Aztlan - az azték nép ősi hazája

Az aztékok egy etnikai csoport volt Mexikóban, akik a 14.-16. században uralták a környéket. A Nahuatl nyelvet beszélték és nevük jelentése "emberek Aztlanról" vagy "akik Aztlanról származnak". Ez egy állítólagos mitológiai hely volt, ahonnan az ősök érkeztek majd telepedtek le Amerikába, Mexikó környékén. Aztlánt számos etnográfiai forrásban megemlítik és minden ilyen etnográfiai munka, különböző listákról ír, azok is különböző törzsi csoportokról, akik részt vettek eme ősi helyről a közép-Mexikóba történő vándorlás során. A mexika törzset, amelyik megalapította a híres Tenochititlan-t, azaz az azték fővárost, mindegyik ilyen iratban megemlítik. Valószínűleg a szigethez csatlakozott több csatorna, mesterséges úszó szigetecske is. Korunk tudósai úgy gondolják, hogy a főváros a Texcoco tó egyik kis szigetén terült el kb.1519 körül. Mára a tó nagy része eltűnt, lecsapolták és csak pár mocsaras rész, vízelvezető csatorna veszi körül.

Az állítólagos elhelyezkedése a tónak, valamint Tenochititlan elhelyezkedése (katt a nagyobb felbontásért)

A legendás hely leírása és története

 Egy nahuatl legenda szerint 7 törzs élt Chicomoztoc-ban - ez szintén egy ismeretlen mitikus hely -, vagyis ott, "ahol számos barlang van". Minden barlang egy-egy törzset szimbolizált; a Xochimilca, Tlahuica, Acolhua, Tlaxcalan, Tepaneca, Chalca és a Mexika törzseket. Mivel nyelveik eredete közös volt, ezért ezeket a törzseket együtt "Nahuatlaca"-nek nevezték. Később elhagyták a barlangokat és Aztlanhoz, vagy más néven Aztatlanhoz közel telepedtek le.  

Chicomoztoc ábrázolása, a hét barlang hét törzsével

Cristobal del Castillo megemlíti a "Fragmentos de la Obra General Sobre Historia de los Mexicanos" című könyvében, hogy az Aztlan szigete körül lévő tavat a Hold tavának nevezik, azaz Metztliapan-nak.

Különböző fennmaradt kódexek számolnak be a helyről. Az iratokban ellentmondásokat is találhatunk. Egyes leírások paradicsomi helyként jellemzik, míg mások - köztük az Aubin kódex - úgy írják le mint, ahol az aztékok az elit réteg, azaz az Azteca Chicomoztoca zsarnoksága alatt éltek. Mindenesetre egy idő után a nép papjuk vezetésével elmenekült hajókkal, és útjuk során istenségük, Huitzilopochtli megtiltotta nekik, hogy "azteca"-nak nevezzék magukat. Parancsa szerint népüket ezentúl "mexica" néven nevezzék, mert hamarosan Mexikó körzetében fognak letelepedni útjuk végeztével. 

(Irónikus módon 19. századi tudósok - kiváltképp Alexander von Humboldt és William H. Prescott - nevezték el ezt a népet aztéknak. Humboldt javasolta, hogy különítsék el a "modern" és a "honfoglalás kori" embereket, amit igen sok szakmabéli támogatott.)

A folytatásban az olvasható, hogy a dél felé tartó vándorlás Krisztus után 1064. május 24.-én vette kezdetét. 1064 egy vulkán kitörés időpontja is, ami az Arizónában lévő Sunset kráternél történt, és május 24.-e a kezdete az azték Nap évnek, így valamiképp kapcsolat is lehet a két esemény között. A menekülők végül a cikk elején is említett Tenochtitlán-ban telepedtek le. Az érdekesség az, hogy Aztlán kisebb jelentőségű az azték legendákban, mint a Tenochtitlán-ba való vándorlás maga.

Mind a hét csoport (akik elhagyták a barlangokat és Aztlant), alapított egy-egy városállamot közép Mexikóban, amiknek a neve Tepaneca és Matlatzinca volt. Ezek a városállamok a közép-Amerika időszámításnak a késői poszt-klasszikus periódusa alatt alakultak ki, azaz kb. 1300-1521 környékén.

Utoljára a Mexica törzs vándorolt ki a szigetről. Amikor megérkeztek jelenlegi hazájukba, a Mexikó-völgybe, már az összes helyet elfoglalták a korábban beözönlő, előző hullámban érkező népek, és így arra kényszerültek (a mexica törzs tagjai), hogy a Texcoco tó partján szoroskodjanak, ugyanis kicsi volt a terület.

A boturini kódex egy ábrázolása Aztlanról, és annak elhagyásáról

Valós vagy kitalált hely?

Sokan úgy gondolják, hogy ez a hely soha nem létezett, pusztán a mitológia része. Ám akadnak olyanok is, akik próbálták elhelyezni, hogy hol is terülhetett el.

Általában vagy észak-nyugat Mexikóba, vagy észak Amerika dél-nyugati részére helyezik a hivatalos történészek. Diego Duran szerzetes (1537-1588), aki feljegyezte az aztékok történelmét, megpróbálta megtalálni Aztlant, bár a pontos helyet neki sem sikerült felfedeznie. 

1887-ben Alfredo Chavero antropológus úgy gondolta, hogy Aztlan nem más, mint Nayarit, ami a Csendes óceán partján található. Ezt vitatták a korabeli tudósok, de volt aki elfogadta ezt az elméletet is.

Eduardo Matos Moctezuma mexikói régész úgy vélte, hogy a hely valahol a mostani államok, Guanajuato, Jalisco és Michoacán környékén volt. Tanulmányozta a spanyol hódítók által írt jegyzeteket és szerinte a Cerro del Culiacan vulkanikus hegy közeléből menekülhettek el az aztékok ősei, aminek a közelében még egy tó is található. 

Az alternatív nézetek szerint nem erről van szó, hanem hogy a hely megfeleltethető Atlantisszal, az elsüllyedt birodalommal, vagy legalábbis valahol az óceánon terülhetett el. Az Aztlan és Atlantisz nevek olyannyira hasonlítanak egymásra, hogy közös gyökereket feltételeznek. Hasonlóan valamilyen katasztrófa és belső viszály vetett véget mindkettőnek, így talán ugyanarról a helyről beszélhetünk. Szóba került ugye a Sunset vulkán kitörése és a dátumok egyezése, ám ez a kráter teljesen máshol helyezkedik el, mint ahová gondolják a maják korabeli településeit, ugyanis nincs ott sem tó, sem víz, sem pedig városok nyomai, mint ahogy a fennmaradt szövegekben olvasható. Lehet, hogy egy másik vulkán kitörése okolható a menekülés miatt? Ha valamikor a régmúltban tényleg történt egy óriási katasztrófa a Földön - amire minden ősi nép megemlékezik -, akkor joggal feltételezhető az, hogy egyszerre több vulkán is kitört és megemelkedett a vízszint is. Egy meteor becsapódása előidézheti mindkét természeti katasztrófát. Mivel a hagyományok beszámolnak az égből hulló kövekről, ez a feltételezés nem is hangzik olyan meredeken.

 A túlélők hajóikkal több irányban is szétözönlöttek a világ minden tája felé, így egy csoportjuk megérkezhetett Amerika, Mexikó területére is. Ráadásul a különböző népek istenségei, bizonyos ábrázolásai és reliefjei is hasonlítanak egymásra. Az aztékok lépcsős templomai és piramisai szinte megegyeznek a sumerek zikkurat lépcsős építményeivel, valamint az egyiptomi Dzsószer fáraó lépcsős piramisával. Ezek az egyezések egy közös őskultúrára utalnak.

Egy fizikai bizonyíték örök elvesztése

A régészek nem fogadják el bizonyítéknak a legendákat és mítoszokat, legtöbbjük úgy vélekedik róla, hogy csak mese, kitaláció vagy szimplán nem szabad szó szerint értelmezni. Számukra csak a fizikai bizonyíték létezik: a térképek, a csontvázak, az edények, a megtapintható reliefek.

Teoberto Maler (1842-1917) is az ilyen emberek közé tartozott és nem foglalkozott eltűnt civilizációk meséivel. Német származású családtól származott és 21 évesen Bécsbe költözött. Világéletében foglalkoztatta a mezoamerikai kultúra, Mexikóban szolgált katonaként, majd később megszerezte magának az állampolgárságot is. Az ő idejében még kevésbé voltak feltárva a romok a dzsungelben ezért elhatározta, hogy felkeresi a legfontosabb helyeket és részletesen dokumentálni fogja őket. Fotósnak állt és felkereste Chunlimónt, Palenquét, Tikalt és Mitrát, hogy fotózza és felfedezze őket. Még a helyi indiánokat is felbérelte, hogy macsétájukkal tisztítsák meg a környéket a burjánzó növényzettől. Később Párizsba kellett utaznia, de ekkor is folyamatosan képezte magát és rengeteg könyvet olvasott a témában. Hamarosan kisebb vagyont örökölt, amiből újra visszatért Amerikába és letelepedett Yucatánban. Elődeinél részletesebben feltárt rengeteg helyet és könyveket is publikált róluk. Fotóit múzeumok vásárolták meg.

Teoberto Maler

A XX. század korai éveiben foglalkozott részletesen Tikallal, az egyik legfontosabb várossal. Számtalan frízt - ami az építészetben a klasszikus oszloprendek és párkányzatok egyik része - fotózott le, amiket domborművek díszítették. Egyszer azonban olyan ábrázolást talált, ami romba döntötte az eltűnt civilizációkhoz viszonyuló szkepticizmusát. A lelet eredetileg egy hosszú fríz része volt, ami egy Akropoliszon húzódott végig és a maják történelmének pillanatait örökítette meg. A fríz elején egy megdöbbentő ábrázolás volt látható: egy óriási áradást és vulkánkitörést örökítettek meg. A kép bal sarkában az látszódik, amint egy lépcsős piramis összeomlik, míg az előtérben egy hosszú, világos hajú férfi fuldoklik a vízben. Előtte egy csónakban evező ember menekül el a helyszínről. Akkoriban a leletek még átszállíthatóak voltak más országokba, így Maler leválasztotta ezt a részletet az épületről és Ausztriába szállíttatta. Ott kiállították megannyi lelettel együtt a Vöelkerkunde Múzeumba és 1945-ig megtekinthető volt. Ám a második világháború vége közbeszólt: ebben az évben ugyanis a szovjet csapatok kifosztották Bécset, s vele együtt a múzeumot. Számtalan más lelettel együtt a relief örökre eltűnt és talán már nem is létezik. Egyedül Maler rajzai maradtak meg és sejtetik, hogy mennyire egyértelmű utalás volt a jelenet a katasztrófára. Így tehát egy rendkívülien fontos kézzelfogható bizonyíték veszett oda az Aztlan, Atlantisz hívők pechjére.

A híres relief, mely örökre eltűnt

Az ősök eredeti hazája

Létezett-e valaha Aztlan? Vagy tényleg csak kitaláció volna, mint ahogy a többi nép is kitalált magának egy olyan helyet, ahonnan aztán egy katasztrófa miatt elmenekülnek? Ezek a kultúrák miért egyeznek meg egymással annyira minden téren? 

Míg a "hivatalos" régészek a véletlen szót rebesgetik, addig az alternatív nézeteket képviselő kutatók kitartanak az mellett, hogy ezek nem alaptalan mesék, hanem történelmünk elveszett részének kollektív ősemlékezete.

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges a 1999. évi LXXVI. tv. 16. § szerint.

A blog posztjai, bejegyzéseinek linkjei megoszthatóak KÖZVETLEN módon.

Nuada, a robotkezű király

Az ír mitológiában feltűnik egy furcsa alak, aki igencsak fontos szerepet töltött be az írek történelme során, és volt egy sajátos testi jellege is: egyik karja művégtag volt.

Mielőtt belekezdenék a Nuada Airgetlám királynak és történetének bemutatásába, fontos tisztáznunk pár kifejezést, hogy érthetőbb legyen a történet és rámutasson atlantiszi vagy épp földönkívüli voltára.

Hódítások Könyve - azaz a Lebor Gabála Érenn

Ez a kelták "Bibliája", ami az Ír-sziget benépesítését beszéli el. Valószínűleg az i.e. 600 előtti népek érkezésére utal, akik több különböző hullámban érkeztek meg a szigetre. Ez elég széles időintervallum is lehet i.e. 4000-től kezdődően egészen i.e.1000-ig bezárólag. A történészek persze tudomást sem akarnak szerezni róla, mondván, hogy csak legenda az egész. Ám a könyv szinte kronológiai sorrendben, teljesen hitelesen adja elő a történteket. Azzal kezdődik, hogy Isten megteremti a világot és az első ember párt, akiknek utódait egészen Noéig vezeti. Noé fiának lányát Cessairnak nevezik és az első népet róla nevezték el. Hat népről esik szó benne és mindegyikük érkezése időben felénk halad: Cessair népe, Partholónok népe, a Nemedek, Fir Bolgok, Danu istennő népe és végül Mil fiai.

Ezek a népek hol az Özönvízt éltek túl, hol különböző szigeteken kötöttek ki, hol pedig egymástól próbálták megszerezni a területeket és egymással álltak ellentétben. Ők emelték a szigeten a különböző megalithokat és menhíreket, majd a történelem számára ismert ír lakók tőlük vették át ezt a szokást.

A Lebor Gabála Érenn egy oldala

Dannu Istennő Népe - azaz a Tuatha Dé Danann

 Írország ötödik meghódítói voltak, akik a legenda szerint az égből érkeztek. Az írások kiemelik: egyes lakosok nem közönséges halandók voltak, hanem istenségek, természetfeletti népek, mágusok és tündérek voltak, majd belőlük származtak a hősök és a nagy királyok is. A nép okkult tudásra és különleges képességekre tett szert annak idején. A tudást és a druida hitet is ők hozták el az akkori lakosságnak. Azonban a lakosság egy része, már a korábban, előttük betelepült Fir Bolgokból állt, akik nem adták át a területeket, így megkezdődött egy csata, amiben a szóban forgó Nuada is részt vett.

Most hogy ezt tisztáztuk a következő történet kerekedhet ki a ránk maradt iratokból: volt egyszer egy civilizáció, ami mára teljesen ismeretlen a történészek számára. Vagyis ismerős lehetne, ha komolyan vennék a mítoszokat. Az elsüllyedt civilizáció képe megtalálható szinte az összes nép őstörténetében, legendáiban. Ennek közös vonása, hogy volt egyszer egy sziget, ami nagy árvíz és kőből hulló kövek következtében, egy nagy katasztrófa során elpusztult. A sziget lakosai, a túlélők különböző pontokra szétszóródtak a világban és találkoztak a "fejletlenebb" népekkel. Ezek közül több nép Írországra menekült.

Tehát Nuada, vagy más néven Nuadu, a legendás Dannu istennő népének volt az első királya. Sosem ismerte meg szülei valódi kilétét, de egyesek szerint Dagda, a mindenható főisten gyermeke volt.

Egy másik rokona szintén egy istenség, méghozzá Nodens, a gyógyítás és tengerek istene. Uralkodási ideje bizonytalan, bizonyos iratok szerint Kr.e. 1890-1870-ig vagy Kr.e. 1470-1447-ig uralkodott. A történet szerint megérkezik a népével Írországba és szerettek volna békében élni az ott élő Fir Bolgokkal, és arra kérik az ő királyukat, hogy adja át a területek felét. Ezt a nép nem fogadja el és kitör a harc a két fél között. Az első csatában Nuada azonban elveszti egyik karját a bajnok Sreng által. A két fél továbbra sem egyezik ki egymással, így napokig tart a harc. Végül nagy nehézségek közepette Nuada népe megnyeri a harcot és békét kötnek egymással: a Borgok megtarthatják a területek egyötödét.

Nuada a csatában, még az ép karjával

A hagyományok szerint egy királynak tökéletesnek kell lennie testileg és fizikailag, ám Nuada karja hiányzott és új királyt kellett választania a népnek. A kiválasztott Bres lett, így Nuada elvesztette uralkodói jogosultságát. Bres  híres volt szépségéről és értelméről, de legalább ennyire gonosszá is vált királysága idején, ugyanis a környező népekkel kegyetlenül bánt. Az istenek népe egy darabig tétlenül tűrte az eseményeket, ám végül megbeszélést tartottak. Dian Chect, aki kovácsisten és orvos volt, segített Nuadának: létrehozott egy "ezüstkart", amit a levágott helyére tett és viselője mozgatta,  használni tudta. Innentől kezdve a királyt az Airgetlám jelzővel illették, ami annyit jelent Ezüstkarú. Dian fia, azaz Miach is segített és tökéletesítette a kart: húst és vért is adott hozzá. Miután Nuada karja tökéletes lett, újra ő lett a király és a zsarnok Brest elűzték a trónról. Nuada még sok évig uralkodott és a későbbi események folytán halt meg. De az már egy másik történet...

Nuada egy acél-mechanikus kezet kapott

A történetre atlantiszi vagy paleoasztronautika értelemben is tekinthetünk. Az atlantisziak fejlettebbek voltak az ókori társadalmaknál és nagy mágusoknak tartották őket. Ugyanez igaz Dannu istennő népére és a többi, szigetről kivándorló népre is. A fejletlenebb ókoriak isteneknek és tanítómestereknek is tekinthették ezeket a népeket. Egy közülük készítette el a mesterséges végtagot óriási tudása révén. Ha földönkívüli elméletként értelmezzük a mítoszt, akkor Dian Chect istenség valószínűleg egy nagyon okos földönkívüli tudós lehetett, aki megalkotta a Nuada számára az acélkart. Az acél igen kemény, egyben rugalmas is és korróziómentes. Ám, mint a legenda hozzáteszi, valamilyen módon húst és vért is adtak hozzá, ezekkel együtt tökéletesen használta karját a király. Itt juthat eszünkbe a transzhumanizmus, ami jelenleg csak egy mozgalom, de az emberiség szempontjából a jövő is lehet. A mozgalom hívei a biotechnikában és a technológiában látják a megoldást a különböző betegségek és a megöregedés legyőzésére. Eszerint testünk átalakul, részben gépek leszünk, amivé sokkal erősebbé válhatunk. Nem fognak majd rajtunk úgy a betegségek, a gyengék erőssé válhatnak és a hiányzó végtagokat - kezeket és lábakat - pótolhatjuk kibernetikus úton is. Ez az eszme szinte ugyanazt írja le, amit Nuada karján véghezvittek a legenda szerint - csak éppen a gyakorlatban, amire mi még nem vagyunk képesek. Kezdetleges művégtagokat már bevezetett és használ ugyan az orvostudomány (ne feledjük: Dian Chect orvosistenség is volt!), de még fejlesztésre szorulnak. Eme összehasonlításból az emberben felötlik az a gondolat, hogy Nuada király "robotkarja" talán egyszer tényleg létezett...

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges.

Az írások sajátok, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.

Piri Reis térképe

1513-ban egy török tengernagy és kiváló térképész, Piri Reis (Hadji Muhiddin Piri Ibn Hadji Mehmed, 1465–1554/1555) az Újvilágot is ábrázoló világtérképet szerkesztett. 

Muhiddin Piri a Dardanellák európai partján, Geliboluban született valamikor 1465 és 1470 között.  Fiatalon elszegődött nagybátyjának, Kemal Reisnek, a szultán admirálisának hajójára. A kalandos tanulóévek alatt útjairól feljegyzéseket és rajzokat készített, leírta a megtett távolságokat, a kikötők jellemzőit, közben pedig megtanult görögül, olaszul, spanyolul és portugálul. 1526-ban hajózási könyvet állított össze, amely 215 kisebb térképen kívül egyebek mellett addigi élettörténetét is tartalmazta. 1528-ban készítette el második világtérképét. A szultán szolgálatában több hajós ütközetben is részt vett, egyre magasabb rangot elérve.1553-ban a Perzsa-öböl bejáratánál lévő Hormuz-szigetről kísérelte meg elűzni a portugálokat, ám visszavonulót fújt, amikor az ellenség felmentő hajóhada megérkezett. Az ütközet elkerülése miatt később halálra ítélték, amit 1554-ben Egyiptomban végre is hajtottak.

Piri Reis

Az Újvilágot ábrázoló térképről csak az Atlanti-óceánt ábrázoló része maradt fenn. A világtérképen olvasható magyarázat szerint Piri Reis több művet használt forrásként: nyolc Ptolemaiosz-térképet, négy korabeli portugál térképet, egy Dél-Ázsiát ábrázoló arab térképet (Caferiye) és egy Kolumbusz által készített Újvilág-térképet, amelyre a mai napig nem bukkantak rá.

A vázolt terület nagysága és a korabeli világtérképek vizsgálata alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy Piri Reis atlasza eredetileg valószínűleg négy szelvényből állt.

Reis világtérképének feltételezett darabjai

A térképre, a kétségtelenül izgalmas leletre, a Topkapi palota Oszmán Birodalmi Irattárában dolgozó kutatók 1929-ben bukkantak, miközben múzeummá alakították át. A mappa, amely azóta számtalan találgatásnak szolgált alapul, az Oszmán Birodalomban, a XVI. század elején készült, 1513-ban. A felfedezésről Paul Kahle német orientalista adott hírt először 1931-ben, Hollandiában, az orientalisták 18. kongresszusán. Ám utána csönd következett. Az 1950-es években a térképet a világ legnagyobb földrajztudósai - köztük Charles Hapgood, Arlington Mallery, Walther, D. Lineham - is megvizsgálták. Először is a térképről és érdekességeiről:

 
A 65×90 cm nagyságú, őz- vagy gazellabőrre festett térkép Közép- és Dél-Amerikát, az Ibériai-félszigetet és Afrika nyugati részét ábrázolja, s egyes elméletek szerint az Antarktisz partvonala is megjelenik a térképen. Viszont Amerika partjai az ázsiai partokat mutatják, abból az időből, amikor a tenger vízszintje 90 méterrel alacsonyabb volt! A térkép még számos érdekességet tartalmaz: különböző ábrákat, rajzokat és szöveges kiegészítéseket, ismereteket állatokról, ásványkincsek lelőhelyiről, valamint elsőként mutat be Közép- és Dél-Amerika partjain olyan szigeteket és helyeket, amelyeket addig csak felületesen ismertek. A térképen igen pontosak a szélesség és a hosszúság méretei - Afrika és Dél-Amerika közt. A pontosságra jellemző, hogy Afrika és Brazília közötti távolság meglehetősen pontos, annak ellenére, hogy Piri Reisz soha nem járt ezeken a területeken. Továbbá az ő idejében még nem léteztek olyan műszerek, amivel a hajósok bemérhették volna a hosszúságot. A XVI. században, amikor a térkép készült, becslések szerint jelölték a földrajzi hosszúságot. Amikor Kolumbusz először hajózott az Újvilágba, egyszer sem mérte be a földrajzi hosszúságot, s a földrajzi szélességet is csak háromszor kísérelte meg és mindannyiszor tévedett. Csak kétszáz évvel később állapították meg pontosan a két földrész közötti földrajzi hosszúságkülönbséget.

Az ominózus térkép

És most jöjjön a térkép leghihetetlenebb részlete: ábrázolja az Antarktiszt, amit elméletileg csak 300 évvel később fedeztek fel, ráadásul azt az állapotát, amikor még nem borította jég! Térjünk vissza a kutatásokhoz: 1956-ban egy török tengerésztiszt másolatot ajándékozott az amerikai haditengerészet washingtoni Térképészeti Hivatalának.

1958-ban világossá vált, hogy a térképet olyan rendkívüli pontosság jellemzi, amit a modern tudomány és technika csak a légifényképezés bevezetésével ért el.
A másik bomba akkor robbant, amikor kiderült: a térkép ennek ellenére több helyen „hibás”, a valóságtól eltér. Például az Antarktisz egyik csücske összeér a dél-amerikai Tűzfölddel: Piri Reis egy földnyelvet rajzolt oda; ahol ma tenger hullámzik. És több antarktiszi parti ponton szárazföldet ábrázol ott, ahol ma másfél kilométeres jégtakaró található. Tévedésről van szó tehát? Nem – és ez az igazi szenzáció! A geológusok földtörténeti és egyéb adatok összevetése után kijelentették: a térkép a valóságot ábrázolja – de nem az 1513-as, hanem a 9000-11 000 évvel ezelőtti valóságot! A térkép ezen részének forrása akkoriban készülhetett, amikor egy átmeneti globális felmelegedés során a jégtakaró felolvadt, legalábbis az akkori körülményeket ábrázolja. Az 1949-es brit-svéd-norvég expedíció méréseinek eredményei alátámasztották, hogy a Piri reisz térképén ábrázolt partvonal azonos az Antarktisz jégtakaró alatti partvonalával.

Egyesek úgy gondolták, hogy a térképnek vetülete van. Ezért láthatók észak-déli irányban a Mexikói-öböl és annak szigetei, és ezért olyan nyújtott a dél-amerikai kontinens. Magyarázatként egy érdekes kísérletet említ, melynek során egy rácsos sablon segítségével a térképet egy üres földgömbre másolták át, majd az eredményt aprólékosan összevetették a mesterséges holdak Földről készült felvételeivel. A végkövetkeztetés: Piri Reis egy igen nagy magasságból készített felvétel alapján dolgozott. Képzeljük el, hogy egy űrhajó lebeg magasan Kairó fölött, és fotólencséjét pontosan lefelé irányítja. Mivel bolygónk gömbölyű, minél messzebb van egy táj az optika Földre vetített középpontjától, annál nagyobb torzulás lép fel. Dél-Amerikánál az imént vázolt esetben egy sajátos, hosszanti torzulás lenne megfigyelhető, pontosan úgy, ahogy a török admirális lerajzolta.

Hogyan lehetséges ez? Több megoldást is feltételeztek.  A híres alekszandriai és pergamoni könyvtárak pusztulása hatalmas történelmi amnéziát okozott az utókornak. Tudva levő, hogy számos itt őrzött és elveszettnek hitt ókori mű bukkant fel később arab közvetítéssel. Charles H.Hapgood professzor szerint - 1979-ben megjelent Maps of the ancient sea kings c. könyv írója - cseppet sem elképzelhetetlen, hogy olyan munkák jutottak el Piri Reishez, amelyek a föníciaiak vagy még régebbi idők hajósainak utazásairól szóltak. Ezek az őskori utazók a professzor szerint még jég nélküli állapotában találkozhattak a legdélibb kontinens partjaival. Azonban az eredeti térképek minden bizonnyal megsemmisültek. Hapgood még azt is mondja, hogy szerinte folyamatos póluseltolódás történt több ezer évvel ezelőtt, és bizonyos szigetek, kontinensek pár fokkal arrébb terültek el, mint jelenlegi elhelyezkedésük.

Mások szerint viszont egy előző, fejlett civilizáció hagyatéka volt az eredeti térkép, amiről Reis másolt. Szóba jött Atlantisz és más legendákban szereplő civilizációk is, akik pusztulásuk és hanyatlásuk után a jövőre hagyták "örökségüket".

Az utóbbi években a szkeptikusok is felütötték a fejüket és véleményt nyilvánítottak: szerintük ugyanis nem az Antarktisz látható a térképen a Dél-Amarikai földrész déli részét torzította és nyújtotta el Piri Reis...mások azt mondják, csak egy fantáziaföldrész látható lerajzolva és a torzulás is csak látszólagos. Szóval Hapgood, a Térképészeti hivatal összes dolgozója és a többi tudós aki megvizsgálta a térképet az tévedett volna? Kétlem...pusztán még mindig vannak olyanok, akik nem akarják elfogadni, hogy valami nagyon nincs rendben a múltunkkal való ismeretekkel kapcsolatban...

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges.

Az írások sajátok, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.