Aztlan - az azték nép ősi hazája

Az aztékok egy etnikai csoport volt Mexikóban, akik a 14.-16. században uralták a környéket. A Nahuatl nyelvet beszélték és nevük jelentése "emberek Aztlanról" vagy "akik Aztlanról származnak". Ez egy állítólagos mitológiai hely volt, ahonnan az ősök érkeztek majd telepedtek le Amerikába, Mexikó környékén. Aztlánt számos etnográfiai forrásban megemlítik és minden ilyen etnográfiai munka, különböző listákról ír, azok is különböző törzsi csoportokról, akik részt vettek eme ősi helyről a közép-Mexikóba történő vándorlás során. A mexika törzset, amelyik megalapította a híres Tenochititlan-t, azaz az azték fővárost, mindegyik ilyen iratban megemlítik. Valószínűleg a szigethez csatlakozott több csatorna, mesterséges úszó szigetecske is. Korunk tudósai úgy gondolják, hogy a főváros a Texcoco tó egyik kis szigetén terült el kb.1519 körül. Mára a tó nagy része eltűnt, lecsapolták és csak pár mocsaras rész, vízelvezető csatorna veszi körül.

Az állítólagos elhelyezkedése a tónak, valamint Tenochititlan elhelyezkedése (katt a nagyobb felbontásért)

A legendás hely leírása és története

 Egy nahuatl legenda szerint 7 törzs élt Chicomoztoc-ban - ez szintén egy ismeretlen mitikus hely -, vagyis ott, "ahol számos barlang van". Minden barlang egy-egy törzset szimbolizált; a Xochimilca, Tlahuica, Acolhua, Tlaxcalan, Tepaneca, Chalca és a Mexika törzseket. Mivel nyelveik eredete közös volt, ezért ezeket a törzseket együtt "Nahuatlaca"-nek nevezték. Később elhagyták a barlangokat és Aztlanhoz, vagy más néven Aztatlanhoz közel telepedtek le.  

Chicomoztoc ábrázolása, a hét barlang hét törzsével

Cristobal del Castillo megemlíti a "Fragmentos de la Obra General Sobre Historia de los Mexicanos" című könyvében, hogy az Aztlan szigete körül lévő tavat a Hold tavának nevezik, azaz Metztliapan-nak.

Különböző fennmaradt kódexek számolnak be a helyről. Az iratokban ellentmondásokat is találhatunk. Egyes leírások paradicsomi helyként jellemzik, míg mások - köztük az Aubin kódex - úgy írják le mint, ahol az aztékok az elit réteg, azaz az Azteca Chicomoztoca zsarnoksága alatt éltek. Mindenesetre egy idő után a nép papjuk vezetésével elmenekült hajókkal, és útjuk során istenségük, Huitzilopochtli megtiltotta nekik, hogy "azteca"-nak nevezzék magukat. Parancsa szerint népüket ezentúl "mexica" néven nevezzék, mert hamarosan Mexikó körzetében fognak letelepedni útjuk végeztével. 

(Irónikus módon 19. századi tudósok - kiváltképp Alexander von Humboldt és William H. Prescott - nevezték el ezt a népet aztéknak. Humboldt javasolta, hogy különítsék el a "modern" és a "honfoglalás kori" embereket, amit igen sok szakmabéli támogatott.)

A folytatásban az olvasható, hogy a dél felé tartó vándorlás Krisztus után 1064. május 24.-én vette kezdetét. 1064 egy vulkán kitörés időpontja is, ami az Arizónában lévő Sunset kráternél történt, és május 24.-e a kezdete az azték Nap évnek, így valamiképp kapcsolat is lehet a két esemény között. A menekülők végül a cikk elején is említett Tenochtitlán-ban telepedtek le. Az érdekesség az, hogy Aztlán kisebb jelentőségű az azték legendákban, mint a Tenochtitlán-ba való vándorlás maga.

Mind a hét csoport (akik elhagyták a barlangokat és Aztlant), alapított egy-egy városállamot közép Mexikóban, amiknek a neve Tepaneca és Matlatzinca volt. Ezek a városállamok a közép-Amerika időszámításnak a késői poszt-klasszikus periódusa alatt alakultak ki, azaz kb. 1300-1521 környékén.

Utoljára a Mexica törzs vándorolt ki a szigetről. Amikor megérkeztek jelenlegi hazájukba, a Mexikó-völgybe, már az összes helyet elfoglalták a korábban beözönlő, előző hullámban érkező népek, és így arra kényszerültek (a mexica törzs tagjai), hogy a Texcoco tó partján szoroskodjanak, ugyanis kicsi volt a terület.

A boturini kódex egy ábrázolása Aztlanról, és annak elhagyásáról

Valós vagy kitalált hely?

Sokan úgy gondolják, hogy ez a hely soha nem létezett, pusztán a mitológia része. Ám akadnak olyanok is, akik próbálták elhelyezni, hogy hol is terülhetett el.

Általában vagy észak-nyugat Mexikóba, vagy észak Amerika dél-nyugati részére helyezik a hivatalos történészek. Diego Duran szerzetes (1537-1588), aki feljegyezte az aztékok történelmét, megpróbálta megtalálni Aztlant, bár a pontos helyet neki sem sikerült felfedeznie. 

1887-ben Alfredo Chavero antropológus úgy gondolta, hogy Aztlan nem más, mint Nayarit, ami a Csendes óceán partján található. Ezt vitatták a korabeli tudósok, de volt aki elfogadta ezt az elméletet is.

Eduardo Matos Moctezuma mexikói régész úgy vélte, hogy a hely valahol a mostani államok, Guanajuato, Jalisco és Michoacán környékén volt. Tanulmányozta a spanyol hódítók által írt jegyzeteket és szerinte a Cerro del Culiacan vulkanikus hegy közeléből menekülhettek el az aztékok ősei, aminek a közelében még egy tó is található. 

Az alternatív nézetek szerint nem erről van szó, hanem hogy a hely megfeleltethető Atlantisszal, az elsüllyedt birodalommal, vagy legalábbis valahol az óceánon terülhetett el. Az Aztlan és Atlantisz nevek olyannyira hasonlítanak egymásra, hogy közös gyökereket feltételeznek. Hasonlóan valamilyen katasztrófa és belső viszály vetett véget mindkettőnek, így talán ugyanarról a helyről beszélhetünk. Szóba került ugye a Sunset vulkán kitörése és a dátumok egyezése, ám ez a kráter teljesen máshol helyezkedik el, mint ahová gondolják a maják korabeli településeit, ugyanis nincs ott sem tó, sem víz, sem pedig városok nyomai, mint ahogy a fennmaradt szövegekben olvasható. Lehet, hogy egy másik vulkán kitörése okolható a menekülés miatt? Ha valamikor a régmúltban tényleg történt egy óriási katasztrófa a Földön - amire minden ősi nép megemlékezik -, akkor joggal feltételezhető az, hogy egyszerre több vulkán is kitört és megemelkedett a vízszint is. Egy meteor becsapódása előidézheti mindkét természeti katasztrófát. Mivel a hagyományok beszámolnak az égből hulló kövekről, ez a feltételezés nem is hangzik olyan meredeken.

 A túlélők hajóikkal több irányban is szétözönlöttek a világ minden tája felé, így egy csoportjuk megérkezhetett Amerika, Mexikó területére is. Ráadásul a különböző népek istenségei, bizonyos ábrázolásai és reliefjei is hasonlítanak egymásra. Az aztékok lépcsős templomai és piramisai szinte megegyeznek a sumerek zikkurat lépcsős építményeivel, valamint az egyiptomi Dzsószer fáraó lépcsős piramisával. Ezek az egyezések egy közös őskultúrára utalnak.

Egy fizikai bizonyíték örök elvesztése

A régészek nem fogadják el bizonyítéknak a legendákat és mítoszokat, legtöbbjük úgy vélekedik róla, hogy csak mese, kitaláció vagy szimplán nem szabad szó szerint értelmezni. Számukra csak a fizikai bizonyíték létezik: a térképek, a csontvázak, az edények, a megtapintható reliefek.

Teoberto Maler (1842-1917) is az ilyen emberek közé tartozott és nem foglalkozott eltűnt civilizációk meséivel. Német származású családtól származott és 21 évesen Bécsbe költözött. Világéletében foglalkoztatta a mezoamerikai kultúra, Mexikóban szolgált katonaként, majd később megszerezte magának az állampolgárságot is. Az ő idejében még kevésbé voltak feltárva a romok a dzsungelben ezért elhatározta, hogy felkeresi a legfontosabb helyeket és részletesen dokumentálni fogja őket. Fotósnak állt és felkereste Chunlimónt, Palenquét, Tikalt és Mitrát, hogy fotózza és felfedezze őket. Még a helyi indiánokat is felbérelte, hogy macsétájukkal tisztítsák meg a környéket a burjánzó növényzettől. Később Párizsba kellett utaznia, de ekkor is folyamatosan képezte magát és rengeteg könyvet olvasott a témában. Hamarosan kisebb vagyont örökölt, amiből újra visszatért Amerikába és letelepedett Yucatánban. Elődeinél részletesebben feltárt rengeteg helyet és könyveket is publikált róluk. Fotóit múzeumok vásárolták meg.

Teoberto Maler

A XX. század korai éveiben foglalkozott részletesen Tikallal, az egyik legfontosabb várossal. Számtalan frízt - ami az építészetben a klasszikus oszloprendek és párkányzatok egyik része - fotózott le, amiket domborművek díszítették. Egyszer azonban olyan ábrázolást talált, ami romba döntötte az eltűnt civilizációkhoz viszonyuló szkepticizmusát. A lelet eredetileg egy hosszú fríz része volt, ami egy Akropoliszon húzódott végig és a maják történelmének pillanatait örökítette meg. A fríz elején egy megdöbbentő ábrázolás volt látható: egy óriási áradást és vulkánkitörést örökítettek meg. A kép bal sarkában az látszódik, amint egy lépcsős piramis összeomlik, míg az előtérben egy hosszú, világos hajú férfi fuldoklik a vízben. Előtte egy csónakban evező ember menekül el a helyszínről. Akkoriban a leletek még átszállíthatóak voltak más országokba, így Maler leválasztotta ezt a részletet az épületről és Ausztriába szállíttatta. Ott kiállították megannyi lelettel együtt a Vöelkerkunde Múzeumba és 1945-ig megtekinthető volt. Ám a második világháború vége közbeszólt: ebben az évben ugyanis a szovjet csapatok kifosztották Bécset, s vele együtt a múzeumot. Számtalan más lelettel együtt a relief örökre eltűnt és talán már nem is létezik. Egyedül Maler rajzai maradtak meg és sejtetik, hogy mennyire egyértelmű utalás volt a jelenet a katasztrófára. Így tehát egy rendkívülien fontos kézzelfogható bizonyíték veszett oda az Aztlan, Atlantisz hívők pechjére.

A híres relief, mely örökre eltűnt

Az ősök eredeti hazája

Létezett-e valaha Aztlan? Vagy tényleg csak kitaláció volna, mint ahogy a többi nép is kitalált magának egy olyan helyet, ahonnan aztán egy katasztrófa miatt elmenekülnek? Ezek a kultúrák miért egyeznek meg egymással annyira minden téren? 

Míg a "hivatalos" régészek a véletlen szót rebesgetik, addig az alternatív nézeteket képviselő kutatók kitartanak az mellett, hogy ezek nem alaptalan mesék, hanem történelmünk elveszett részének kollektív ősemlékezete.

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges a 1999. évi LXXVI. tv. 16. § szerint.

A blog posztjai, bejegyzéseinek linkjei megoszthatóak KÖZVETLEN módon.

Hiva, avagy a Húsvét-sziget lakosainak eredeti otthona

Létezett egy misztikus sziget, ami a legendák szerint eredeti otthona volt a Húsvét-sziget lakóinak.

Hogy mi is van ebben a legendában, előtte át kell tekintenünk a sziget történelmét és főbb eseményeit, érdekességeit.

Történelem, írásuk és  egyéb rejtélyek

A Húsvét-sziget Polinéziában található és 1722 április 5.-én fedezte fel egy holland tengerész, név szerint Jakob Roggeveen. A nevét onnan kapta a sziget, hogy húsvét napján pillantották meg először a felfedezők. A helyi bennszülöttek azonban Rapa Nuinak emlegetik, ami Nagy Evezőt jelent, de ismert a "Te Pito o te Henua", azaz a "Világ Köldöke" megnevezés is. Területe eléri a 163 négyzetkilométert és igen távol esik a legközelebbi szárazföldtől.

Ezek után számtalan expedíció és felfedező érkezett a szigetre az 1700'-as évek során, majd az 1900-as években is folytak a kutatások, hogy megismerjék ezt a csodálatos helyet.

Számtalan rejtély és vita folyik a sziget történelméről, mint például hogy kik voltak az első lakosok és honnan érkeztek? A teóriákból lehet válogatni: polinézek, peruiak stb. tehát még a maisntream történészek sem értenek egyet ezekben.Vannak akik szerint több szakaszban érkeztek az ide vándorlók. Arra utalnak jelek, hogy a bevándorlás Kr.e. 1200-ban kezdődött. Az egyik Ázsiából a polinéz szigetvilágból, míg a másik Dél-Amerikából az Andokból. Azonban számítógépes szimulációkat végeztek, annak lehetőségét vizsgálva, hogy felfedezhették-e a szigetet véletlenül ezek a kultúrák. Az eredmény százalékban kifejezett értéke a nullához közelít, tehát elvileg a régmúltban senki sem tudta véletlenszerűen hajóikkal a viharral dacolva felfedezni a szigetet. Későbbi kutatások azt mutatták, hogy a polinézek értettek a csillagászathoz, így jól tudtak tájékozódni a tengeren iránytű nélkül is.

A másik rejtély, amiről a sziget híres, a moai kőszobrok, amik szerte szét hevernek és állnak a szigeten és bányászott sziklából készítették őket. Néhányuk "szemgolyókat" és "kalapot" is viselnek. Vajon hogyan cipelték ezeket a rendeltetési helyükre az 1000-1400-as évek környékén? Itt is több elméletet állítottak fel: görgőkkel, kötelekkel, csúsztatással. Ezt még mindig nem tudni, ugyanis nem mindenki fogadja el ezt a teóriát. Bár véleményem szerint nem lehetetlen, de reprodukálni még teljesen senki sem tudta. Youtubon láthatunk erre vonatkozó videókat, de jó néhány kritériumnak nem felelnek meg. Minden bizonnyal szerepet játszhatott a fa is, ugyanis ez a szigetről teljesen kihalt vélhetőleg a kitermelés miatt. A legújabb felfedezések megdöbbentették a kutatókat: a moaik nagy részének nem csak fejük van, hanem testük is, amik a talajba vannak beágyazódva. Így a szobrok mérete és súlya is sokkal óriásibb, súlyosabb, mint azt eredetileg gondolták.

 A másik kérdés, hogy vajon kiket ábrázolnak? A sziget lakóit, törzsfőnökeit, köztiszteletben álló személyeit? Senki sem tudja pontosan.

A sziget lakói fatáblákra írtak, amit rongo-rongo írásnak neveztek el. Sajnos a szigetre érkező misszionáriusok több száz táblát elégettek. 1862-ben a rabszolga kereskedők és deportálások miatt az utolsó öregek is eltűntek a szigetről, akik még eltudták olvasni a táblákat. Így máig nem sikerült az írásjeleket megfejteni, azonban érdekességeket is fedeztek fel: az írás szinte hajszálpontosan egyezik a Mohenjo dárónál, Indiánál felfedezett táblákkal, pedig a két kultúra szó szerint a világ másik felén van. Vajon ez hogy lehetséges? Egy tőről fakad a két nép?

A sziget történelmének vége a lakosok, azaz a Rövid és Hosszú fülűek egymás elleni lázadása, majd harca. Elfogytak az emberek, az éhség és a szegénység nyomorúsága következett, de a végső megpecsételés 1808-ban érkezett, amikor az amerikaiak elhurcolták az őslakókat rabszolgának.

1880-ra a sziget lakossága 5000-ről 111-re csökkent az adatok alapján. Ez játszott közre arra, hogy szinte senki sem maradt az ősök közül, aki eltudta volna mondani hogyan is emelték fel a moaikat, honnan származnak pontosan, vagy hogy mit is jelent a rongo-rongo írás.

Legendák és mítoszok, Hiva népe

Érdekes módon ezek az elbeszélések szinte ellentmondanak a régészeti elméleteknek.

A moaikat állítólag odalebegtették a helyükre egy titokzatos energia segítségével. Ha tényleg csak görgőkkel dolgoztak, akkor a legendák miért nem ezt mondják el?

 Egyébként hét moai kivételével, mindegyik befelé néz, a szigetnek, hátat fordítva az óceánnak. Ez a hét kivétel Ahu Akiviben található és egy legenda is társul hozzájuk, mi szerint az első hét lakost ábrázolja. 

Hotu Matua volt a királya egy Hivának nevezett ősi szigetnek. Egy napon a sziget elkezdett süllyedni. A király egy jósálmot látott, melyben népének új hazája szerepelt. Ezek után Matua a hét legjobb hajósát küldte ki a nyílt óceánra a sziget felkutatására. Amikor a felderítők elérték a szigetet, éppen olyannak találták, mint amilyennek a királyuk elmondta. Matua népe tehát "átköltözött" a süllyedő szigetről Rapa Nuira. A hét moai abba az irányba tekint, ahol egykori hazájuk volt, de mára már az óceán vizébe merült.

Itt is szembeszól a legenda a hivatalos történészek álláspontjával. Az elsüllyedt sziget nem azonosítható az Andokkal. Hogy ez a sziget a francia polinéz szigetvilágban található-e, azt nem tudni. Ez a szigetcsoport 1300 szigetet számlál. 

Természetesen történtek kísérletek a sziget beazonosítására. Egyes mainstream kutatók szerint ez Hawaiki lehetett, ami a Marquesas-szigetekkel egyezik meg és a Csendes-óceán déli részén fekszik. Korábban úgy gondolták, hogy itt barbár és kannibál bennszülöttek éltek csak, de a legújabb kutatások szerint nem fejlett, de szervezett civilizáció élt. Találtak petroglifákat, emelvényeket és kisebb kőszobrokat, Tikiket is, amik enyhén hasonlítanak a moaikra. 

A szélsőségesebb teóriák a többi legendás szigetet gyanúsítják: Atlantisz vagy esetleg Mu szigete. Ezekre a legendás szigetekre is ráillik a leírás, hogy elsüllyedtek, ( Még róluk nem írtam bejegyzést, de ami késik nem múlik!) lakóik pedig szétszéledtek a világban. Talán ezzel magyarázható a rongo-rongo és a Mohenjo-dárói írás egybeesése?

Mindenesetre Hivát meredek, zöldellő szirtekkel körülvett szigetként írják le. Hívják még Hiva-Oá-nak is. A helyiek vallása szerint a sziget az istenek teremtették hazájuknak. Egy tahiti főpap régi térképe szerint a környéken eredetileg több szigetet is Hivának neveztek. Ebből egyesek azt a következtetést vonták le, hogy képletesen kell érteni a legendát: nem egy szigetről van szó, hanem a teljes Csendes óceáni szigetvilágról, több millió kilométert átfogva. Hajózással és csillagászati ismereteikre támaszkodva különböző irányokban benépesítettek a polinéz népek a szigeteket, köztük a Húsvét-sziget is. A kontinens elsüllyedése pedig azt jelenti, hogy a kapcsolat megszakadt ezek között a szigetek között, ugyanis a későbbi korokban az emberek már nem indultak hosszabb hajóutakra. Így a szigetek elszigetelté váltak egymástól, a kultúrák nem tartották egymással a kapcsolatot.
Egy másik teória szerint viszont itt egy óriási sziget/kontinens volt, azonban a tektonikus lemezek és a sziget süllyedése/vízszint megnövekedése miatt eltűnt az utolsó jégkorszak után. A szigetvilágok pedig ennek a kontinensek a vízszint feletti részei, amiket nem öntött el az ár. Ezért lehetséges, hogy a külön-külön élő szigetvilágok lakói mégis kapcsolatban álltak egymással.

Kérdések egyértelmű válaszok nélkül...

A Húsvét-sziget máig megőrizte titkait. Eltudjuk olvasni valaha a rongo-rongo írást? A moaikat hogy tették pontosan a helyére és miért ásták be valamelyiket mélyen a földbe? Az ősök tényleg egy elsüllyedt szigetről érkeztek vagy csak képletesen kell érteni a legendát? Az újabb kutatások talán majd megválaszolják a kérdéseket valamikor a jövőben, addig csak találgathatunk és gyárthatjuk az újabb és újabb elméleteket...

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges.

Az írások sajátok, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.

Elíziumi mezők

Míg a keresztény vallásban megtalálhatjuk a Mennyország helyét, addig az ókori görögöknél egy hasonló helyről olvashatunk a fennmaradt iratokból és legendákból. Nem másról van szó, mint az úgynevezett Elíziumi mezőkről. A leghíresebb görög költő, Homérosz (i.e. 8. század) is megemlíti ezt a helyet egyik írásában, nem másban, mint az Odüsszeiában, mégpedig így:

"...hol a legkönnyebb lét várja a földi lakókat,

hó nem esik, viharok sose dúlnak, nincs soha zápor,

éleshangú Zephír szele fú csak folyton e tájon,

Ókeánosztól jő, hogy az embereket felüdítse."

Tisztáznunk kell, hogy Ókeánosz alatt a világóceánt értették, a világot körbeölelő hatalmas folyót. Valójában az Atlanti-óceánt testesítette meg. Homérosz az Elíziumi mezőket a Föld peremére helyezte, amit körbeölel a folyó és a legnyugatibb szélén található meg. A térképén feltünteti Hyperboreát is, amiről még szó lesz a blogon és egy valós helyet is takarhat!

Az Elíziumi mezők, egyfajta Utópisztikus hely, ahol könnyű a szívnek és a léleknek, s ahol az arra érdemesek tökéletes gyönyörökben részesülhetnek. A lét utáni létre, a halál utáni életre is vágytak a görögök, így hozta létre mítoszviláguk ezt a helyet, ahová az elhunytak lelkei jutnak el. Az érdekesség, hogy Homérosz fizikai helynek jelöli meg a Földbolygón, nem pedig egy halál utáni, földön nem található földrésznek. Egyszerű halandók is jöhettek ide, nemcsak hősök, hogy osztozzanak az örökléten és üdvösségen az istenekkel. Itt bajt és bánatot soha nem ismert senki sem. Nyárfák és ligetek találhatók-e helyen, tele gyönyörű liliomokkal és csorgó patakokkal.

Hésziodosz (i.e. 8. század), aki szintén költő volt, a Boldogok szigeteinek nevezi e helyet. Vergilius pedig - aki római volt - Elysiumként emlegeti egyik hatalmas művében, az Aeneisében. Pindarosz Thebea művében egy szigetként említi meg.

Míg a történészek csak mint mitológiai helyként értelmezik e helyet, addig a kalandvágyók és álmodozók valós helyet látnak mögötte. Lehet létezett egy valódi sziget az ókori görögök világában, ami megfelelt a leírásoknak, ahová az emberek vágytak, hogy eljussanak, ahol nincsenek harcok, sem gyilkosságok, és egyáltalán semmi rossz, csak a jó és nyugodtan eltölthetik az idejüket a gyönyörű természetben.

Bármennyire vonakodtak is a keresztény írók a pogány eszmékre támaszkodni, Elysium azóta egyet jelent a mennyországgal.

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges.

Az írások sajátok, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.

Avalon

Avalon. Egy elveszett legendás sziget neve ez, mely Arthur király legendájában szerepelt.

Az Avalon szó nagy valószínűséggel "almát" jelent, ami az "afal" walesi szóból ered. Többes számban írva már "aval", " avaloú"-val írják.

A hely név legelőször a "Historia Regum Britannie" ( Britannia királyainak története) c. krónikában szerepel, amit 1136-ban adtak ki és Geoffrex of Monmouth írta. Ő egy pap volt és az egyik legjelentősebb alak a brit történetírás szempontjából. Ő tehát valós helyként említi meg, akárcsak Arthurt is, mint létező személyt.

1125-ben az angol krónikás William of Mallesbury számol be Avalonról és a nemzeti hőssé vált Arthurról.

950-ből származik az "Annales Cambriae" évkönyv, ami megemlíti Arthurt és csatáit.

Számtalan fametszet, cégérme, mondta és szobor is maradt a történetről az utókor számára.

Hogy jobban meg tudhassuk Avalon történetét röviden és tömören ismertetnem kell az Arthur király életének egy részét.

Britannia királya, Uther Pendragon beleszeretett Igrainbe, azonban a hölgy egy másik király felesége volt. Ekkor érkezik meg Merlin a varázsló, aki segít Pendragonnak. Merlin elvarázsolja őt, a királynő férjének alakját veszi fel így megtévesztve Ingrainet. Belopózik a hálószobába, amíg a valódi király nem tartózkodik a várban és hált a királynővel, mivel az nem vette észre a csalást. Kilenc hónap után Arthur király Tintagel városában jön világra. Azonban egy alku miatt a fiú Merlinhez csapódik, mivel a varázsló szerint rendkívüli adottságokkal fog rendelkezni. Ő pedig Ector lovagra bízta rá. Hamarosan a birodalom király nélkül maradt és Merlin a Cantenbury érsekkel azt találta ki, hogy az lehet a király aki kihúz egy kardot az üllőből, amit Merlin helyezett el benne. 15 éves volt már ekkor Arthur és egyedül neki sikerült, így ő lett a király.

Természetesen a környékbeli birodalmak irigyek lettek az ifjúra és megtámadták. Ekkor Arthurt egy közeli tóhoz vitték, ahol Merlin a tó szüzének segítségét kérte, aki egy kardot adott át Arthurnak, ez volt az Excalibur.
Ezután sok minden történik, ami lényegtelen Avalonnal kapcsolatban. A fiú Camelotban uralkodik. Guineverét veszi majd feleségül Arthur, aki egy másik királyság lánya.  Ám nem marad ártatlan a fiú, félrelép és Morgeuse féltestvérével hál és megszületik mostoha fia; Mordred. A mostohafiú magának akarta a birodalmakat és megannyi viszálykodás után,saját maga sebzi meg halálosan apját, azaz Arthurt.

A halálán lévő királyt kivitték a tengerpartra. Itt várta egy bárka, amiben fekete ruhás nők ültek akik azt mondták, hogy a tündérek birodalmába, Avalonba viszik. A legenda úgy zárul, hogy Arthur felépült, s majd egy napon visszatér, hogy megteremtse a béke birodalmát. A másik változat szerint viszont Arthur elhuny és eltemetik a legendás szigeten. Hamarosan feleségét is mellé temetik. A harmadik változat az elsőhöz kapcsolódik, de nem hal meg a király, csak jelképes sírt hoznak neki létre Glastonburyben.

De hogy mi igaz a legendából és mi nem? Számtalan történész és kutató foglalkozik e témakörrel. Többen is arra az eredményre jutottak, hogy a legenda valós tényeken alapul. A különbség csak annyi, hogy a személyek nevei és talán maga Avalon is más néven léteznek a valóságban.

Arthur királyságának kezdetét többen is Kr.u. 410-re teszik, miután összeomlik a Római Birodalom. Ezután számtalan helyen a világon harcok dúltak a területekért, határokért, az egész világ zűrzavarba süllyedt. Számtalan krónika lejegyzi, hogy jött egy hős, aki "helyre tette a dolgokat. A neve Riothamus brit király. A kutatók összevetették a róla fennmaradt írásokat az Arthur mondakörrel és meglepően szinte minden tökéletesen passzol. A dátumok, a királyra jellemző tulajdonságok,a harcok s végül őt is ugyanúgy elárulják és végül halálos sebet kap. Természetesen hosszú lenne leírni minden bizonyítékot és fennmaradt szövegrészletet, de nagy valószínűséggel Arthur valós személy volt, még ha a valóságban nem is ez volt a neve. Merlint is több történelmi személlyel azonosították.
Aztán ott vannak a régészeti lelőhelyek. A feltárt várak, erődítmények, azok kiépítése, a környékbeli táj is megegyezik a mondában fellelhetőkkel. Camelotot és Tintagelt is azonosították már Britanniában fellelhető helyekkel, például Észak-Corwall egyik földjének részével vagy Carlise-vel. Camelotra esélyes még a Glastonbury környékén található South Cadbury vár is.

És most jöjjön Avalon. Mivel a legenda többi része, biztos hogy történelmi tényeken alapul, ennek is annak kell lennie. Természetesen ezt már nehezebb feladat megtalálni és több megoldási is érkezett rá.

1.) Nem létező hely, csak egy utópikus sziget, ahol mindenki meggyógyul, boldog és halhatatlan.

2.) Atlantisszal azonosítják. Atlantisz és Avalon neve hasonló. Szintén egy nagyobb sziget mindkettő 

3.) Többen is meglévő brit szigetekkel és helyekkel azonosítják. A leghíresebb elmélet szerint Avalon nem más, mint a Glastonbury Apátság. 1190-től már az emberek úgy gondolták, hogy e két hely egy és ugyanaz. Az apátság már nem fellelhető, csak a romjai, ugyanis 1184-ben leégett. A kolostor szerzetesei maguk látták Artusz maradványait.

A történészek feltárták a helyet. Megtaláltak egy fémkereszttel ellátott sírt amin egy latin felirat volt található, s ezt írta : " Itt nyugszik a híres Arthur király Avalon szigetén eltemetve".

A sírokat azonban többször is felnyitották az évszázadok során. Felmerült az is, hogy nem csaltak-e az akkori szerzetesek, és Arthur sírjának kiáltották ki a helyet, így szép kis adományokat zsebelhettek be. Aztán elvileg találtak csontvázakat is jól látható tátongó sérülésekkel, valamint léthatóan begyógyult sebekkel is.

Geoffrey Ashe brit kúlturális történész felveti könyvében, az "Arthur király: Avalon felfedezése" c. könyvében, hogy a név jelentése "almák paradicsomi helye" vagy az "almás kert". Ez egy valós hely írásmódja, azaz Avallon-é, ami egy gall név és Burgundiában van, ahol Arthur gall pályafutása helyes. Itt a szálak ismét összeérnek, azaz a korábban említett Riothamus király Galliában halt meg, mert itt árulták el egy csatában.

Egyesek a Kanári szigetekkel azonosítják, valamint a Bardsey Islanddal.

4.) Egy létezett elveszett sziget, ami nem azonosítható Atlantisszal. Isidore Sevilla középkori tudós azt írja könyvében, hogy mágikus sziget és csak hajózással lehet elérni. Bőséges ott a termés, tele zöldellő fűvel és ligetekkel, almafák nőnek sok felé. Az emberek 100 évnél is idősebbek, hosszú életkort élnek meg. Zöldséget és gabonát termesztenek többnyire, a szőlő is igen elterjedt. Ennek már eléggé utópisztikus hangzása van.

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges.

Az írások sajátok, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.

Puerta de Hayu Marka,azaz az Istenek Kapuja

 A kapuról
Dél-Peruban, a Tititaca tó közelében, 65 kilométerre Puno városától található meg egy fennsíkon a Puerta de Hayu Marka,azaz az Istenek Kapuja. Ez nem más, mint egy óriási sziklába vájt ajtó és kb. 4 ezer méter magasságban van.
A helyiek "Csakanának" hívják a helyet és egy csillagképet értenek alatta, mint pl. a Fiastyúk vagy az Orion öv. Már nagyon régóta tisztelik, az indiánok szertartásokat is szoktak itt levezetni.
Téglalap alakja van és a téglalap alján van egy majdnem ember méretű rés, ami hasonlít egy ajtóra.
Úgy látszódik, hogy teljesen értelmetlen és nem szokványos ajtó, ugyanis nem lehet kinyitni, nem vezet sehová.

Legendák
Több indián legenda is fennmaradt a kapuval kapcsolatban: Az egyik például azt mondja, hogy ez "kapu az Istenek földjével", amin keresztül a Nagy Hősök csatlakoztak az Istenekhez ha átléptek rajta. Ez egy dicsőséges dolog lehetett, aki egyszer átment hozzájuk. Egy ideig ott tartózkodtak, "megvizsgálták a királyságukat", majd egy idő után ismét visszatértek Peruba, a saját földjükre.
Egy másik legenda szerint spanyol hódítók érkeztek ide és megpróbálták az inka törzsektől elkobozni az arany és drágaköveiket. Amaru Muru, az első inka papkirály tudta használni az ajtót egy különleges tárgy segítségével. Ezzel a tárggyal lehetett aktiválni az átjárót. Ez a tárgy nem más, mint egy aranykorong szerű kerek "kulcs", amit bele lehetett illeszteni az ajtóba és megnyílt a csillagkapu. A papkirály ide menekült a spanyolok elől, kezében az aranykoronggal. Az érdekesség, hogy az "ajtón" tényleg van egy  mélyedés, ami megegyezik a legendákban leírtakkal és egy ilyen tárgy illene bele. A kapunál sámán indiánok voltak, akikkel miután lebonyolította a rituális felkészülést a papkirály, aktiválta az átjárót, majd kékes szerű fény tört elő belőle és be is ment rajta, azonban soha többé senki sem láttam. A legenda úgy maradt fent, hogy többen is látták ezt az eseményt.

Van más monda is ami fennmaradt az utókor számára: volt két papkirály, akiket űrtestvéreknek hívtak, akik az égből érkeztek. Nagyon valószínű, hogy utazásukhoz az Istenek Kapuját használták. Innen, a Földről az Univerzum egy másik pontjára lehetett eljutni a kapuval és arról a pontról is, ugyanúgy vissza a Földre.
A legendák egy próféciával záródnak, mely szerint egy napon majd az Istenek visszatérnek a Nap Hajóikkal, ugyanis a kapu újra aktiválódni fog.
Hogy az aranykorong honnan származik az nem tudni, két verzióról hallottam: az egyik, hogy egy napon az égből hullott alá és úgy találták meg a helyiek, míg egy másik szerint Amaru Muru papkirály egy elsüllyedt szigetről hozta magával ezt a tárgyat még sok mással együtt és ő egyesítette a helyi törzseket is.
Egyébként találtak hasonló kinézetű tárgyakat Peruban, azonban ezek nem aranyból, hanem csak bronzból készültek. Lehet hogy másolatok lennének?

Hasonló építmények és legendák
Ezekről majd külön bejegyzést is fogok írni részletesen, de érdemes megemlíteni őket. A Tiwanakui Napkapu tagadhatatlanul hasonlít és lehet hogy ugyanaz volt a rendeltetése, mint az Istenek Kapujának. Egyébként ez is a Titicaca-tó közelében található. Ez is egy ajtó, ami a semmibe vezet. A rajta lévő szimbólumokat nemigazán tudták megfejteni, de egy istenséget is ábrázoltak rajta, akinek a kezében valamilyen érthetetlen eszköz van, hasonlít egy villámhoz.

Mint írtam, Amaru Muru egyesítette a törzseket és ezekkel az emberekkel számos templomot és megalitikus építményt is emeltek itt, bár a legtöbb funkcióját és rendeltetését már elfelejtették az emberek az idő folyamán.
Az időt itt is különböző korszakokra  és ciklusokra osztották fel és egymást váltották az uralkodók. Az ezer éves ciklusokat "Inti"-nek hívták, ami azt jelenti, hogy "Nap", az uralkodónak pedig "Pachakuti"-nak nevezték. Miután beléptünk a 10. időintervallumba (ami már megtörtént), akkor visszafog tértni a "Fény" akkor újra aktivizálódnak a kapuk, a negyedik dimenzió kristályvárosai a Titicaca-tó közelében újra láthatóak és elérhetőek lesznek számunkra.

Csillagkapu?
Egyesek arról számoltak be, bár ez már csak pletyka, de kitudja lehet van alapja, hogy mikor a kezüket az ajtóra teszik érzik, hogy valamilyen energia árad belőle, valamint furcsa látomásokat lát csillagokkal kapcsolatban, valamint egy szokatlan ritmikus zenét hall.
Arról se feledkezzünk meg, hogy a területen nagyon magas az UFO észlelések száma. A helyiek azt sem tudják mi az az ufó, mégis fényes korongokról, gömbökről számolnak, amik a tóba hol lemerülnek, hol pedig abból jönnek fel.
Lehet, hogy ez a csillagkapu úgy működik, mint az űrben egy féreglyuk. Különböző dimenziók vagy helyek, két különböző pontját köti össze egymással. Ezzel utat rövidíthetünk, ha belépünk rajta. A féreglyuk már bizonyított tény, a NASA ebben az évben már bebizonyította, hogy a Föld körül is számtalan féreglyuk nyílik, de nem tudják meghatározni előre a helyüket, hogy hol és mikor nyílnak ki, valamint, hogy milyen hosszú időre vannak nyitva ezek bejáratai.
Lehet, hogy a legendáknak tényleg van valami valóságmagja és alapja? Mi van ha már az ókorban földönkívüliek érkeztek ide, de nem hosszú utat megtéve, hanem egyszerűen csak féreglyukon keresztül? Majd ez a tudás itt maradt, hála ennek a kapunak és az elveszett eredeti aranykoronggal.

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges.

Az írások sajátok, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.

Megtalált földek és fantomszigetek

Mielőtt egyesével bemutatnám külön-külön bejegyzésekben a legendás földeket, előtte még pár szót kell említenem arról, amiket már megtaláltak.
A témakör előző posztjában már kitárgyaltam egy-két dolgot, mégpedig, hogy a világ számos mitológiájában előkerülnek az elveszett helyek, melyeket egyes tudósok nem képesek elfogadni, hogy valaha létezhettek legyen az földrész, város, sziget. Persze volt, hogy bebizonyult az ellenkezője, azaz például Trója is előkerült, pedig nem tartották valósnak. Azonban nem csak Trójáról mondható ez el.

Azt is írtam ugye, hogy megannyi ókori nép történetében előbukkan az özönvíz. Tehát nem csak a Biblia írja le, hanem például a sumerok is. Ebből azt feltételezhetjük, hogy ami egykor szárazon volt, az most víz borítja. És ez így is van! De nem csak az özönvíz, hanem  a jégkorszak miatt is  - azaz miután elolvadt a jég - számos helyet víz borított el. A jégkorszak tetőpontján a becslések szerint legalább 100 méterrel volt alacsonyabb a mostaninál. Az utolsó jégkorszak végén az Atlanti-óceán mintegy 30 méterrel állt alacsonyabban, mint manapság. Persze vulkáni tevékenység során is elsüllyedhettek szigetek, ez pár megtaláltnál már be is igazolódott.
Számos hely van a Földünkön és már fel is fedezték őket, amik egykor valamilyen civilizáció maradványaira utalnak vagy hogy egykoron még szárazon voltak.

Elsüllyedt városok:

A legismertebb, hogy  Bimini közelében, a Bahamákon találtak romokat 1968-ban. A tengervíz alól utak, kőtömbök kerültek elő. Elég sokan úgy gondolják ez Atlantisz egy része lehetett, talán egy kisebb kikötőváros. A vita máig tart, hogy ezek természetes képződmények avagy sem. Ám többen is úgy gondolják, hogy itt valamikor egy ősi kikötő lehetett, amit aztán a vízszintemelkedés eltüntetett az emberi szemek előtt.

1988 - Japán: Jonaguni partjai mentén furcsa képződményre bukkantak Okinavától délre, a japán szigettengerben. Búvárok fedezték fel a hatalmas leletet, ami arra engedett következtetni, hogy ezt ember kéz alkotta. A vízfelszín alatt legalább 23 méterrel helyezkedett el és nagy részét benőtte a korall. Az építmény platója 183 méter hosszú, 137 méter széles és 27,5 méter magas volt. Olyan volt mint egy lépcsőzetes zikkurat, mely óriási lépcsőfokokból áll. Tiszta, szögletes élei és sarkai voltak, hosszabb csarnokkal is, megannyi kőtömbökkel és sima falakkal. Becslések szerint az aljzat, amin ez az egész templomkomplexum állt, legalább 8 ezer éve a víz alatt van. Az évek múlásával egyre többet tártak fel erről a leletről és találtak edényeket, utcákat, lépcsőket, kézművesszerszámokat is. És bár nem hiszik, hogy ez lenne az egykori Atlantisz, mégis egy fejlett civilizációra utal, de mégis kik élhettek itt egykoron? Robert M. Shoch geológus - aki szerint a Szfinx is régebbi, mint ahogy a mainstream régészet gondolja - azt mondja, hogy a szerkezet egy része természetes, míg egy része mesterséges eredetű.

2002-ben felfedeztek egy óriási várost Indiában, a Khambat öbölben a nyugati partok mentén. Az egész kb. 8 kilométer hosszú, több mint 3 km széles és 36 méterrel terül el a tengerszint alatt. A radiokarbonos kormeghatározás szerint 9500 éves lehet! Erre az egészre egyébként az oceanográfusok találtak rá, amikor hangradarral vizsgálták az öböl szennyezettségét. Faldarabok, agyagedények, emberi csontok, gyöngyök kerültek elő a lelőhelyről. A kutatók úgy vélik, hogy a várost a jégkorszak végén azaz úgy 10 ezer éve nyelhette el a tenger.

Bolíviában található egy elsüllyedt sziget a Poopo-tóban, ami gyakorlatilag egy belső tenger. Épületek maradványait találták meg , amik piros, fekete és fehér kövekből épültek. Valószínűleg vulkáni tevékenység során került a víz alá ez a hely. Egyébként koncentrikus körök rajzolódnak ki a helyen, amit már a Google Earth segítségével is megtekinthetünk, ámbár ez sem lehet Atlantisz, mert a fennmaradt iratokkal kapcsolatban sok helyen nem egyezik meg a leírásokkal.

Elsüllyedt kontinensek:

-Az egyik legnagyobb neve nem más mint "Doggerland", mely az Északi-tengerben volt, csatlakozott Európához és Nagy-Britanniához is, majd fokozatosan elárasztotta a tenger szintje az utolsó jégkorszak során. Az évtizedek során a régészek és geológusok is egyre több dolgot tártak fel róla.

-Kerguelen Plateau egy mikro-kontinens, ami most a vízfelszín alatt 1-2 kilométerrel van az Indiai óceánban.

Elsüllyedt szigetek:

-Olaszországban helyezkedik el a Ferdinandea nevű sziget, ami egy elsüllyedt vulkanikus sziget és legalább 4 alkalommal emelkedett a tengerszint fölé egészen i.e.10 ezer óta. Legutoljára 1831-ben jelent meg a sziget.

- Jordsand nevű sziget, ami a Watt-tenger délkeleti részén létezett, számos árapály és vihar során keresztül süllyedt el a tengerben.1807-ben még 40 hektárnak írták le a sziget méretét, ám az évtizedek múlásával egyre csökkent a mérete a folyamatos eláradás miatt. A sziget mérete végül az 1980-as évek végére mindössze 2,3 hektárra zsugorodott, majd 1998-ban végleg elpusztult.

-Hawaii-on volt megtalálható a Maui Nui sziget, ami egykoron -pontosan 1 millió 200 ezer évvel ezelőtt- még nagyobb volt mint Hawaii, azaz 14 ezer 600 négyzetkilométer. A folyamatos vulkáni tevékenység és a jégkorszak során a szigetet egyre jobban elárasztotta a víz. Mára alig látszik belőle valami.

Fantom- és úszó szigetek

Ezek alatt azt értem, hogy számos alkalommal megfigyelték őket a tengerészek, térképeken is szerepelnek ( tehát nem kitalált helyről van szó most kivételesen, persze olyanok is voltak ) de érthetetlen okok miatt egy idő után már nem találták meg őket. Egy ideig "Terra Incognita", azaz "ismeretlen föld"-nek hívták őket a hajósok. A 19.sz.-ban tűnt el ez a kifejezés, mikor már minden partot és belső részeket feltártak.

-A Sarahh Ann Island is egy elsüllyedt sziget elvileg, ami az Egyenlítőtől északra található meg. Pontosan 1858-ban fedezték fel. 901 mérföldre volt látható Honolulutól. Azonban nyomtalanul eltűnt. Úgy gondolták elsüllyedt, és 1932-ben néhány német csillagász próbálta megtalálni, sikertelenül. Ezután az Egyesült Államok hadiflottája akarta felderíteni, hogy a napfogyatkozás miatt ott építsenek fel egy obszervatóriumot. Szintén sikertelenül zárult az expedíció, örökre fantomsziget maradt, sosem találták meg azóta sem.

Úszó szigetek, pedig úgy keletkeznek, hogy mocsarakban, tavakban vízinövények gubancos tömegeként kezdik életüket. Ezek folyamatosan "híznak", egyre több iszap és növény tapad hozzájuk; amíg ki nem jutnak a vizek mentén az óceánra. Az utuk végére akár több kilométeresek is lehetnek, és a vízen lebegve folyamatosan változtatják a helyüket. Számos ilyen úszó szigetről számoltak be az idők folyamán szinte mindenhol. A felfedezők ezeket még valódi szigeteknek vélték, ezért is tüntették fel térképeiken, sőt volt, hogy egyesek még "be is rendezkedtek rá". Majd mikor a viharok széttépték őket, vagy a parthoz csapódtak egyszerűen eltűntek, ezért sem találták meg őket többé.

 Ezen felsorolások után, komolyan, valaki egy kis esélyt sem ad arra, hogy a legendák és régi iratok igaznak bizonyulnak és létezhettek korábbi civilizációk vagy elveszett helyek, melyeket még most sem találtunk meg?

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges.

Az írások sajátok, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.

Bevezetés az Elveszett földek világába

Atlantiszról már szinte mindenki hallott, még olyan is akit nem érdekel komolyabban ez a témakör. De vajon létezhetett-e ez a földrész, amit Platón említ meg és egy szörnyű katasztrófa után a tenger fenekére süllyedt?
Természetesen erről is lesz szó, azonban a mondák és mitológiák világában, nem ez az egyetlen elsüllyedt földrész ami szerepel, és pont ez miatt is ad alapot annak a feltevésnek, hogy Atlantisz valóban létezett valamikor.

Persze nem csak erről van szó: Heinrich Schliemann (1822-1890) szó szerint vette Homérosz Iliász c. munkáját és megtalálta Trója pontos helyét. Schliemann egy kereskedő volt, nem volt hivatalos régészeti végzettsége, iskolája. A hivatalos történészek és tudósok kinevették, mondván, hogy Trója nem létezik. Ennek ellenére ez az ember megtalálta, amiért komolyan vette a róla szóló mítoszokat. Ezen alapról kiindulva, ugyanígy, miért ne létezhettek még ilyen városok és földrészek?

Az összes nép mitológiájában megtalálható az elsüllyedt földrészek története. Bár a nevük különbözik, mégis lehet ugyanarról a földrészről, szigetről, városról van szó, mint Atlantisz, avagy hasonlóról.

Számolnunk kell olyanokkal is, melyek biztos hogy nem voltak egyek Atlantisszal. Bizonyos népek a helyeket is megadják, hol voltak találhatók ezek a titokzatos földrészek. Míg egyesek északra helyezik -mint például a görögök - titokzatos szigetük nevét, addig mások keletet nevezték meg.

A legkülönösebb, hogy Mi is büszkélkedhetünk özönvíz legendával, valamint egy elsüllyedt földrésszel, ami megmaradt a magyar és csángók regéknek hála.

Szó lesz még sosem létezett földekről is, melyek tényleg, semmi ráció hogy valaha léteztek is. Ezek mégis azért szerepelnek történelmünkben, mert az emberek hol egy olyan földrészre vágytak, ahol tökéletes harmónia van, a boldogság, mint egy földi Mennyország, de soha senki sem látta ezt a helyet, mégis tovább adta az utókor számára. Másrészt pedig a kalandos felfedezők tudatlanságuk és megfelelő térképismeretük hiányában olyan helyeket találtak ki, ahol nagy mennyiségű arany található, de véres szörnyetegek őrzik azt a tengeren. Szó esik majd olyan nagy királyságokról, melyet még nem ismert a világ. Utópia ez, melyre az ember mindig is vágyott.

Természetesen nemcsak elveszett szigetek és földrészek léteztek, hanem elveszett városok is, mint például Eldorádó, ami temérdek kincset őriz a dzsungel mélyén. Számtalan kalandort és felfedezőt vonzott ennek a helynek a megtalálása, de még most sem találták meg.

Biztosan állíthatom, hogy nem Eldorádó az egyedüli aranyvárosról szóló legenda, azonban a bennszülöttek szándékosan vezették félre a fehér ember. Miért? Hogy ne őket fosszák ki és bántalmazzák, hanem tovább álljanak a gazdag és dús (kitalált) város megkeresésére. Szándékosan találtak ki olyan történeteket, melyek tudták, hogy felébresztik a fehér ember aranylázát és kapzsiságát.

Míg a legtöbben fizikai helyekről számoltak be és írtak le, egyes kultúrákban olyan helyekről is olvashatunk a legendákban, melyek nem a mi fizikai síkunkon találhatók és nem juthat el akármilyen ember oda. Ilyen legendák maradtak fent Tibetről is, de az íreknél is találkozhatunk hasonló tündérlakta földrészekkel, melyekre csak egyes kiválasztottak léphetnek be.

Ezeket fogom bemutatni egyesével ebben a témakörben.

Miskolci László

A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges.

Az írások sajátok, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.