2016. december 29., csütörtök

Ősi idegenek a Marson



Van-e élet a Marson?
A Marsot még az ötvenes években is olyan bolygónak tartották a természettudósok, ahol élőlények lehetnek. Pár ufó kontakta sztori pedig arról szólt, hogy az idegeneknek bázisaik is vannak ott. Az évek előrehaladásával tucatnyi űrszonda készített képeket a Marsról, majd sikerült a felszínére is leszállni. Azonban az életnek semmilyen nyomát nem találták és az új adatok fényében a tudósok megváltoztatták a planéta fizikai adatait. Nincsenek fák és élőlények, még víz sem, az egész bolygó kietlen és vörös porral teli „sivatag”. Szerencsére egy-két évtizede ez a nézet megváltozott, ugyanis végül vízjeget is találtak, így nem vetették el teljes egészében a mikroorganizmus szintű élőlények létezését sem. Bár egyesek úgy vélik, hogy ettől függetlenül a sugárzások miatt nem lehetséges ott az élet. [ 1 ] [ 2 ] [ 3 ] Sőt, több vitát váltott ki az is, amikor mintát vettek a Mars felszínéből (Viking leszállóegység), vagy az onnan származó meteoritokból (az ALH 84001 elnevezésű), amik azt a tudományos eredményt mutatták, hogy van rajta élet, de sokan még ezt sem akarták elhinni és félremagyarázták. A vita máig tart az eredményekről. Azt is tudjuk, hogy a vörös bolygó régen hasonló volt, mint a Föld, azaz meleg légköre, óceánjai voltak és valószínűleg élet is lehetett rajta. [ 4 ]

Állítólag így vagy hasonlóan nézhetett ki régen a Mars bolygó
A marsi képek vitája
Mára rengeteg kép áll a rendelkezésünkre a Marsról. Ezeket szorgosan elemezték profik és amatőrök is egyaránt. Többen is úgy vélik, hogy bizonyos képeken élőlények, épületek, tárgyak is láthatóak, de a NASA – vagy az adott képet közlő szervezet – eltitkolja ezeket. Kissé paradoxon állítás, mert, ha el akarják titkolni, akkor miért teszik fel a honlapjukra, hogy bárki megtekinthesse őket? Persze megeshet, hogy „becsúszhat” a több ezer kép közé olyan, amin nem vették észre ezeket a dolgokat. Na de hogy több száz ilyenről lenne szó? Aligha! Ugyanis az ezekben hívők naponta tucat számra osztják meg a képeket az interneten, hogy éppen mit találtak egy adott fotón. Az egyik probléma ezekkel, hogy addig játszanak a színekkel, erősítik a kontrasztokat a különböző programokban, hogy végül a kép annyira eltorzul, hogy onnantól kezdve bármit beleláthat az ember. Például a marsi kövek árnyékait és színeit addig szerkeszthetjük a programokban, hogy valamilyen minta vagy arc rajzolódik ki belőle. Itt jön a képbe a pareidolia, azaz amikor mindenféle alakot beleláthatunk bármibe.
 
Egy tipikus pareidolia, arcok rajzolódnak ki a paprikákon
Ebbe a marsi kőbe többen is valamiféle hüllőt láttak bele az árnyékok és a formája miatt


Biztos sokan nézték már a felhőket és előbb-utóbb megláttak benne formákat, mondjuk valamilyen állatot, de attól az még nem lesz valódi állat! A tucatnyi marsi fotóval is ez a helyzet; egyébként is: az a sok „felfedezett” állat mégis mivel táplálkozik, amikor minden csupa kő és homok? Ehez még hozzájön az, hogy általában nem a teljes képet teszik közzé a hívők, hanem egy nagy felbontású kép apró kivágott részletét, így a „belelátott dolog” mérete ismeretlen marad. Én is találkoztam már olyannal, hogy valaki egy járművet vizionált az egyik pixeles marsi sziklába; és amikor megtaláltam a nagy felbontású eredeti képet, akkor kiderült, hogy a „jármű” mindössze alig pár centiméter lehetett a környezetében. Ha a Marson jelenleg is létezik egy civilizáció, akkor miért pont olyan ruhákat, tárgyakat, gépeket stb. használnának egytől egyig, mint mi is? Ennek semmi értelme. 

A kételkedő bevezető után kifejtem azt is, hogy szerintem ettől függetlenül valamelyik képen tényleg vannak érdekes dolgok, amiket nem lehet hová tenni. Ezek már tisztán kivehetőek, nem kell hozzá megerőltetni a szemünket sem és a pareidolia felvetése – bármennyire is erőltetik minden egyes esetre a szkeptikusok – már nem érvényes. Eme dolgok már teljesen elütnek a környezetüktől. Emlékezzünk vissza az 1976-os Mars arcra, aminek érdekessége az, hogy nem csak laikusok, de tudósok is úgy vélték, hogy egy mesterséges alakzat. Ez megosztotta a NASA-nál dolgozó embereket, ugyanis miért látna bele egy hegyképződménybe a természettudományokban jártas szakember egy arcot, ha minden bizonnyal ismeri a pareidolia érzetét? Amikor évekkel később újra közzétették az „arcról” a képet, már semmi érdekesség nem volt ott látható. Többen úgy vélték, hogy a NASA beleretusált a fotókba. Vagy ott van a Mars holdjának, a Phobosnak a monolitja, amire még maga Buzz Aldrin űrhajós is azt mondta, hogy érdemes lenne megvizsgálnunk és a nagy kérdés, hogy ki tette oda? [ 5 ]


Anomália a Phoboson, ami "monolith"-ként lett elnevezve
Ezek mind cáfolhatatlan dolgok. Vegyünk most pár újabb példát! 2013-ban a Curiosity marsjáró képeit átböngészve többeknek is feltűnt a kövek között egy olyan darab, amin egy szabályos kör alakú bemélyedés van. Ez egyértelműen nem lehet természeti képződmény és nem fogható a fény-árnyék játékára sem. [ 6 ]

Furcsa valami, ami teljesen elüt a környezetétől
2015 őszén „marsi rák” néven híresült el az a kép, amin egy anomália látható. Szerintem az nem rák (ilyen alapon lehetne valamilyen növényzet is), azonban ha bárki megtekinti a teljes fényképet az láthatja, hogy az adott dolog teljesen elüt a környezetétől és még csak hasonló „valami” sem látható a sziklák repedései között sehol máshol. [ 7 ]

A marsi "rák"
A vörös bolygón – vagy annak egén – fotózott fényjelenségeket nem emelném ki külön: azok vagy természeti jelenségek, tehát a bolygó ebből a szempontból még mindig aktív; vagy pedig földönkívüliek járművei. [ 8 ] [ 9 ] Ezt sem a hívők, sem a szkeptikusok nem tudhatják biztosra, ugyanis csak a képeket vizsgálhatjuk, a rajtuk észlelt jelenséget egyelőre nem. A NASA a legtöbb esetben mindössze pixelhibával magyarázza a látottakat.

Pixelhiba vagy repülő UFO

Marsi fényjelenség
Végül megemlíteném az építményeket, amiket „felfedeznek” a képelemzők. Ezek nagy része ismét a pareidoliára vezethető vissza és az erős retusálásokra. Viszont akad egy-két kép, ami elgondolkodtatja az embert. Egy 2015-ös fotón látható egy szabályos, nagyon egyenes vonalú, piramis alakú test.
De honnan tudjuk azt, hogy ez a teljes piramis, nem pedig annak csupán a teteje, míg az építmény – ha egyáltalán az – ott van a felszín alatt?

Piramis vagy pareidolia
A hívők tehát ismét mesterséges struktúrát vélnek benne felfedezni, míg a NASA azt nyilatkozta, hogy ilyen alakzatok a Földünkön is vannak és természetes képződmények. Most képzeljük el, hogy az emberi élet kipusztul a Földön és pár ezer év múlva a földönkívüliek olyan kezdetleges szondákat küldenek ide, mint mi a Marsra. A modern építmények már az enyészetté lettek! De lefotózzák az egyiptomi homokból kicsúcsosodó piramisok tetejét; a dús növényzet által ellepett inka lépcsőket a hegyoldalakon; az angliai sírhalmokat, amiket dombokba alakítottak; a földdel félig ellepett városfalakat; és minderre azt mondanák, hogy a természet furcsa szeszélye, erózió, pareidolia, a geofizika eredménye és nem mesterséges képződmények. Pedig mekkorát tévednének! Az emberi fejlődésre vonatkozó legtöbb adat beleveszne a titokzatosságba, ha E.T. ilyen hozzáállással vizsgálta volna a szondáinak képeit, mint ahogy a NASA és a szkeptikusok teszik ezt a Marssal. Mintha nem megoldani akarnák a kérdést, hanem megszüntetni.




Vajon ezek is pareidoliák lennének a marsiak szemével?

Kipusztultak-e a Marslakók?
És itt jön a képbe az elpusztult marsi civilizáció hipotézise. Olyan, mintha valami szeméttelepen járnánk: mindenfelé szétszóródott törmelékek, épületmaradványok, olykor csontoknak tűnő „kövek” is előfordulnak.  [ 10 ] [ 11 ]

A fenti kép a Marson készült, ami egyesek szerint csontdarab, az alsó kép a Földön készült csontmaradványok. Nagy a hasonlóság, de a NASA szerint szintén csak szikladarabról van szó
 
A környezettől teljesen eltérő "valami". A hívők idegen fegyvernek nézik, ami kissé elhamarkodott kijelentés, de mindenképpen különleges dolog lehet, ami az ég felé mered; és a fény-árnyék játéka kizárható

Mi történhetett? John Brandenburg plazma fizikus, aki a kaliforniai egyetemen végzett, 2012-ben azt állította, hogy tudja a választ: a marsiak kipusztították magukat egy atomháborúval. A Kozmológiai és Asztrorészecsketani Folyóiratban tette közzé, hogy a Mars talajának és légkörének elemzése kimutatta, hogy fúziós robbanások helyszíne volt a bolygó a múltban és a természetes ok kizárható. Kiemeli a Mare Acidalium négyszögének területét, ahol a xenon izotóp igen nagy arányban található meg. [ 12 ] [ 13 ] Mondanunk sem kell, hogy a tudományos világ nem fogadta tárt karokkal az elméletét, de mégis akadtak páran, akik elismerően beszéltek a felvetéséről és várják a jövőbeli fejleményeket.  Egyébként Brandenburg volt az első, aki feltételezte az ősi "Paleo-óceánok" létezését.
[ 14 ]

John Brandenburg fizikus szerint .....
...atomháború volt a Marson a múltban
A kérdés az, hogy vannak-e túlélők, akiknek betudható pár jelenlegi rendellenesség? Charles Frank Bolden űrhajós és a NASA jelenlegi igazgatója 2014-ben sejtelmesen kijelentette: „A Marson egykor élet volt és talán ma is létezik.” [ 15 ] De ha ez igaz, akkor miért titkolnák el előlünk, amikor ők is ET-t keresik? A NASA mikroorganizmusokra számít, nem pedig egy fejlett technológiájú fajra, ami itt van a közelünkben – és „ne adj Isten” még az ufó jelenség mögött is ők állnak. Ez a szkeptikusok szégyenteljes bukása lenne az évtizedekig tartó ufó témát lejárató kardoskodás után. És ne feledjük: a NASA-nak kötelessége visszatartania az információkat a kormány felhatalmazására, ha azok a nemzetvédelemmel ütköznek. Felvetődhet az is, hogy az ősi múltban már földönkívüliek látogathattak meg minket a Marsról, amíg aztán ki nem pusztították egymást. Talán egyszer majd kiderül az igazság, amikor az ember majd fizikailag is a Marsra léphet, és megkezdődhet annak régészete, ásatása; addig is maradnak számunkra a sokat vitatott kétértelmű képek és a repkedő ufók.

(Megj: az exopolitkában folyamatosan felbukkanó emberek, akik azt állítják, hogy a Marson harcoltak évtizedekig valamiféle Titkos Űrprogram keretében számomra hiteltelenek. Történeteik tele vannak ellentmondásokkal, paradoxonokkal, ostobasággal, ezért nem is tárgyaltam őket külön.)

Miskolci László
A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges.
Az írások sajátok, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.


2016. szeptember 29., csütörtök

Az ősi földönkívüliek téma írói, avagy Daniken "elődei" és "utódai" #2.

Az ősi idegen teória legismertebb embere mára Erich von Daniken lett, azonban már előtte is többen elmélkedtek azon, hogy meglátogatták-e a Földünket idegen lények; és hagytak-e nyomot maguk után?
Egy három évvel ezelőtti bejegyzésemben már ismertettem ezeknek az embereknek egy részét, amit a következő linken el is olvashatsz: - LINK -
Azonban a lista korán sem teljes és most bemutatok még több érdekes kutatót, akit megfogott ez a téma és utána is járt annak...


Robert Dione (1922-1996) egy connecticuti tanár volt, aki nem csak ufós, de ősi asztronautika témájú könyvet is publikált. 1969-ben jelent meg az "Isten vezeti a repülő csészealjat" könyve, amelyben többnyire bibliai történeteket elemez. Felveti, hogy Gabriel arkangyal hipnotizálta Szűz Máriát és egy injekción keresztül mesterségesen megtermékenyítette, így született meg Jézus. Dione szerint a Mennyország egy szupertechnológiai társadalom és az ufók Isten hírnökei. Természetesen a betlehemi csillag is egy világító ufó volt, ami aztán vezette a három királyt az éjszaka. Azt is írta, hogy az idegenek és Isten rádiófrekvenciás hullámokkal irányítja és befolyásolja az emberek agyát, ami képes befogadni az elektromágneses jeleket. Jézus sem csodákat művelt, hanem ezekkel az elmemanipulációkkal ámította el az embereket.


Hasonló gondolatai voltak Paul Misrakinak (1908-1998) is. Misraki valójában egy francia zeneszerző volt, aki több tucat filmhez készített zenét. Azonban nagyon érdekelték az ufók és álnévvel - ami a Paul Thomas volt - 1965-ben kiadta a "Repülő csészealjak korszakokon keresztül" című könyvét. Féltette zenés karrierjét, ám később kiderült, hogy valóban ő írta a könyvet, ami azonban igen szépen fogyott és több utánnyomást is megélt. Előtte azonban még 1962-ben "A Földönkívüliek" című könyvét is publikálta Franciaországban, de az igen átütő siker csak a három évvel később megjelent könyv volt. A férfi szerint a bibliai angyalok valójában földönkívüli lények és az emberiség egész történelmét végigkísérik az ufók. Sőt, úgy vélte, hogy bizonyos jelenések - például Mária és a testen kívüli élmények is - lehetnek ufókkal kapcsolatosak.


A szintén francia származású Henri Lhote (1903-1991) felfedező és néprajzkutató volt, aki számos barlangrajzot fedezett fel és tanulmányozott. Többnyire a Szaharát járta újabb rajzok után, mert úgy vélte, hogy ezek bizonyítékai egy ősi földönkívüli látogatásnak.1958-ban írta meg a "Kutatás a Tassili barlang freskói után" című könyvét, amiben már feltételezi, hogy bizonyos figurák idegenek, sőt, egyet ki is emelt, hogy az biztosan a nagy Mars istenség, aki egy asztronauta. A mainstream tudomány képviselői persze nem értettek egyet vele és úgy vélték, hogy amiket idegeneknek vél Lhote, azok csak maszkokat viselő emberek. Ennek ellenére a Tassili Nemzeti Park két területét is róla nevezték el.


Hogy egy különleges férfit is említsünk, felhoznám Matest M. Agrestet (1915-2005) is, akitől Zecharia Sitchin számos elméletet átvett a későbbi években. Agrest egy zsidó matematikus volt, aki 1938-ban fizikából és matematikából doktorált, majd az 1970-es években az egyik egyetem laboratóriumában dolgozott. Legalább 100 cikket írt, ami érintette a csillagászatot és az idegenek ittjártának a lehetőségét. 1961-ben megjelent egy "Hajdani űrhajósok" c. írása Moszkvában, amit számos nyelvre lefordítottak. Ebben felvetette, hogy a libanoni Baalbek kőteraszok lehettek az űrhajók leszállópályái, valamint, hogy a bibliai Szodoma és Gomora egy nukleáris robbanás során pusztult el, amit az E.T.-k okoztak.


És végül egy olyan személyt is bemutatunk, aki azért bőven Daniken után jelentette meg az ősi idegen hipotézisre utaló munkásságát, ám mégis érdekes, ugyanis egy pap. Salvador Freixedo egy 1923-ban született spanyol pap, aki több könyvet is írt paranormális és ufó témákról. Vizsgálja a földönkívüli lények és a vallás kapcsolatát is. 1953-ban szentelték pappá és a jezsuita rend tagja lett. Végül filozófiát, teológiát és pszichológiát tanult az egyetemen. Mivel azonban olyan könyvei jelentek meg, ami nem tetszett a katolikus egyháznak és jezsuita rendjének, így több országból is kiutasították. Ekkor szentelte figyelmét a földönkívüli téma irányába és 1971-ben megjelent a "Földönkívüliek és a vallás" könyve, majd ezt több olyan írás is követte az évtizedek során, ami már az ókori látogatás esélyeit is latolgatta és hogy az ufók teljes mértékben befolyásolják az emberiség történelmét.


Természetesen a lista még így sem teljes és még számos neves kutató állította azt, még Daniken előtt is, hogy földönkívüliek látogattak meg minket a régmúltban..


Miskolci László
A Letűnt Világok Enigmái blog összes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. A blogon
megjelenő anyagok másolása, kereskedelmi forgalomba való hozása TILOS. A tartalom részleges felhasználása csak a szerző ENGEDÉLYÉVEL lehetséges.
Az írások sajátok, nem pedig más weboldalakról lettek átmásolva.

2016. július 28., csütörtök

Kis szürke idegen ábrázolása egy afrikai barlang falán

A világ számos pontján megtalálhatjuk őseink petroglifáit, azaz barlangrajzai és ez alól nem kivétel Afrika sem. Számos barlangrajzot tudtak értelmezni a kutatók, de máig több száz olyan van, aminek nem tudjuk a megfejtését és különbözőképen világítják meg azt, hogy mit is akarnak ábrázolni és jelenteni. Sok esetben egyáltalán nincs egyetértés a rajzokkal kapcsolatban, így akár egyetlen egy rajz esetében is több tucat feltételezés lát napvilágot. Ez alól nem kivétel a következőekben bemutatott ábra sem, ami a Junction-sziklamenedékben, Drakensbergben található. Ez egy 1000 km-en elnyúló hegység Afrikában, ahol bushmanok és sámánok tevékenykedtek évezredekkel ezelőtt.  Rengeteg rajz található itt és a legtöbbjük a hétköznapi élet eseményeit ábrázolja, mint például a vadászat és rituálék, de antropomorf festményeket is megtekinthet az, aki ellátogat a helyszínre. [1] Az alkotások kora a négyezer évtől a negyvenezer évig is visszanyúlhat. Nem csak realisztikus ábrákkal, de olyanokkal is találkozhatunk, amiket vélhetőleg transzállapotban készítettek, azaz módosult tudatállapotban. A kutatók között nincs egyetértés abban, hogy ezeket kizárólag hallucinogén szerekkel érték el vagy természetesen úton az emberek; azaz erőltetetten, tánccal, dobokkal és nem kellett hozzá semmilyen anyag. [2] A sámánok a transz során azt próbálták elérni, hogy átkerüljenek egy másik világba, amit ők Szellemvilágnak neveztek. Ez a Szellemvilág megfeleltethető egy párhuzamos világnak, mondhatni egy multiverzumnak, ha modern szemlélettel vizsgáljuk a dolgot. A lényeg, hogy a sámánok ezt a birodalmat a létezés egy másik fokának tekintették. A két világ közötti átkelést egy híddal szimbolizáltak, ahol nem átsétálnak, hanem átlebegnek egyik oldalról a másik oldalra. Abban mára egyetértés született, hogy nem fizikailag létező hidat láthatunk az alábbi képen sem, ami igen vitatott volt még pár évtizeddel ezelőtt. [3]

A világokat összekötő hídon már várja egy Lény a sámánokat
Ami a mi szempontunkból érdekes az az, hogy az átkelőket már várja valaki, egy alak, ami látszik, hogy egyáltalán nem ember. Nagy feje van és az álla vékony, eléggé hegyes. A teste is igen vékonyka a hozzá áthaladó sámánokhoz képest. Az ilyen alakokról a sámánok úgy számoltak be, mint Tanítószellemek, akik a másik világban már előre tudták, hogy ők hozzájuk érkeznek és információkat adtak át a számukra. Egyértelműen látszik, hogy a figura nagyon hasonlít a mai UFO élmények kis szürke földönkívülinek nevezett lényeire. Persze szeretik elsöpörni az egészet azzal, hogy csak egy antropomorf figura és kész. Viszont hasonló lényekről láthatunk ábrázolásokat Indiában, Franciaországban és még számos más helyen. Véletlen lenne ennyi egyezés? Aligha!

A petroglifa és a modern kis szürke összehasonlítása
Graham Hancock, a népszerű író, ő maga is kipróbálta egyszer az ayahuascanak nevezett szert, amit a múltban rendszeresen használtak a sámánok a Szellemvilágba való utazásaikhoz. Hancock azt állította, hogy mindig is szkeptikus volt a kis szürkéket illetően és sosem hitt bennük, azonban a szer elfogyasztása után, mikor átkerült abba a bizonyos világba; egy ugyanilyen lényt látott maga előtt, aki éppen várta őt. Miután belefolyt a kutatásokba, meggyőződött róla, hogy az egész folyamat nem csak hallucináció, hanem valami több van mögötte, egy másik világ, de továbbra sem értett azzal egyet, hogy ezek a lények földönkívüliek lennének. Ugyanerre a következtetésre jutott Rick Strassmann orvos is, miután két évtizednyi szakmai kutatás és kísérletezés után kimerte jelenteni, hogy nem lehet visszavezetni mindent az agy aktivitására és írt is erről egy könyvet a "Lélek Molekulája" címmel. [4] Sajnos a "kedves" materialista kollégái eme kijelentés után sarlatánnak mondták Strassmannt. Pedig ezek a kutatások nagyon jól szemléltetik azt, hogy a mi világunkon kívül is létezik egy tőlünk független valóság, bármennyire is fáj ezt egyeseknek beismerni. A hatvanas években hasonló gondolatai voltak Jacques Valléenek is, aki az ufó jelenséget kutatta. Végül arra a következtetésre jutott, hogy "interdimenzionális" dologról lehet szó, azaz az ufók egy másik világból jönnek. Összességében tehát látható, hogy az egymástól független kutatások ugyanarra lyukadtak ki.
Kitudja, talán a kis szürkék tényleg egy másik valóságból érkeznek hozzánk és nem pedig több fényévnyi távolságból. Ezek a kapcsolatok pedig - az emberekkel és az idegenekkel -, mint láthatjuk már több ezer éve fennáll.

[1] http://www.southafrica.net/za/en/articles/entry/article-southafrica.net-drakensberg-rock-art
[2] https://www.bookdepository.com/Images-Mystery-David-J-Lewis-Williams/9781919930060
[3] https://www.nightjartravel.com/rock-art/junction-shelter
[4] https://en.wikipedia.org/wiki/Rick_Strassman 

2016. május 23., hétfő

Ufó észlelés az ókori Egyiptomban - A Tulli Papirusz

Az ufó jelenség nem modern dolog, hanem eredete a múlt homályába vész. Feljegyzéseket találhatunk repülő tárgyakról és ragyogó fénygömbökről számtalan ősi népnél. Egy érdekes látványt ír le egy egyiptomi papirusz, ami III. Thotmész - vagy Tutmózisz/Thutmoszisz - uralkodásának idején történt, azaz i.e. 1480 környékén.

III. Thotmész

A papirusz a következőket tartalmazza:
" A 22. év telének harmadik hónapjában, a nap hatodik órájában az írnokok levéltárosai vagy évkönyvírói . akik az Élet Házában dolgoztak, felfedeztek egy égből érkező tűzkört... de nem volt irányítója. A szájából bűzös lehelet áradt. Teste egy rúd hosszú és egy rúd széles volt, ugyanakkor hangtalan. Rémület és zavar költözött az írnokok szívébe, majd hasra vetették magukat...majd elmentek a királyhoz, hogy jelentsék a látottakat.  Őfelsége megparancsolta, hogy vizsgálják meg azokat..és rámeditált arra, hogy mi történhetett.
Miután néhány nap eltelt újra látták őket az égen és többen voltak. Fényük még a napot is felülmúlta s határaik az égbolt négy határáig is elértek. A tűzkörök az égboltot uralták és az egészet végigszemlélte a fáraó a seregével. Mindez vacsora után történt. Ezután a magasba emelkedtek a tűzkörök és délnek indultak. Ekkor halak és szárnyal állatok estek le az égből. Ilyen csoda nem volt ismert az országunk fennállása óta. A fáraó pedig tömjént gyújtott, hogy békét hozzon a Földre. Elrendelte, hogy a történteket foglalják bele az Élet Házának évkönyvébe, hogy mindörökké emlékezzenek rájuk."

A feltételezett papirusz hieroglifjei

Fontos megemlítenünk, hogy az ókori egyiptomiak kiváló csillagászok voltak, így nemigen keverhették össze a látottakat például üstökösökkel. A tüzes körök vagy lemezek pedig irányt váltottak az égen, ami szinte kizárja a természetes magyarázatokat. 

És hogy mi a története a papirusznak? 1933-at írunk és helyszínünk Kairó. Alberto Tulli, az egyiptomi Vatikáni múzeum igazgatója egy érdekes papiruszra lett figyelmes az egyik antik boltban. Mivel az ára túl magas volt, így ábráit lemásolta, hogy a későbbiekben majd lefordítsa a szöveget - ami egyébként bizonyos helyeken hiányos volt. Így az irat "Tulli papirusz" néven vált ismerté. A későbbiekben az olasz Boris de Rachewiltz (1926-1997) egyiptológus megtalálta az eredeti tekercset és ennek fordítását leközölte egy 1953-as magazinban. Rachewiltz egyébként korának igen nagy tekintélye volt a szakmában, a fordítás után mégis megosztónak vélték személyét. Egyesek úgy vélték, hogy a fordítása pontos, míg mások úgy gondolták, hogy a papirusz nem is létezik és egy átverésről van szó. Hogy ezt mi okból gondolták, arról nem szól a fáma. Amikor nyomozni kezdtek az irat ügyében, a Vatikán tagadta, hogy a tulajdonában lenne. Időközben Tulli is meghalt és nem tudták hol lehet a papirusz. Dr. Walter Ramberg római tudós végül kiderítette, hogy a férfi testvérére hagyta a holmijait, aki a lateráni palotában volt pap. Sajnos időközben ő is meghalt és tulajdonait szétszórták az örökösök között. Így a nyomok elvesztek és máig nem tudni, hogy hol lehet az eredeti papirusz. A Tulli Papirusz sajnos úgy néz ki örökre elveszett, így a tudomány nem tudja azt behatóbban megvizsgálni. 


A lehetséges opció az maradt, hogy vagy hiszünk a két egyiptológus fordításának vagy nem.
Nem meglepő azonban, hogy fontos régészeti leletek vesztek el, ugyanis nem először fordult elő: Teoberto Maler a mezoamerikai kultúra elismert fotósa volt és számtalan régészeti műemléket örökített meg képein. Egyszer rátalált egy frízre, aminek egyik részletén az volt látható, amint egy vulkánkitörés hatására a maják kontinense elsüllyed és hajóval elmenekülnek. Maler lefotózta a vésetet, majd azt Ausztriába szállította, ahol egy múzeumba került. (A teljes történetről írtam: ITT a LINK) A második világháborúban azonban kifosztották a múzeumot és vele együtt a relief is örökre eltűnt. Egyedül a fénykép maradt bizonyítékul, hogy valaha tényleg létezett. Talán hasonló cipőben járunk a Tulli papirusz terén is és ez lehetne egy erős bizonyítéka annak, hogy idegenek már jártak az ókor Egyiptomban vagy olyan jelenséget láttak, amelyet a tudomány nem tud meghatározni.

Miskolci László

Források és fordítások alapjai:
https://en.wikipedia.org/wiki/Tulli_Papyrus 
https://en.wikipedia.org/wiki/Boris_de_Rachewiltz
http://boldognapot.hu/blog/rendkivuli-egi-jelenseget-figyeltek-meg-az-okori-egyiptom-egen/


2016. március 31., csütörtök

A Hold Démonok és a földönkívüliek

Manapság már mindenki hallott földönkívüliekről és a hozzájuk kapcsolódó észlelésekről.
Több fajt is megneveznek az emberek, akik állításuk szerint a Földet látogatják, sőt, egyesek még az idegenek lakhelyét is megnevezik. Ezek egyes része távoli csillagok bolygóiról jönnek, míg mások Naprendszerbéli helyeket, sőt, párhuzamos világokat említenek meg.
Egyesek a Holdat is említik, ahol az idegen lények élnek vagy bázisokat is létrehoztak megfigyelő központként. A Holdról már írtam egy nagy összefoglaló bejegyzést, ami végig tárgyalja a furcsa anomáliákat, a vele kapcsolatos mítoszokat és az onnan érkező Istenségeket. Katt ide, aki nem olvasta volna: - LINK - 
A tény az, hogy maga Carl Sagan népszerű csillagász - de ufókban szkeptikus - is azt hangoztatta, hogy a Hold tökéletes megfigyelő hely lenne az idegenek számára, amennyiben a Földet és annak lakosait szem előtt tartják.


Viszont pár új információt is találtam, amivel ezt a témát ki lehet egészíteni. A legendák szerint a Hold démonok a Hold sötét oldalán élnek, akik szerepet játszanak a kozmosz körforgásában és segítik a lelkeket az emberek halála után. Azonban bármikor betörhetnek a földi valóságba, méghozzá rosszindulatú törpék képében. Magasságuk akkora, mint egy 6-7 éves gyermeké és nagy, hipnotikus szemeik vannak. Olykor még fülsüketítő hangot is hallatnak, amitől bármelyik ember halálra rémülhet és megfagy a vér az ereiben. Általában akkor erősebbek, amikor Holdfogyatkozás van. 
Sok középkori lény, akik általában alacsonyak és embereket rabolnak el, a barlangok mélyén, a föld gyomrában, vagy pedig a Hold sötét oldalán laktak. Sőt, egyesek egy másik valóságban tevékenykednek, ahová az embereket elragadják. Ha onnan vissza hozzák a mi világunkba, kiderül, hogy sokkal több idő telet el, mint ahogy azt érzékelték.


Ebben a leírásban felismerhetjük a modern földönkívülieket, azon belül is a kis szürkék archetípusát, leírását. Azok, akik azt mondják, hogy elrabolták őket a szürke idegenek, mind egyöntetűen úgy írták le őket, hogy alacsonyak és körülbelül 140 centiméter magasak. A jellegzetes óriási fekete szemüket pedig nem lehet nem megemlíteni, amiket "soha nem lehet elfelejteni" - állítják a szemtanúk. A származási helyüket általában a Zeta Reticulinak vélik - az 1961-es Betty és Barney Hill elrablása óta - azonban sokan azt említik, hogy a szürkék a Holdon is tevékenykednek. Majd végül visszakanyarodunk a titokzatos holdbéli anomáliákra is: az Apollo 11 űrhajósai egy furcsa hangot hallottak az űrben, amikor is a Hold sötét oldalánál tartózkodtak és hirtelen megszakadt a rádiókapcsolatuk a Földdel. Bár "űr-zenének" nevezték el, valójában teljesen megrémültek tőle és csak "Wooooo!!"-ként emlegették. A NASA évekkel később rádió-interferenciaként magyarázták a dolgot, de pár asztronauta cáfolta ezt az elképzelést és nem értettek egyet. Kitudja...talán a Hold démonjainak fülsüketítő hangját hallották?...


Miskolci László
Források: