Egy XVIII. századi földönkívüli kapcsolat

Nem csak a kőkorszaki, valamint ókori időszakból kapunk furcsa leírásokat földönkívülinek tűnő lényekről és kapcsolatokról, de ezek később is fellelhetőek, már a korai újkorban is.

Ekkor élt ugyanis Emanuel Swedenborg (1688-1772), aki korának egy ismert filozófusa, teológusa és tudósa is volt egyben. Állítása szerint szellemi lényekkel tartott fent kapcsolatot, akik olykor fizikailag is megjelentek előtte. Ha modern szemmel olvassuk el leírásait, azon nyomban egyezéseket találhatunk a földönkívüli beszámolókkal. Ettől eltekintve Swedenborg egy igencsak furcsa figura volt...

Emanuel Swedenborg

Az előzmények

Swedenborg Stochkholmban született és már apja is nagy hírnévnek örvendett. Húszas és harmincas éveiben járva fizikát, filozófiát és mechanikát tanult. Folyamatosan ide-oda költözött, de végül 1715-ben visszatért hazájába, és természettudományi dolgok iránt kezdett el érdeklődni. Finanszírozta azt is, hogy egy obszervatórium épüljön az országban. A férfi dadogott és ezért nem is nagyon beszélt a nagy nyilvánosság előtt, ám éppen ezt kompenzálta bőséges írásaival. Pár évvel később már szaklapokban tette közzé mechanikai tanulmányait és okfejtéseit. Füzetében megtalálhatjuk egy repülő masina vázlatrajzát is. Érdeklődése az anatómia és élettan felé irányult és elsőként írta le a neutron fogalmát. Különböző előrelátó ötletei voltak az idegrendszerrel kapcsolatban, amik később igaznak bizonyultak. A tudományosság után a lelki dolgok is érdekelni kezdték és megpróbálta megmagyarázni, hogy hogyan kapcsolódik a lélek a szervezethez anatómiai szempontból. Ezen kutatásai végett újra külföldre kellett utaznia. 
 

A repülő alkalmatosság vázlata a füzetből

1743-ban éppen Londonban tartózkodott, amikor privát szobájában szemei elé sötétség borult, majd a szoba sarkában egy alakot látott. Ugyanez a férfi megjelent az álmában, aki azt mondta, hogy ő maga az Úr, aki felnyitja majd lelki szemeit és ezentúl majd kommunikálni tud a szellemi és angyali lényekkel. Később néha kellemes, ám olykor zavaró álmok jelentkeztek nála. Swedenborg belevetette magát a teológiába és spirituálisan kezdte értelmezni a Bibliát, majd a teremtésről és egyéb teológiai témákról írt több kötetnyi könyvet. Élete végéig hasonló tanulmányokat tett közzé és az utókor számára ezekkel is vált híressé. Azt állította, hogy a spirituális és tudományos ismereteit részben az angyaloktól és szellemektől szerezte, akikkel kommunikált.

Nem sokkal később prófétai látomásai is voltak, amik tényleg igazolhatóak a korabeli levelezéseiből és más beszámolókból. 1758-ban meglátogatta Louisa Ulrika királynőt, aki arra kérte, hogy mondjon valamit az elhunyt testvérével kapcsolatban. Ekkor Swedenborg odasúgott valamit a királynőnek, aki megrémült és később elmondta, hogy olyan információt említett a teológus, amit csak ő és bátyja ismerhetett, senki más nem. 1759. július 19-én egy jól dokumentált tűz ütött ki Stockholmban és legalább kétszáz ház égett porrá. Ekkor azonban Swedenborg a több mint 400 km-re lévő Götenborg városában tartózkodott barátaival. Hirtelen izgatott lett és úgy érezte, hogy tűz ütött ki szülővárosában. Pár nappal később a hírek és egy futár is megerősítette, hogy igazat beszélt. Swedenborg 1772-ben levelet írt John Wesley teológusnak, hogy a "lelkek világában" azt mondták neki, hogy beszélni akar vele. Wesley megijedt, mert ezt soha senkinek nem említette, de tervbe volt véve a hat hónapos utazása után, hogy majd felkeresi Emanuelt. Erre azt a választ kapta, hogy az már túl késő lesz, mert Ő maga utoljára március 29-én fogja meglátogatni a spirituális világot. Igaza volt, és halálát napra pontosan megjósolta.

Kapcsolat a földönkívüli szellem lényekkel

Mint láthattuk, Swedenborg nem egy hétköznapi figura volt és számos megmagyarázhatatlan tapasztalat lengte körül. A mi témánk szempontjából az a fő érdekesség, hogy olyan szellemi és angyali lényekkel állt kapcsolatban, akik földönkívüliek voltak. Igen, ugyanis Swedenborg azt állította, hogy ezek a lények a Holdról, a Vénuszról, a Szaturnuszról, a Marsról, a Jupiterről, a Merkúrról és a Naprendszeren kívülről érkeztek hozzá. A férfi hitt a túlvilágban, a különböző szférákban, mégis elvonatkoztat ezektől és azt mondta, hogy a látogatók a világűrből érkeztek hozzá. Különbséget tesz a földi és a földönkívüli szellemek között.

A "Földek a Világegyetemben" című munkájában részletesen leírja tapasztalatait ezzel kapcsolatban. 

Ezek a lények spirituálisan magasan fejlettek voltak. Így írja:

"Vannak szellemek, amelyeknek egyetlen ténykedése az, hogy maguk számára tudást szerezzenek, mert csupán a tudás okoz nekik örömet. Ezért e szellemeknek megengedtetett, hogy bejárják ezt a naprendszert, sőt még az is, hogy innen más naprendszerekbe eljussanak. Ők kijelentették, hogy nem csupán ebben a naprendszerben vannak emberekkel lakott földek, hanem az azon túli csillagos égen, végtelen mennyiségben.„ 

 Ez egy az egyben annak a leírása, hogy a földön kívül van élet és számos más Naprendszer is lakott, valamint, hogy egyes lakókkal még kapcsolatot is ápol. Mindez, egy 18. századi férfi tollából származik, nem pedig egy modern ufó beszámolóból. 

Ha tovább böngésszük leírásait más meglepetéseket is találhatunk:

"Érkezésük után rögvest kutatni kezdtek az emlékezetemben, hogy mit tudok. A szellemek ezt nagyon ügyesen képesek csinálni, mikor az emberhez jönnek, látnak minden dolgot, amit az emlékezete tartalmaz. „ 

Bizonyos modern XX. századi földönkívüli élményeknél, amikor beszélgetés folyt az emberek és az idegen lények között, érdekes módon az idegenek mindent tudtak az illetőről. Ez megfigyelés alapján történt, azaz nem csak találomra választották ki az illetőt, hanem mintha már minden emlékét ismerték volna. Nagyon érdekes hasonlóság ez Swedenborg leírásával. 

De hogyan is kommunikáltak egymással? Teológusunk a következőt írja le számunkra, de mintha csak a telepátiáról olvasnánk: 

„Ezek irtóztak a kimondott beszédtől, mert az testi; ennek okáért csak egyfajta aktív gondolkodással tudtam velük beszélni. Emlékezetük, mely nem puszta anyagi dolgok képeiből áll össze, a tárgyakat a hozzájuk közelálló gondolattal helyettesíti.” 

Azaz, ha valaki egy almára gondol, akkor az alma képe jelenik meg előtte, hiába mondja más nyelven az angol, a német, a magyar, az alma szót, a gyümölcs közös képe megegyező mindenkinél. Olykor hallotta ezeket a lényeket beszélgetni egymás között, de azt egyetlen egy földi nyelvhez sem tudta hasonlítani.

Egyfajta közlekedésről is kaphatunk leírást, amit ma már biztosan ufónak hívnánk:

„Egyszer a Merkúr szellemei balra jelentek meg egy gömbben, majd a tömeg oldalirányban kiterjedt. Csodálkoztam, hogy hova akarnak menni, e földre vagy talán másfelé?”

Tehát ezeknek a "szellemi" lényeknek olykor valamiféle járműre is szükségük volt a közlekedéshez.
És ha még ez nem lenne egyértelmű leírása annak, hogy a csillagok között közlekedtek, akkor itt egy másik idézet a könyvből:

"Azt, hogy a dolgok tudását keresve vándorolnak az univerzumon át, azáltal is megismerhettem, hogy egyszer, mikor nagyon messze tűntek fel előttem, és onnan társalogtak velem, azt mondták, hogy éppen akkor gyűltek egybe, és indulóban vannak e földkerekségről a világűrbe."

 De itt még nem érnek véget a hasonlóságok és utalások! Ugyanis egy különös megnyugtató érzésről is beszámol Swedenborg, ami ismételten visszaköszön a mostani idegen beszámolókban.

Ha a találkozás nem telepatikusan és nem szellemi szinten folyt, akkor ezek a lények fizikailag is megjelentek a számára. Ugyanis Swedenborg szerette volna tudni, hogy azért pontosan hogy is néznek ki azok, akikkel társalog. Kívánságára megjelent előtte egy nő és egy férfi. A leírásuk pontosan ugyanolyan, mint az 50-es évektől kezdődő kapcsolattartók (contactees) beszámolóinak földönkívülijei. A leírásban feltűnik a testhezálló ruha is, ami egyáltalán nem volt divat Swedenborg idejében, hogy esetleg onnan kapta volna az ihletet - sőt, a kor divatja a csipkés, fodros ruhák voltak.
Könyvében azt írja: 

„Megjelent egy nő, aki pontosan a mi földünkön élő nőkhöz hasonlított.  Gyönyörű arca volt, de kisebb volt, mint a mi földünk asszonyaié, alakja is vékonyabb, de magassága ugyanaz volt. A férfi alakja vékonyabb volt, mint a mi földünkön élő férfiaké. Szorosan testhezálló, sötétkék ruhát viselt, mindenféle díszek és hajtókák nélkül.". 

Összehasonlításként itt egy modern leírás az 1950-es évekből Howard Menger tollából, de ez a leírás számtalan más esetnél is ugyanilyen: 

"Ott, a csermely melletti sziklán, a leggyönyörűbb nő ült, akit csak rövid életemben láttam. A meleg napfény megcsillant aranyló haján, mely vállára omolva keretezte arcát. Testének valamennyi porcikája finoman megformázva – melyeket kiemelt a leginkább síruhára emlékeztető öltözet áttetsző anyaga… Szinte sugárzott és izzott, ahogyan ott ült a sziklán, én pedig eltűnődtem azon, hogy ez ruházatának szokatlan anyagának köszönthető-e, a fénylő szövetnek, mely nem hasonlított, csak távolról emlékeztetett a nylonra. Az öltözéken nem volt gomb, kapocs vagy illesztés, amennyire meg tudtam ítélni. Nyomát sem láttam sminknek, mely egyébként is szükségtelen lett volna finom, kaméliaszerű bőrének törékeny áttetszőségére…”

Swedenborg lényeinek leírása erősen hajaz a későbbi északi típusú földönkívüliek megjelenésére

Ezután írásában sorolja a többi naprendszerbéli lakókat, pl. a Holdlakók alacsonyak és hosszúkás arcúak, míg másokat szintén emberszerűnek ír le, bár néha abszurdabb környezettel. A Holdlakók nem a tüdejükből beszélnek, mint a többi föld lakosai, hanem a hasukból, és így a levegőt odagyűjtik, azért, mert a Holdat nem veszi körül olyan légkör, mint a többi Földet. Ami igaz is. Majd részletezni kezdi, hogy a test elhagyható, azaz testen kívüli élménye is volt! Szelleme így tudott eljutni a Naprendszeren kívüli bolygókra is, vagy ott találkozni földönkívüliekkel, míg fizikai teste a helyén maradt. Állítása szerint ebben az állapotban nincsenek távolságok és idő, mint a mi fizikai terünkben, hanem a lelkünk állapotától és fejlettségétől függ, hogy hová tudunk eljutni és kikkel tudunk beszélni. Öt Naprendszeren kívüli helyet is meglátogatott más szellemi lények segítségével, de a helyüket nem tudtam pontosan meghatározni. Itt a lakosok vallását, építészetét, és társadalmát beszéli el, valamint e bolygók kinézetét. Olykor gyönyörű tájakat ír le, hogy az ott lakók ligetekben laknak, vagy óriási fák törzseit alakítják át, amiket hídként egybe kötnek. 

Idézzünk egy ilyen leírást: 

"Megmutatkozott előttem egy lakó arról a földről. Valójában nem egy ottani lakó volt, hanem olyan, mint egy közülük. Az arca hasonlított a mi földünk lakóiéra, de az arc alsóbb része fekete volt, de nem szakáll miatt, mert az nem volt neki, hanem a feketeség miatt annak a helyén. Ez a feketeség mindkét oldalra kiterjedt, egészen a fülekig. Az arc felső része sárgás volt, mint a mi földünk azon lakóinak, akik nem teljesen fehérek. Ezek a szellemek még azt is elmondták, hogy ők a földjükön fák gyümölcseit fogyasztják, főként egy bizonyos kerek gyümölcsöt, mely a talajból nő ki, valamint hüvelyes növényeket is. Ott ruhát viselnek, melyet egy fa kérgének rostjaiból készítenek. Ennek olyan állaga van, hogy szőni lehet, és egy bizonyos fajta mézgával össze is ragasztják, mely náluk van." 

Máskor pedig elmondja, hogy a Napjuk kisebb, mint a miénk, de két Holdja is van a bolygónak, vagy hogy egy évük 200 napból áll, egy nap pedig 16 órának felel meg átszámítva. Olyan, mintha különböző exobolygókról hallhatnánk tudósításokat!
 

Képzeletbeli látvány egy exobolygóról

Végkövetkeztetések

A testen kívüli utazás megtalálható mind az ősi indiai védákban, mind a modern földönkívüli beszámolóknál. A védák más rezgéstartományú világokat is leírnak, azaz azt lehet mondani, hogy párhuzamos univerzumokat. Ha a mi fizikai világunkban a Holdon nincs élet, attól még más rezgéstartományú világokban igenis lehetséges. Talán ilyen helyeken "járt" Swedenborg is? Talán a modern földönkívüliek is ilyen helyekről érkeznek hozzánk? Úgy látszik, hogy itt nagyon sok minden összefügg egymással. De talán Swedenborg a mi fizikai világunkban is járhatott "szellemével", ugyanis számtalan idegen jelenlétre utaló jel található a Naprendszerünk bolygóin és holdjain.

Pár anomália a több százból

Összességében hihetünk Emanuel Swedenborg tapasztalatainak, hisz korának egyik nagy tudósa volt, de akár el is utasíthatjuk őket és rámondhatjuk, hogy mindezt csak kitalálta. Azonban ne feledkezzünk meg arról a rengeteg egyezésről, csodás leírásról, amire felhívtam a figyelmet és aligha mondható puszta véletlennek.

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges a 1999. évi LXXVI. tv. 16. § szerint.

A blog posztjai, bejegyzéseinek linkjei megoszthatóak KÖZVETLEN módon.

Annunakik - Az ember teremtése és az Özönvíz a sumer mítoszokban

Az egyik legkorábban feljegyzett teremtésmítosz és Özönvíz legenda a mezopotámiai sumeroknál található meg. Agyagtábláik nagy részletességgel leírják az eseményeket, sokszor időpontokat megadva. Ám mivel ezek kitolódnak több tízezer évre visszamenőleg a történészek pusztán mesének titulálják őket. Nagyon sok szerepet kapnak bennük az Istenek, akik a paleoasztronautika, azaz az ősi űrhajósok hipotézise szerint földönkívüliek lehettek.

Az Istenek hierarchiája és az ember teremtése

A nagyon távoli múltban, amikor az Ég és a Föld összeért, amikor az Ég pihent a Földön, megjelentek az Istenek. Rengetegen voltak és számuk több százra tehető, ha csak az "alap"isteneket számoljuk össze. Ezek az Istenek mondhatni hierarchiát alkottak és sokszor vitatkoztak is egymással. Ők voltak az első Királyok, akik miután "alászálltak az égből" megalapították az első városokat a Földön - egyik központjuk Eridu volt - , majd pedig kormányoztak és törvényeket is alkottak. Az agyagtáblák szerint ez viszont i.e. 30 000 környékén vagy még régebben történt, bőven az ember teremtése előtt!

An vagy Anu volt a pantheon elnöke, minden hatalom legfőbb forrása, az ősatya. Gyermekei voltak Enki és Enlil is, majd ezt tovább folytatva egy kész burjánzó családfát tekinthetünk át és mindenkinek meg volt a maga tennivalója, kötelessége. Az alacsonyabb rangú istenek közé tartoztak az Annunakik. Égi istenek voltak, nevük jelentése "akik alászálltak az Égből." Rájuk mindig együttesen utaltak az írások, akik csoportokban szervezkedtek. Míg más istenek parancsának engedelmeskednek, addig ők is tudnak parancsokat osztogatni náluk alacsonyabb rangúaknak.

Ilyenek voltak például az Igigik. Sorsuk nem volt túl fényes, munkára kötelezték feletteseik. Azonban hamarosan ezt megelégelték és fellázadtak, sztrájkba léptek. Az Istenek tanácskoztak, összegyűltek, míg végül megszületett a döntés: az Igigik munkáját másnak kell elvégeznie! [1]

Ekkor felötlött az, hogy megteremtsék az emberi lényeket, akik majd elvégzik helyettük a munkát. Mivel mindenki egyet értett az istenek véréből, testéből és agyagból megalkották az embereket, akik hasonlítottak rájuk. Az egyik Nippur ősi városában talált agyagtábla így ír:

"Az agyag, az isten és az ember

Össze lesz kötve

Egy egységet hoz létre

Úgyhogy a nap végén

A Test és a Lélek

Ami egy istenben is érlelt

Az a lélek, egy vérrokonság köttetik." [2]

Létrejött az első ember

 Az első ember létrejött az Éden Kertjében - sumerül Edin, de hívják még Dilmunnak is - ami pusztát vagy síkságot jelent, amely más táblák szerint Mezopotámiában, az Eufrátesz és a Tigris-folyó között volt megtalálható.

Az emberek csak az Istenek szolgái voltak, akiket azért teremtették, hogy mindenben teljesítsék kívánságaikat. Kezdetben nem tudták reprodukálni magukat és szaporodni, így egy "módosítást" hajtott rajtuk végre Enki, ám ez testvére, Enlil megkérdezése nélkül történt. Ekkor kezdődött a két testvérpár között a nagy viszály: Enki az emberiséget védelmezte, míg Enlil gyűlölte őket.

Adapa volt az első mitikus király, a hét bölcsek egyike, aki a korábban említett Eridu városában uralkodott. Ez még az Özönvíz előtt történt. A sumer királylista ugyanis ezen esemény szerint osztja kétfelé a királyokat. A történészek a legrégebbieket pusztán fikciónak titulálják, akik soha nem léteztek, míg, akik csak pár ezer éve uralkodtak már létezőek a szemükben. [3]

Az Özönvíz

Egy idő után Enlil idegesítőnek találta az emberiséget így elhatározta, hogy kipusztítsa a fajt. Először éhínséget, majd aszályt zúdít rájuk, de mivel ez kevés áldozatot követelt, ezért kitalálja, hogy Özönvizet küld a Földre. Ezt megbeszélte a többi istennel is, de Enki, az emberek védelmezője elhatározta, hogy megmenti őket. Felkereste Suruppak város uralkodóját; Ziuszudrát - vagy más néven Ut-napistimet - hogy figyelmeztesse a veszélyre. Ez után útmutatásokkal látja el, hogy kérjen segítséget pár embertársától és építsenek egy bárkát, amivel túlélhetik az esőzést. A hajó építésére vonatkozó adatokat jó ideig homály fedte, ám pár évvel ezelőtt végül találtak egy 3700 éves agyagtáblát, ami részletezi az eseményeket, de erről majd később. A bárkát sikerül időben megépíteni, az uralkodó pedig felküldi rá családját, az állatokat és még jó pár embert. Ezután megérkezik az Enlil által küldött esőzés, ami hét napon és hét éjen át tart. Végül elállt az eső, Ziuszudra kitekint a napfényre a hajóból. Birkát és ökröt áldoz az isteneknek, amiért megmenekültek, s végül Enlil Enki védőbeszédének hatására megbocsájt nekik. A király halhatatlanságot kap az istenségtől, majd Dilmun szigetére küldik, amiért megőrizte az állatokat és az emberiség "magját".

Ut-napistim a hajón egy pecséthengeren

Bibliai párhuzamok

Nagy valószínűség szerint a teremtés könyve, azaz a Biblia a sumer szövegekből "táplálkozott". 

Már az hasonló, hogy míg a sumereknél csak az Istenek laktak a Földön, a városokban a teremtések előtt, addig a Bibliában a Nefilimek.

Az Isten megteremti az embert, ám már itt fellelhető, hogy többes számban beszél, azaz nem egy istennek kellett lennie: 

"Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá." [4]

Később még utal rá a teremtés után, hogy nem egyedül van: 

"azt mondta az Úr Isten: Íme, az ember olyanná lett, mint egy közülünk."

Akárcsak Enki, végül módosított a teremtésén: 

"Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő." 

"Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki." 

"Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt."

Természetesen a bibliai Éden Kert alapkövei is az agyagtáblákról valóak és még a keleti helyszín is megegyezik: 

"Az Úristen kertet telepített az Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett." 

Ez a hely talán valóban létezhetett, a Mezopotámiában található folyók, patakok és növényzet az Éden Kertjét idézheti fel.

Fantázia rajz a teremtőkről és az Édenkertről

Miért is teremtették az Annunakik az embereket? Hogy szolgálják az Isteneket és hogy helyettük végezzék el a feladatukat. A Bibliai is ilyet ír: "Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze."

A bibliai Ádám neve pedig az Adapa névből eredeztethető, az őskirály volt az előképe.

Az Özönvizet pedig fölösleges részleteznünk, teljesen egyértelmű hogy ugyanarról a történetről van szó. Fontos megjegyeznünk, hogy Ziuszudra nem azért lett kiválasztva Enki által, mert ő az igazi egyetlen és jó ember - mint a Bibliában Noé -, hanem, hogy túléljék a katasztrófát és fenmaradjon az emberi faj. Ugyanígy igaz az is, hogy Enlil sem azért árasztja el a Földet Vízözönnel, hogy a bűn eltűnjön, hanem mert utálja az embereket.

Paleoasztronautika szempontból

Zecharia Sitchin volt az elsők között, aki részletesen ismertette a sumer mítoszokat és agyagtáblákat a földönkívüli értelmezés szerint. Ha az ősi idegenek szempontjából nézzük a dolgokat, akkor egyértelmű, hogy az idegenek itt éltek egy ideig a Földön és ők is teremtettek bennünket. Ez a teremtés valamiféle genetikai keresztezés lehetett, mert, mint ahogy a szövegek írják, saját vérüket is adták hozzá a már létező elődökhöz, amikből egy másik faj teremtődött. Ezért is hasonlítottak az emberek az Istenekhez, mind kinézetben, mind pedig jellemben. Egyszóval a Homo erectus génjeit módosították, akikből a Homo sapiensek lettek. A szkeptikusok azzal érvelnek, hogy két faj sehogy sem kereszteződhet. Azonban a molekuláris biológusok és a genetikusok már most is megtudják azt csinálni, hogy az állatoknak olyan tulajdonságokat adnak vagy elvesznek, amilyet csak akarnak. Bizonyos gének kiiktathatóak és alakíthatóak különböző módszerekkel. [5] [6] [7] Ha ők előtudják ezt állítani napjainkban, még "kicsiben", akkor egy földönkívüli fajnak sem lehet probléma "nagyban" kivitelezni, még akkor is ha nem kompatibilis a genetikánk, de addig-addig ügyeskednek, hogy lehetővé teszik a kereszteződést és létrejöjjön az új faj.

Az ember teremtése egy genetikai módosítás?

Hogy a Vízözönt hogyan csinálta meg Enlil az jó kérdés, de talán az időjárást manipulálta. A legenda magja mindenképp megalapozott lehetett, ugyanis Mezopotámiában rendszeresen előfordultak árvizek. Sir Leonald Wooley angol régész rábukkant egy vastag folyami üledékrétegre két település törmelékhalma között, melynek kora i.e. 4. évezredre volt tehető. [8] Míg más régészek szerint ez egy 10 000 évvel ezelőtti áradás emléke, ami a jégkorszak vége felé tehető.
Mint említettem pár évvel ezelőtt találtak végre egy agyagtáblát, ami részletezi a bárka építését és kinézetét, amiről eddig fogalmunk sem volt, mert egy tábla sem részletezte azt. Ziuszudra a házából és egyéb anyagokból készíti el a többiek segítségével a bárkát. Nádból, bitumenből és kötelekből alkották meg, ám korán sem szokványos az alakja: kör vagy csészealj alakú és 65 méter volt az átmérője! Belül felosztották, hogy külön-külön legyenek az állatok, az emberek, az élelem. [9]

Míg az Isteneket a mainstream tudomány puszta kitalációnak, természetfeletti erők megszemélyesítésének vélik, addig az agyagtáblák mindig fizikai entitásokként említik őket. Amikor leszállnak az égből a Földre, amikor megalapítják a városokat, amikor megteremtik az embert, amikor egy ideig együtt élnek velük, és amikor a ház fala mögül kikukucskáló Enki megszólítja Ziuszudrát, akkor mindig ott lévő, két lábon, földön járó Isteneknek írják le őket. A természeti erő nem beszélget, nem parancsol az embereknek, és főleg nem teremti meg őket, hogy szolgák legyenek.

Tehát akkor, az Annunakik és a többi isten földönkívüliek voltak? Végül pedig nekik köszönhetjük létezésüket? Reméljük egyszer kiderül az igazság, addig is vagy hiszünk az agyagtábláknak, vagy sem és már csak értelmezés kérdése a dolog.

Források, amik alapján megírtam a bejegyzést:
[1] Stephem Bertham - Handbook to Life in Ancient Mesopotamia
[2] Bill T. Arnold - Readings for the Ancient Near East
[3] http://en.wikipedia.org/wiki/Sumerian_King_List
[4] http://szentiras.hu/SZIT/ter
[5] http://index.hu/tudomany/blog/2008/01/09/vilagito_malacokat_szult_a_fluoreszkalo_/ 
[6] http://en.wikipedia.org/wiki/Gene_gun
[7] http://en.wikipedia.org/wiki/Transgene
[8] http://www.amazon.com/Ur-Chaldees-Sir-Leonard-Woolley/dp/0987675923
[9] http://www.dailymail.co.uk/news/article-2524056/Noahs-Ark-coracle-reeds-bitumen-reveals-Babylonian-text.html

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges a 1999. évi LXXVI. tv. 16. § szerint.

A blog posztjai, bejegyzéseinek linkjei megoszthatóak KÖZVETLEN módon.

A Cargo-kultusz és az ősi idegen technológiák emléke

"Egy fejlett technológiát nem lehet megkülönböztetni a varázslattól." Arthur C. Clarke

Mi is az a Cargo-kultusz? Ez egy néprajzi jelenség, amikor egy technológiailag primitív társadalom kapcsolatba kerül egy technológiailag fejlett társadalommal. A "cargo", mint szó rakományt jelent, a kultusz pedig, hogy egyfajta vallási imádat tárgyává lesznek a rakományok, vagy az azt hozó illetők.

Erre számtalan példa létezik a XIX. és XX. századból: az 1940-es években katonák érkeztek Vanuatura, a Csendes-óceán egyik szigetére. Az állomásozó emberek rakományaikat hol felrakták egy hozzájuk érkező repülőgépre, hol pedig lepakolták, ha éppen nekik hoztak valamit. Mindeközben a sziget bennszülött lakossága folyamatosan figyelte az eseményeket. Mivel a technológiát nem ismerték, így az az elképzelés alakult ki a fejükben, hogy ezek a repülő szerkezetek kapcsolatban vannak az Istenekkel, mert élelmet, ruhákat és egyéb szükséges tárgyakat hoznak magukkal, sőt, maguk a fehér emberek is valamiféle istenségek lehetnek, vagy legalábbis összeköttetésben vannak velük. Így hát elkezdték leutánozni őket és vallási ceremóniákat kezdtek el gyakorolni annak fényében, hogy ezért majd hamarosan ők is megkapják jutalmukat az Istenektől. Hihetetlen dolgok mentek végbe: a sziget primitív lakói lemásoltak szinte mindent, amit csak láttak a fehér ember körül. Ilyenek voltak például a zászlók, a fegyverek, az antennák, a repülőgép és annak kifutópályájának leutánozása, de még az U.S.A. felirat is. Ezeket fából, gyékényből és egyéb növényekből készítették el, de ettől függetlenül természetesen nem értették a technológiát, ugyanis a puskadurranásra is azt hitték, hogy valamiféle varázslat.

A repülőgép leutánozása

Akadnak más példák is. 1871-ben az orosz Mikluho Maklaj kutató az Új-Guineai Banguban kötött ki. A sziget lakói istenként kezdték el tisztelni őt és hajóját, a férfi hiába mondta, hogy csupán Oroszországból érkezett. Sőt, nevet is adtak neki, ami Tamu Anut néven vált később ismerté és a későbbi években odaérkező modern emberek is hallottak a történetről. A törzs még akkor is várta az orosz visszatérését, mert hittek abban, hogy istenük majd a jövőben újra meglátogatja őket.

Az egyik legismertebb eset John Frum kultusza, ami Vanuatuban, Tanna szigetén alakult ki a világháború idején. Az oda érkező expedíciók azt találták, hogy a sziget lakosai egy olyan embert imádnak, aki a leírás szerint amerikai és számtalan rakományt adott nekik ajándékba. Bizonyos helyszíneken megtalálták a keresztény vallás szimbolikáit is, amit a lakosok vettek át a férfitól. Akkora kihatással volt rájuk, hogy kultusza mind a mai napig tart.

Ajándék az "Istenektől"

A kora századbéli események közül kiemelkedő Hernando Cortez (1485-1547) és Francisco Pizzaro (1478-1541) konkvisztádorok esetei, akiket Istenként tiszteltek az akkori aztékok és inkák, amint meglátták közeledő hajóikat. Nagy balszerencséjükre az érkezésük akkor történt, amikor Quetzalcoatl és Viracocha istenek visszatérését várták ezek a mezo-amerikai népek, és ezt a két spanyol személyében látták meg. Mindkét civilizációnak ez lett a végzete és kegyetlenül kiirtották őket. Az érdekesség az, hogy a két ősi istenség az égből szállt alá, tanították az embereket és megígérték, hogy egyszer majd visszatérnek. Tehát kellett, hogy ezek az Istenek fizikailag tényleg létezzenek, de vajon kiket takar személyük?

Itt jönnek képbe a földönkívüliek, akik talán a régmúltban meglátogatták a Földet. Az ősi civilizációk természetesen istenekként tisztelhették őket, mert nem értették meg technológiájukat, hasonlóan a XX. századi modernizációtól elmaradt törzsekhez, akik a fejlettebb fehér embert tisztelték. Ha a cargo-kultusz a mai modern időkben megtörténhetett, akkor vajon miért ne történhetett volna meg a régmúltban is?

Vajon ezek az Istenek hogy nézhettek ki? Számtalan leírás és ábrázolás maradt róluk, amik igencsak érdekesek és mintha valami technológiára utalna leírásuk, ruházatuk és járműveik. Val Camonica az egyik legnagyobb völgy a Közép-Alpokban, mintegy 90 km hosszú. Valószínűleg már 15 ezer évvel ezelőtt is lakott volt  és mintegy 300 000 sziklarajzot, azaz petroglifát találtak itt. Az egyik leghíresebb két alakot ábrázol, kezükben ismeretlen eredetű tárgyakkal és fejükön olyan sugárzó "búra" van, mintha valamiféle szkafander lenne rajtuk. A testtartásuk is érdekes, mintha nem is állnának, hanem behajlított térdükkel lebegnének.

Furcsa sziklarajzok

Rengeteg megemlékezést olvashatunk a több ezer éves indiai iratokban. Rama istenségnek volt egy repülő szekere, amire egyszerre több ember is felfért. A repülést madarakkal ábrázolták és itt fontos megjegyeznünk, hogy a XX. században a bennszülött törzsek azt hitték a repülőgépekre, hogy óriási madarak.

A repülő szerkezet, ami utasokat szállít

A hinduk ezeket a "gépeket" Vimánáknak hívták és nagyon sokféle leírás található róluk, de egyetértenek abban, hogy ezek bizony repültek. Egyesek egy személyesek, mások több emelet magasak, de írnak égben lebegő városokról és anyahajókról is. Mayasura ősi királynak tizenkét könyök kerületű és négykerekű vimánája volt. Számtalan példát lehetne írni, mert a szent iratok tele vannak velük és többnyire égből érkező istenségekhez kötik őket. Bizonyos ábrázolásokon megfigyelhető, hogy nem a sima, földön használatos szekerek eltorzításáról és felcicomázásáról van szó, mert jól látszik a talajon és az égen használatos jármű is. Vajon ezek egy technológia emlékezetei?

Repülő vimana az égen

Más ősi kultúrákból is ismertek repülő szerkezetek ábrázolásai, holott állítólag ezek a népek nem rendelkeztek ezzel a tudással és technológiával. De akkor vajon hol látták ezeket a járműveket és kik használták őket? Csak nem az Istenek? Dél-Amerikából származnak azok az aranyozott tárgyak, amik i.e. 500 és 800 között készültek és meglepően hasonlítanak a modern repülőgépekre. Aerodinamikailag tökéletesek és repültek, ugyanis tervezőmérnökök elkészítették méretarányos modelljüket. Erről többet itt olvashattok, már írtam róla: - LINK -

Szintén modern hatása van egy másik aranyozott tárgynak, ami egy jet pack szerű technológiát ábrázol. A jet pack egy "rakétaöv", amit az ember a hátára erősíthet és a fúvókákon kiszabaduló gázok hatására felemelkedik a levegőbe. Ez a fajta koncepció már az 1920-as évek sci-fijeiben is szerepelt, de valósággá csak az 1960-as években vált. Vagy már korábban is létezett hasonló szerkezet? Az összehasonlítás magáért beszél!

Jet pack

A földönkívüliek többfélék is lehetnek. Talán egyeseknek megfelelő volt a földi környezet és levegő is, így nem kellett semmiféle védőruházatot hordaniuk az itt tartózkodásuk során. De lehettek olyanok is, akiknek viszont szükségük volt ilyesmire és csak így találkozhattak az emberekkel. Búvárruhához vagy űrhajós szkafanderhez hasonlító szobrocskákat Amerikában, Oroszországban, Japánban és Kínában is találtak. Nincs rá utalás, hogy ezek valamiféle egyszerű, hagyományos rituális öltözékek vagy maskarák lettek volna, mert ilyenekről nem tudunk, pedig ismertek a különböző törzsek és népek változatos ruházatai.

Megdöbbentő hasonlóság

Búvár- vagy űrhajósruha, esetleg valami más?

El Baúl egy régészeti lelőhely a Guetamalában. Városok, obszidián műhelyek, szobrok és sztélék találhatóak itt. Az egyik ilyen sztélén két alak látható: az egyikük a földön fekszik, mintha épp legyőzték volna, míg a másik büszkén áll. Ez utóbbinak igen érdekes a ruházata, ugyanis olyan, mintha bokszkesztyűt, sisakot és ahoz tartozó tartályt viselne a hátán, amit egy cső kapcsol össze. Ez vajon milyen öltözék lehet??

Tüzet okádó sisakos lény, csővel és tartállyal a hátán

A következő olmék szobrocska igen sokat vitatott. A hivatalos történészek úgy vélik, hogy valamiféle papi ruha ábrázolása lehetett, ám teljesen érthetetlen a hátán lévő szárnyszerű részlet, ugyanis még csak hasonló öltözéket sem találtak sehol ebben a kultúrában és máshol sem. Ugyanígy szóba hozhatjuk Bep-Kororoti legendáját, aki meglátogatta a kayapo indián népet furcsa ruházatában és végül visszatért nagy füst és tűz közepette az égbe. Ezt a bizonyos ruhát lemásolták az indiánok és azóta is ceremóniákra veszik fel. A ruha hasonlít egy szkafanderhez és erről is írtam már itt: -LINK-

Mi lehet a hátán?

Ugorjunk egy másik helyszínre, mégpedig Bolíviába. A Samaipata nevű falucska mellett található az El Fuerte-hegy, amin két nyílegyenes egymással párhuzamos barázda fut végig a hegy aljától a tetejéig és olyan, mint egy ég felé irányuló rámpa. A mainstream történészek nem tudják mire is használták, csak a sablonos ősi kultuszhelyet adták meg magyarázatul. Az ősi idegenek hívei viszont rámutatnak arra, hogy nagyon hasonlít arra, amikor a XX. században a törzsek leutánozták a repülőgépek kifutópályáját. Talán ez is az lenne, csak éppen több ezer évvel ezelőttről? Talán a rámpán lőtték ki a repülő szerkezetet az ég felé?

Repülőgép kifutópálya a XX.századból...

...és a múltból.

Az istenekről minden ősi nép megemlékezett. Legtöbbjük az égből szállt alá és oda is tért vissza, miután megalapították a kultúrákat, tanították az embereket és olykor feladatokat osztottak nekik, vagy egyszerűen csak találkoztak velük. Ezen Istenek technológiájáról is szó esik, mint ahogy említettem már a hindu mitológiánál. A Bibliában Ezékiel olyan repülő szerkezetet ír le, amit a NASA-nál dolgozó Josef Blumrich kielemzett és kiderült, hogy egy többpropelleres felderítő repülőhajóról van szó. A kínai istenek fémsárkányokon utaztak, a sumerek is különböző repülő alkalmatosságokat használtak. Joggal kérdezhetnénk, hogy a mindenható lényeknek mi szükségük van járművekre? Rengeteg istennek olyan fegyverei vannak, mintha csak a XX. századból szedték volna össze őket: könnygáz, elektromosság, rakétaszerű nyilak, kinetikus erősítő váz és még sorolhatnám, ráadásul nem is mindegyik lényt vélték örök életűnek, sőt, halandóak voltak. Meglepően hasonlóak ezek a megemlékezések a modern cargo-kultusz találkozásokra.

  Ha ezeknek semmi alapja nem lenne, akkor ugyan miért is sulykolták ezt az őseink? Nehéz életük lehetett azokban az időkben és jobb dolguk is volt annál, minthogy a tűz körül fölöslegesen találjanak ki olyan történeteket, amik nem is igazak és a mi modern szemünkkel technológiának tűnjenek. Minden mítosznak és legendának van valóságmagva, ezt már számtalanszor bebizonyult a történelem folyamán. Ez egy igazán komplex téma, de a cél az volt, hogy egy pár példát mutassak arra - a teljesség igénye nélkül - , hogy talán a cargo-kultusz már több ezer évvel ezelőtt "elkezdődött" és emlékük megmaradt a jövő számára...

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges a 1999. évi LXXVI. tv. 16. § szerint.

A blog posztjai, bejegyzéseinek linkjei megoszthatóak KÖZVETLEN módon.