajta közlekedésről is kaphatunk leírást, amit ma már biztosan ufónak hívnánk:

„Egyszer a Merkúr szellemei balra jelentek meg egy gömbben, majd a tömeg oldalirányban kiterjedt. Csodálkoztam, hogy hova akarnak menni, e földre vagy talán másfelé?”

Tehát ezeknek a "szellemi" lényeknek olykor valamiféle járműre is szükségük volt a közlekedéshez.
És ha még ez nem lenne egyértelmű leírása annak, hogy a csillagok között közlekedtek, akkor itt egy másik idézet a könyvből:

"Azt, hogy a dolgok tudását keresve vándorolnak az univerzumon át, azáltal is megismerhettem, hogy egyszer, mikor nagyon messze tűntek fel előttem, és onnan társalogtak velem, azt mondták, hogy éppen akkor gyűltek egybe, és indulóban vannak e földkerekségről a világűrbe."

 De itt még nem érnek véget a hasonlóságok és utalások! Ugyanis egy különös megnyugtató érzésről is beszámol Swedenborg, ami ismételten visszaköszön a mostani idegen beszámolókban.

Ha a találkozás nem telepatikusan és nem szellemi szinten folyt, akkor ezek a lények fizikailag is megjelentek a számára. Ugyanis Swedenborg szerette volna tudni, hogy azért pontosan hogy is néznek ki azok, akikkel társalog. Kívánságára megjelent előtte egy nő és egy férfi. A leírásuk pontosan ugyanolyan, mint az 50-es évektől kezdődő kapcsolattartók (contactees) beszámolóinak földönkívülijei. A leírásban feltűnik a testhezálló ruha is, ami egyáltalán nem volt divat Swedenborg idejében, hogy esetleg onnan kapta volna az ihletet - sőt, a kor divatja a csipkés, fodros ruhák voltak.
Könyvében azt írja: 

„Megjelent egy nő, aki pontosan a mi földünkön élő nőkhöz hasonlított.  Gyönyörű arca volt, de kisebb volt, mint a mi földünk asszonyaié, alakja is vékonyabb, de magassága ugyanaz volt. A férfi alakja vékonyabb volt, mint a mi földünkön élő férfiaké. Szorosan testhezálló, sötétkék ruhát viselt, mindenféle díszek és hajtókák nélkül.". 

Összehasonlításként itt egy modern leírás az 1950-es évekből Howard Menger tollából, de ez a leírás számtalan más esetnél is ugyanilyen: 

"Ott, a csermely melletti sziklán, a leggyönyörűbb nő ült, akit csak rövid életemben láttam. A meleg napfény megcsillant aranyló haján, mely vállára omolva keretezte arcát. Testének valamennyi porcikája finoman megformázva – melyeket kiemelt a leginkább síruhára emlékeztető öltözet áttetsző anyaga… Szinte sugárzott és izzott, ahogyan ott ült a sziklán, én pedig eltűnődtem azon, hogy ez ruházatának szokatlan anyagának köszönthető-e, a fénylő szövetnek, mely nem hasonlított, csak távolról emlékeztetett a nylonra. Az öltözéken nem volt gomb, kapocs vagy illesztés, amennyire meg tudtam ítélni. Nyomát sem láttam sminknek, mely egyébként is szükségtelen lett volna finom, kaméliaszerű bőrének törékeny áttetszőségére…”

Swedenborg lényeinek leírása erősen hajaz a későbbi északi típusú földönkívüliek megjelenésére

Ezután írásában sorolja a többi naprendszerbéli lakókat, pl. a Holdlakók alacsonyak és hosszúkás arcúak, míg másokat szintén emberszerűnek ír le, bár néha abszurdabb környezettel. A Holdlakók nem a tüdejükből beszélnek, mint a többi föld lakosai, hanem a hasukból, és így a levegőt odagyűjtik, azért, mert a Holdat nem veszi körül olyan légkör, mint a többi Földet. Ami igaz is. Majd részletezni kezdi, hogy a test elhagyható, azaz testen kívüli élménye is volt! Szelleme így tudott eljutni a Naprendszeren kívüli bolygókra is, vagy ott találkozni földönkívüliekkel, míg fizikai teste a helyén maradt. Állítása szerint ebben az állapotban nincsenek távolságok és idő, mint a mi fizikai terünkben, hanem a lelkünk állapotától és fejlettségétől függ, hogy hová tudunk eljutni és kikkel tudunk beszélni. Öt Naprendszeren kívüli helyet is meglátogatott más szellemi lények segítségével, de a helyüket nem tudtam pontosan meghatározni. Itt a lakosok vallását, építészetét, és társadalmát beszéli el, valamint e bolygók kinézetét. Olykor gyönyörű tájakat ír le, hogy az ott lakók ligetekben laknak, vagy óriási fák törzseit alakítják át, amiket hídként egybe kötnek. 

Idézzünk egy ilyen leírást: 

"Megmutatkozott előttem egy lakó arról a földről. Valójában nem egy ottani lakó volt, hanem olyan, mint egy közülük. Az arca hasonlított a mi földünk lakóiéra, de az arc alsóbb része fekete volt, de nem szakáll miatt, mert az nem volt neki, hanem a feketeség miatt annak a helyén. Ez a feketeség mindkét oldalra kiterjedt, egészen a fülekig. Az arc felső része sárgás volt, mint a mi földünk azon lakóinak, akik nem teljesen fehérek. Ezek a szellemek még azt is elmondták, hogy ők a földjükön fák gyümölcseit fogyasztják, főként egy bizonyos kerek gyümölcsöt, mely a talajból nő ki, valamint hüvelyes növényeket is. Ott ruhát viselnek, melyet egy fa kérgének rostjaiból készítenek. Ennek olyan állaga van, hogy szőni lehet, és egy bizonyos fajta mézgával össze is ragasztják, mely náluk van." 

Máskor pedig elmondja, hogy a Napjuk kisebb, mint a miénk, de két Holdja is van a bolygónak, vagy hogy egy évük 200 napból áll, egy nap pedig 16 órának felel meg átszámítva. Olyan, mintha különböző exobolygókról hallhatnánk tudósításokat!
 

Képzeletbeli látvány egy exobolygóról

Végkövetkeztetések

A testen kívüli utazás megtalálható mind az ősi indiai védákban, mind a modern földönkívüli beszámolóknál. A védák más rezgéstartományú világokat is leírnak, azaz azt lehet mondani, hogy párhuzamos univerzumokat. Ha a mi fizikai világunkban a Holdon nincs élet, attól még más rezgéstartományú világokban igenis lehetséges. Talán ilyen helyeken "járt" Swedenborg is? Talán a modern földönkívüliek is ilyen helyekről érkeznek hozzánk? Úgy látszik, hogy itt nagyon sok minden összefügg egymással. De talán Swedenborg a mi fizikai világunkban is járhatott "szellemével", ugyanis számtalan idegen jelenlétre utaló jel található a Naprendszerünk bolygóin és holdjain.

Pár anomália a több százból

Összességében hihetünk Emanuel Swedenborg tapasztalatainak, hisz korának egyik nagy tudósa volt, de akár el is utasíthatjuk őket és rámondhatjuk, hogy mindezt csak kitalálta. Azonban ne feledkezzünk meg arról a rengeteg egyezésről, csodás leírásról, amire felhívtam a figyelmet és aligha mondható puszta véletlennek.

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges a 1999. évi LXXVI. tv. 16. § szerint.

A blog posztjai, bejegyzéseinek linkjei megoszthatóak KÖZVETLEN módon.